A két legnagyobb hazai győzelem a Ferencváros ellen

_{Szerző: Jáborcsik András | 2025-03-27 21:01:00}

A Reiman Zoltán által szerkesztett ,,A múlt dicső, a szenvedély örök” múltidéző sorozatunk második része.

---

A Reiman Zoltán által szerkesztett ,,A múlt dicső, a szenvedély örök” múltidéző sorozat második részében a fővárosi zöld-fehérek elleni legnagyobb sikerekről olvashattok.

---

Az idény egyik legfontosabb hazai mérkőzése szurkolói szempontból a Ferencváros elleni találkozó. Az utóbbi évtizedekben nem túl acélos a mérlege a DVTK-nak a zöldek ellen, de volt olyan időszak a hetvenes-nyolcvanas években, amikor kilenc éven át nem tudott nyerni bajnokit a rekordbajnok Diósgyőrben. Ebben az írásomban a két legnagyobb sikerünket vesszük górcső alá és egy kicsit a mérkőzések mögé is tekintünk.

---

---

Az első és azóta is legnagyobb diósgyőri sikert hozó mérkőzés 1952-ben történt, amikor 3-0 arányban győztünk. Ez azért érdekes, mert abban az évben a fővárosi csapatok gólparádét rendeztek Miskolcon. Az akkor Diósgyőri Vasas néven szereplő gárda a Bp. Dózsától hét, a Vasastól öt, a Bástyától nyolc, a Postástól három gólt kapott hazai pályán, ehhez képest a Honvéd egygólos győzelme hízelgő ránk nézve. Sajnos a szezon végén ki is esett a másodosztályba a csapat.

Diósgyőrben 7000 néző előtt került sor a piros-fehérek elleni találkozóra. (Nem tévedés, a Fradi ekkor Budapesti Kinizsi néven szerepelt, a múltját próbálta eltörölni a kommunista vezetés, és úgy gondolták, az ehhez vezető út egyik lépcsője, hogy a klub nevét és színét is megváltoztatják.) A Népsport tudósítása szerint 6000 néző volt Diósgyőrben.

---

A Di. Vasas a

Hubai - Dudás, Palicskó II, Szőcs, Várnai, Pesti, Nagy, Dobó, Török, Csorba, Bujtor

---

összeállításban lépett pályára. A gólokat Csorba, Dobó és Nagy szerezték. Az edző Szabó Pál volt és érdekesség, hogy azt a Tomecskó Józsefet váltotta a kispadon, akiről a múlt héten meséltem.

---

---

A Népsport tudósítása:

,,Változatos, érdekes mérkőzést vívott a két csapat a csúszós talajú pályán. A diósgyőri csapat az első perctől kezdve sokkal többet kezdeményezett és sokkal korszerűbben játszott mint ellenfele. Védelme szilárdan állat a lábán, fedezetei jó labdákat adtak előre, csatárai igen jó helycserés támadásokat vezettek és ügyesen értékesítették helyzeteiket. A Bp. Kinizsi gyengén, ötlettelenül játszott, védelme többször kihagyott, a csatárai hiába kaptak a fedezetektől használható labdákat, a legjobbakat sem tudták értékesíteni. A Di. Vasas teljes mértékben rászolgált a győzelemre."

(Népsport - 1952. október 13.)

---

Az Észak-Magyarország meglepő módon nem túl terjedelmes cikket szentelt ennek a nagy győzelemnek:

,,7000 néző előtt változatos és jó iramú küzdelmet hozott a két csapat találkozója. A diósgyőri együttes ötletesebben, lendületesebben játszott, végig kezében tartotta a játék irányítását és megérdemelten győzte le fővárosi ellenfelét. A Vasas védelme ezúttal kiváló teljesítmény nyújtott, biztosan hárította a Bp. Kinizsi támadásait, a fedezetsor védekezésben és támadások előkészítésében és felülmúltra ellenfelét. Bár a támadósor több helyzetet nem értékesített, mégis három góllal terhelte meg a Kinizsi hálóját."

(Észak-Magyarország - 1952. október 14.)

