A magyar bajvívás története - sikerekben gazdag nemzeti sport

Manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvend a bajvívás

Manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvend a bajvívás, ami nem csoda, hiszen a magyar csapat is egyre sikeresebb benne. A bajvívás a feudalizmusban az istenítélet egyik fajtájának számított, ekkortájt perbeli bizonyítás részét képezte. Sokszor halálig tartott, de jóval gyakoribb volt az első vérig vagy fegyvervesztésig folytatott vívás. Érdekesség, hogy az ellenfelek személyesen, de akár helyettes útján is megküzdhettek a másikkal.

Ebben a cikkben a magyar bajvívás történetét mutatjuk be, hogy mitől lett ilyen sikeres a nemzeti sportunk.

A bajvívás korábban

Magyarországon a nőket mindig a viadorok képviselték, ilyenkor a vesztes az életével fizetett meg. Egyházi ember szintén nem vehetett részt bajvívásban. Amikor a megtisztulást a bírói eljárással hozták összefüggésbe, onnantól kezdve ez már nem számított istenítéletnek, helyette jogi eszközzé vált. A bajvívás éppen ezért maradt fent, hiszen a pogányságon át a középkor végéig előszeretettel alkalmazták.

Manapság már egy kicsit máshogy zajlik a dolog, hiszen komoly sportnak számít, így a fiók létrehozása ma már nem felesleges, bármikor csatlakozhatunk a szurkolókhoz, hogy megtippeljük, hogy ki nyeri majd a párbajt.

A magyar történelem

A magyar bajvívás mára már egy hagyományos küzdősport, aminek a története, ahogy korábban említettük, egészen a középkorig nyúlik vissza. A bajvívás az akkor Magyar Királyságban nagyon elterjedt volt, főként a nemesi osztályokban gyakorolták. Az alapját a lovasíjászat, illetve a különféle harci technikák alkották. A bajvívás már ekkor fontos részét képezte a magyar lovagi kultúrának, valamint az uralkodói udvarokban folytatott szórakozásnak.

A 15. és 16. században, amikor a magyar nemesek szinte napi szinten vívtak egymással. Elmondható, hogy a vívás ekkor élte legjelentősebb időszakát. A célja, hogy a harcosok bebizonyítsák a bátorságukat, az ügyességüket, valamint kiderüljön, hogy mennyire sikeres volt a kiképzésük. A harcosok mindig különféle fegyvereket alkalmaztak, így gyakran karddal, tőrökkel, pajzsokkal és buzogányokkal küzdöttek meg egymással. A csatában azonban fontos szerepet kapott a lovasíjászat, hiszen a lovagok gyakran használtak íjakat.

A magyar bajvívás sajátos szabályai

Az itthoni vívás nem egészen úgy zajlott, ahogy máshol, sajátos technikáink voltak erre is. Az úgynevezett tizennyolc technikában a harcosoknak meg kellett találniuk a tökéletes pillanatot a védekezésre és a támadásra. A bajvívás fontos eleme volt az ügyesség, a stratégia, valamint a taktika egyaránt.

Ahogy azonban a 16. században kezdetét vette a török uralom, ezzel együtt a modern hadviselés teret hódított, a bajvívás folyamatosan háttérbe szorult. A hagyomány és az érdeklődés viszont nem szűnt meg, ennek köszönhetően a mai napig vannak olyan csoportok, valamint szervezetek, amelyek ezt a fajta magyar bajvívást, ennek a hagyományait és technikáit próbálja meg életben tartani és továbbadni a következő generációnak.

Az tehát biztos, hogy a magyar vívás története sokszínű és gazdag, bár ma már nem annyira elterjedt vagy ismert, mint korábban, hiszen már nincs akkora jelentősége, azért nem teljesen tűnt el.

Vívás a 21. században

A magyar vívás már a kezdetektől sikeresnek mondható. A sportsikerek a sportág megalakulásától kezdve meghatározónak számítanak, hiszen számos olimpián, világversenyen, Európa-bajnokságon sikerült diadalmaskodni. A szurkolók nem véletlenül imádják a hazai nagy neveket, akik az elmúlt évek alatt megbecsülést szereztek az országunknak.

A magyar vívóbajnokság évente kerül megrendezésre a hazai sportolók számára. A győztes pedig elnyerheti a magyar bajnoki címet. A bajnokságot maga a Magyar Vívó Szövetség írja ki és rendezi meg, vezényli le. Jelenleg az alábbi versenyszámokban lehet indulni:

• tőrvívás
• párbajtőrvívás
• kardvívás

Mind a hölgyek, mind az urak külön kategóriában szerepelnek, ezáltal évente hat bajnoki cím talál gazdára. Ehhez azonban nagy harcra van szükség.

A magyar bajnokság története

Az első hazai bajnokságot még 1900-ban rendezték meg, ahol csupán két verseny zajlott, az egyik a férfi tőrvívó, a másik a férfi kardvívó kategória. A női tőrvívásban 1928-ban avattak először bajnokot, míg férfi párbajtőrvívásban 1930, nőiben pedig csak 1987-ben. 1915 és 1919 között, illetve 1945-ben sem rendeztek bajnokságot. Kezdetben a Magyar Atlétikai Szövetség kezében volt minden, 1914-től azonban megalakult a Magyar Vívó Szövetség, onnantól fogva pedig minden megváltozott.

Ami a vidéki versenyeket illeti, eddig három alkalommal rendeztek más városban bajnokságot. 1944-ben Nagyváradon volt a férfi kardvívó verseny, 2006-ban és 2007-ben pedig Gödöllő volt a házigazda. A sportolók ekkor már minden fegyvernemben indulhattak.

A legsikeresebbek

A hazai bajnokságok kapcsán Szabados Kristófé az egyik legnagyobb név, aki számtalan alkalommal diadalmaskodott. A hölgyeknél Mohamed Aida neve lehet ismerős, aki a 2000-es években több alkalommal is nyerni tudott. Az első győzelmét azonban még 1995-ben aratta. Az Olimpiát illetően szintén sikeresnek mondható, ahogy Szilágyi Áron is, aki jelenleg talán a legismertebb hazai vívónk.