A leggólgazdagabb Keleti Rangadók

Gólzápor keleten.

Ahogyan az ismert, szombaton a DVTK 4-1-re kikapott a Debreceni Nagyerdei Stadionban. Hiába került bő negyedóra után előnybe a Diósgyőr Edomwonyi révén, - aki első gólját szerezte a naptári évben – a Loki hamar kiegyenlített Bárány góljával, a második félidőben pedig egy Domingues és további két Bárány találattal megnyerték a találkozót. Elvégre gólgazdag mérkőzést láthattunk, csak sajnos a legtöbb gólt magunk szenvedtük el, a Debrecen öt év után rúgott újra 4 gólt a DVTK kapujába. Viszont a szombati zakó ne feledtesse senkivel, hogy azért a Diósgyőr is szereti bevenni a DVSC kapuját, még ha ennek kevés jelét láthattuk a hétvégén.

Tekintsünk vissza hát a legtöbb gólt látott Keleti Rangadókra.

2024. április 20.: DVTK 5-3 DVSC

Nincs kétségem afelől, hogy erre a győzelemre mindenki emlékszik, hiszen kevesebb, mint egy éve történt, de azért a rend kedvéért: őrült nyolc-gólos meccsen 5-3-ra verte a csapat a keleti barátainkat. Ez volt az első alkalom a DVTK történelmében, hogy öt gólt lőtt a DVSC-nek. A mérkőzést megelőzően a játékosok gyászszünettel adóztak az aznap reggel elhunyt, a Diósgyőrt egy évtizedig erősítő Tatár György, illetve a néhány nappal korábban eltávozó, mindkét gárdában megforduló Feledi László emléke előtt. Bár nem akarok szentimentális lenni, Tatár György égből küldött ereje meglátszott a pályán, és a 20. percben már 2-0-ra vezetett a Diósgyőr. A Debrecen előbb szépített, majd a 48. percben kiegyenlített a szombaton mesterhármasig jutó Bárány révén. Ezt követően Edomwonyi és Gera góljai 7 perc alatt ismét a DVTK-nak kedvezőre alakították az eredményt (4-2), és sokáig játszott megint két gólos előnyben. Hamzat révén a Loki még tudott egy gólt szerezni, azonban a 93. percben Fekete Vince gólja után végleg megnyugodhattunk.

2017. december 9.: DVTK 3-2 DVSC

A Bódog-vezette Diósgyőr 3-2-re legyőzte a Debrecent a Mezőkövesdi Városi Stadionban. Hasonlóképpen a fentebb említett párharchoz, ezen a bajnokin is hamar, 17 perc leforgása alatt kétgólos előnyre tett szert a DVTK Ugrai és Dejan Karan révén. A Loki korábbi játékosunknak, Takács Tamásnak köszönhetően szépített, 10 perccel ezután azonban Aleksandr Jovanovic durván szabálytalankodott Ioannidis Nikolaos ellen, majd egyenesen megpofozta Ugrai Rolandot. A mozzanat teljesen fejreállította a mérkőzést, egy kisebb tömegjelenet után Jovanovicot kiállította a játékvezető, aki ezt követően további 8 büntetőlapot volt kénytelen kiosztani. A második félidőben Busai góljával növelte előnyét a borsodi együttes, erre a látogatóknak csak egy kései válaszuk akadt. A mérkőzés utolsó pillanataiban Ferenczi késztetést érzett, hogy a magyar labdarúgás egyetemes történelmének egyik legértelmetlenebb kiállítását magáénak tudja, így a Loki 9 emberrel fejezte be a találkozót. A Diósgyőr október után először nyert bajnoki mérkőzést.

2013. május 4.: DVTK 3-3 DVSC

Hiába vezetett összesen több, mint 40 percen át és volt kétgólos előnyben a meccs egyik pontján a Debrecen, a Diósgyőrnek mindhárom találatra volt válasza, ezzel négy egymás után elvesztett Keleti Rangadó után szerzett ismét pontot a Loki ellen. Egyenesen úgy érezhette magát a DVSC védelme, mint ahogyan Dél-Amerika a 15. század végén a Spanyol hódítás idején, hiszen a Diósgyőr gólszerzői aznap mind spanyolok voltak. Természetesen csapattársaikhoz hasonlóan a vasgyári alakulat gyönyörű piros-fehér csíkos mezét viselték aznap Fernando, Luque és Gallardo. Mai szemmel egészen különleges érzések töltik el az embert a találkozó kapcsán, tudván, hogy micsoda búcsút kapott a három spanyol légiós, illetve Fernando Diósgyőrben eltöltött edzői tevékenységének köszönhetően. Még akkor is, ha nem egy felhőtlen időszak volt a klub életében, és tulajdonképpen konstans a kiesés elől menekült a DVTK, Fernando Fernandez mégis csak azon kevés emberek közé tartozik, akik játékosként és edzőként is erősítették a Diósgyőrt* (táblázat lentebb) emiatt a tény miatt az én szememben ő is legenda.