---

Az 1952. évi bajnokság 8. fordulójában a Bp. Dózsa elleni kezdőcsapatunk

Balról: Károlyi, Török, Futó I., Dobó, Palicskó II., Pesti, Futó III., Csorba, Vetér, Kakuszi

---

Ebben a csapatban lépett pályára a későbbi válogatott Dudás Zoltán, a később több bajnoki címet szerző - és edzőként többek között a DVTK-t is NB I.-be vezető - Palicskó Tibor, a későbbi klubelnök, egyben stadionépítő Pesti György, a majd' 100 NB I.-es meccsen pályára lépő Nagy György, a legendás csatár, Dobó Zoltán, a nagyszerű védő - akitől még Puskás Öcsi is tartott -, Török Sándor, vagy - akárcsak Dobó - a Vasúttal is a legmagasabb osztályban játszó Csorba János.

---

Az 1952-es bajnokság 20. fordulójában a Bp. Postán elleni idegenbeli meccsen 3-2 arányú győzelmet szerző csapatunk

---

---

És most nézzük a másik mérkőzést, a másik 3-0-ás eredményt hozó találkozót. Ez 1980-ban született, egy idénnyel a történelmi bajnoki bronzérem után és a második kupa győzelem után három héttel. A 15000 néző előtt lejátszott mérkőzésen a Ferencváros rendkívül tartalékosan állt fel, Szabó Géza vezetőedző is azt nyilatkozta: ha kihasználjuk a helyzeteinket, akár kétszámjegyű lehetett volna a győzelmünk. A három gól mellett két 11-est hibázott a vasgyári csapat, illetve egy kapufát is szerzett. A mezőny legjobbja a Népsport tudósítása szerint Kakas, a zöldek kapusa volt, úgyhogy talán nem túlzó ez a megállapítás.

---

A DVTK a

Veréb - Szántó, Salamon, Kerekes, Kutasi, Oláh, Fükő, Görgey, Szalai, Tatár, Borostyán

---

összeállításban lépett pályára. Egy ilyen összeállításra nehéz mit mondani, hiszen gyakorlatilag minden játékos legenda, aki itt pályára lépett, akárcsak az edző, Szabó Géza. A gólokat Fükő, Tatár és Borostyán szerezte.

---

---

Nézzük az Észak-Magyarország tudósítását:

,,Régen láttuk ilyen jól játszani a diósgyőri együttest. Igaz, hogy egy nagyon tartalékos FTC volt az ellenfelük, de semmit sem volt le teljesítményük értékéből. A zöld-fehérek elsősorban a védekezése koncentráltak és a DVTK-t kell dicsérni azért, hogy megtalálta ennek az ellenszerét. A három gólon kívül igen sok biztos helyzetet ügyetlenkedtek el, és ezúttal még azt a luxus is megengedhették maguknak, hogy két 11-est elhibázzanak. Nagy volt a különbség a két csapat között, a DVTK mindenben a vendégek fölé nőtt."

(Észak-Magyarország - 1980. június 15.)

---

,,A Ferencvárosnak még mindig nagyon nagy a hírneve Diósgyőrben, hiszen a legjobb játékosait nélkülöző zöld-fehérekre és szépszámú közönség volt kíváncsi. A Ferencváros tartalékos csapata ezúttal nem volt egyenrangú partner. A piros-fehérek tetszetősen, könnyedén, szépen játszottak, mert az első félidőben tetemes előnyre tettek szert, ekkor a hazai védők még szorosan őrizték az ellenfél csatárait. A Fradi viszont alig-alig tudott eljutni a diósgyőriek kapuja elé.

A második félidőben még nagyobb fölénybe került a kupagyőztes, kihagyott két 11-est, kapufát lőtt, bizony, ha Kakas nem véd ilyen nagyszerűen, akkor a Ferencváros katasztrófális vereséget szenvedett volna. A zöld-fehéreknek ez a csapata nem ütötte meg az NB1-es színvonalat. A fiataljaik ugyan lelkesek, ügyesek, de még sokat kell tanulniuk, az idősebbek pedig tartózkodóan játszottak."

(Népsport - 1980. június 15.)

---

A Diósgyőr ebben az idényben a mezőny második felében szerepelt, de a szurkolóknak a bronzérem után jutott egy kupagyőzelem, úgyhogy nem igazán szomorkodhattak miatta. Végül a 12. helyen fejezte be a bajnokságot a DVTK, a kiesés rémétől azonban egy percig sem volt fenyegetve.

---

Reiman Zoltán

---