Akik játékosként és edzőként is szerepeltek a DVTK-ban:

2009. május 22.: DVTK 2-3 DVSC

A 2008/09-es NB1-es szezon 29. fordulójában a negyedik bajnoki címét ünneplő DVSC 3:2 arányban legyőzte a Diósgyőrt. Egy gól nélküli első félidőt követően Czitkovics 4 perc alatt duplázni tudott, így a 60. perc előtt kettővel ment a Loki. Homma Kazuo révén - aki egyébként az első japán játékos volt az NB1-ben, aki duplázni tudott, ezt 2008. áprilisában tette a REAC elleni 5-5 alkalmával - szépíteni tudott a Diósgyőr. A bajnokcsapatnak volt még gól a tarsolyában, és Dombi a 70. percben meglőtte a Debrecen harmadik gólját. Balajti még szépíteni tudott, többre azonban aznap már nem futotta. Elszenvedte zsinórban a harmadik bajnoki vereségét a csapat, a padon ülő Gálhidi György pedig utolsó hazai mérkőzésén irányította a Diósgyőrt, hiszen a 2009/10-es kiírásra már Aczél Zoltánnal készült a csapat.

2007. április 20.: DVTK 1-5 DVSC

Napra pontosan 17 évvel az 5-3 előtt a Diósgyőri Stadion átélt egy másik Keleti Rangadót, ahol öt gólt rúgott az egyik csapat - sajnálatos módon most nem a sajátjaink brillíroztak, hanem az edzői tapasztalat nélkül a Debrecent harmadik bajnokicíméig vezető menedzser, Miroslav Beránek “fiai”. A DVSC gyakorlatilag 40 perc alatt lerendezte a párharcot, Dzsudzsák, Stojcov és Mészáros góljaival már az első félidőben 3-0-ra vezettek. Simon Attila egy becsületgólt azonban még szerzett, a második játékrészben tovább romlott a csapat teljesítménye, és végül egy ötös lett a vége. A DVSC ezzel az elmúlt 10 bajnokijából kilencet megnyert, a DVTK-nak viszont sajnos tovább húzódott a március óta tartó nyeretlensége.

2006. április 1.: DVTK 3-3 DVSC

Bolondok napjához méltó őrült Keleti Rangadót vívott a két csapat. A DVSC 4 perc alatt kétszer is betalált Kövesfalvi kapujába, Sipeki István duplájának köszönhetően viszont a Diósgyőr a játékrész vége előtt visszajött a mérkőzésbe. Igor Bogdanovic révén a második félidő 10. percében ismét a Debrecen vezetett, és egészen a 77. percig úgy tűnt, megnyerik a párharcot. Sipeki szabadrúgását követően a két éve még Diósgyőrben játszó Máté Péter szerencsétlenül fejelt bele a labdába, ami így saját kapujába esett. Ez volt két meccsen belül Máté második öngólja, azonban vélhetően túl sokáig nem szomorkodott, hiszen a Debrecen a hátralévő 9 bajnokiját rendre behúzta, és sikeresen megvédte bajnoki címét. A DVTK egy héttel a bajnoki után a Tatabánya ellen megszerezte első bajnoki győzelmét a 2006-os naptári évben.

1961. június 25.: DVTK 4-7 DVSC

Nagyot ugrunk az időben, a lista utolsó szereplője az 1961-es NB1-es szezon zárófordulójában vívott Keleti Rangadó. A DVTK kiesése sajnos matematikailag már biztossá vált, a Debrecennek pedig legalább hat góllal kellett volna nyernie, és reménykedni, hogy a Dorog elveszíti mérkőzését, ahhoz, hogy bent maradjon. Ha hattal nem is, három góllal győzni tudott a keleti gárda. Solymosi Ernő villámduplájának köszönhetően a DVTK a 6. percben már 2-0-ra vezetett - azonban még az első 45 perc leforgása alatt néggyel válaszoltak a vendégek, többek között a húsz évvel később a Diósgyőr edzői padján helyet foglaló Puskás Lajos révén. A második félidőben tovább növelte előnyét a DVSC a lassan már vízilabda mérkőzésre hasonlító találkozón. Solymosi végül mesterhármasig jutott a mérkőzésen, akár csak Puskás Lajos, és Kertész Tamás, a vége 4-7, minden idők leggólgazdagabb Keleti Rangadója. Hiába aratott óriási győzelmet a Debrecen, és kapott ki a Dorog, jobb gólkülönbségének köszönhetően a bányászok folytathatták az élvonalban. A Debrecen 1962-ben, a Diósgyőr 1963-ban jutott vissza az NB1-be.

Számodra melyik volt a legemlékezetesebb Debrecen elleni bajnoki? Mit gondoltál a szombati mérkőzésről? Oszd meg gondolataidat kommentben!