A DVTK múltja az osztályozókkal

Osztályozós emlékek.

A hét elején napvilágot látott a hír, miszerint az MLSZ bő két évtized után ismét bevezetheti az osztályozós rendszert. A magyar bajnokság történelmében már többször is ez a szisztéma döntött a feljutók, illetve kiesők sorsáról. Először mindjárt az 1901-es NB1-es szezon végén osztályozókat rendeztek, és 1908-ig minden évben így döntöttek a kiesés és feljutás sorsáról. Az ezt követő hat évtizedben hol szerepelt, hol nem szerepelt a versenykiírásban.

Az 1988/89-es szezonban hét év után vezette újra be az MLSZ az osztályozót, abban az évben a Haladás, illetve a Vasas egyaránt ennek köszönhetően tudott bennmaradni az élvonalban. A következő kilenc évben a bajnokságot mindig kettő oda-visszavágós osztályozó párharc zárta. A 2003/04-es szezonban egy évad erejéig visszatért ez a lebonyolítási rendszer, azonban az azóta eltelt 21 évben az élvonalban mindig a tabella határozta meg a kiesést. Amennyiben az MLSZ végérvényesen elkötelezi magát az osztályozók visszatérése mellett, azt leghamarabb a 2025/26-os szezonban vezetnék be.

Habár most tettem meg, a DVTK szurkolóknak tulajdonképpen felesleges bemutatni a “sorozatot”, hiszen csapatunk a nem is olyan távoli ’90-es években öt különböző kiírásban is osztályozó párharcot vívott, hol a bennmaradásért, hol a feljutásért. A tíz osztályozó mérkőzés közül bőven akad olyan, ami sokáig emlékezetes marad majd a DVTK fanatikusok számára, más-más okokból kifolyólag. Tekintsük hát meg ezeket.

Az első miskolci csapat, amelyik osztályozó mérkőzést játszott, a Miskolci Attila FC volt, akik 1929-ben egy három mérkőzéses párharcban kerekedtek felül a Vasas csapatán. Először osztályozón 1953-ban vett részt a Diósgyőr, miután megnyerte az NB2 keleti csoportját. Az akkoriban négy csoportra osztott másodosztály bajnokai körmérkőzéses formában küzdöttek meg a feljutásért, a DVTK a Pécs, a Vasas, illetve a Szikra Gázművek legyőzésével ismét elsőosztályú lett.

1990/91 – DVTK 3-2 Szegedi SC

A Diósgyőr hét évnyi NB2-es szereplés után ért el egy 2., egyben osztályozót érő helyezést. Palicskó Tibor második szezonjában a csapat első 14 bajnoki mérkőzéséből nyolcat megnyert, és egészen novemberig veretlen maradt. A klub hazai pályán egész szezonban nem talált legyőzőre, és végül 1 ponttal maradt le az automatikus feljutásról a BVSC-Zugló mögött. Bajnoki helyezéséből adódóan a DVTK osztályozót vívott a Szegedi SC ellen, akik az NB1 13. Helyén zártak.

1991. június 22.: Szegedi SC 1-2 DVTK

Az első mérkőzésen a déli csapat került előnybe Takács Zoltán révén, azonban még az első félidőben Váczi Béla tudott rá válaszolni, nyolcadik szezonbeli góljával. Nem sokkal később Piller játékvezető tizenegyest ítélt, Váczi megfordíthatta volna a mérkőzés állását egy sikeres büntetővel, de a lehetőség kimaradt. Végül a 87. percben Molnár István góljával 2-1-re megnyerte a mérkőzést a DVTK.

1991. június 30.: DVTK 1-1 Szegedi SC

Hiába került a második találkozón is előnybe a Szeged, Leskó Zoltán végül egyenlíteni tudott. A miskolci visszavágón – amire 20.000 ember volt kíváncsi a helyszínen – megőrizte előnyét a Diósgyőr, így 1984 után jutott fel ismét az NB1-be. Palicskó Tibor híres szavai a győzelem után: “Hol a boldogság mostanában? Borsodban, Miskolcon, Diósgyőrött, de legfőképpen a DVTK-stadionban.”

Az osztályozó-diadal után Palicskó távozott a klubtól, Vlád László lett az utódja. A Szegedi SC két évvel korábban is alulmaradt egy osztályozón, akkor a Vasas volt az ellenfele. 1999-ben tudott visszajutni az élvonalba a nap városa, azonban a következő évben ismét kiestek.

1991/92 – DVTK 3-1 BKV Előre SC

Egy évvel a Szeged elleni osztályozó után a Diósgyőr ismét arra kényszerült, hogy megvédje élvonalbeli tagságát. Vlád diósgyőri pályafutása nemcsak hogy nem tartott sokáig, de az a rövid idő is, amit eltöltött a csapat kispadján szenvedősre sikeredett. A szakember első tétmérkőzésén véget ért a csapat egy éve tartó hazai veretlensége, és első győzelmére egészen szeptemberig kellett várni. Áprilistól Tornyi Barnabás irányítja a DVTK-t, aki legnagyobb erőfeszítései árán is csak a 14. helyre tudja terelni a csapatot. Újabb osztályozó tehát, ezúttal a BKV Előre SC az ellenfél, akik az NB2 nyugati csoportjának 2. helyén végeztek. A Diósgyőr a legutolsó bajnoki fordulóban 2-0-ás vereséget szenvedett hazai pályán a Ferencváros ellen, amivel a zöldek megkaparintották 24. bajnoki címüket. A vasgyári srácok azonban gondoskodtak arról, ne tudja egymást követően két fővárosi csapat is győztesen elhagyni az Acélvárost.

1992. június 24.: DVTK 2-1 BKV Előre SC

Szabó Zsoltnak köszönhetően tíz perc sem kellett, hogy előnybe kerüljön a Diósgyőr az osztályozó első mérkőzésén. Habár a budapesti csapatnak erre még volt válasza, Szergej Szvisztun húsz perccel a mérkőzés vége előtt gólra váltotta Váczi beadását, ezzel a 2-1-es végeredményt beállította. Az ukrán légiós hatodik gólját szerezte a szezonban.

1992. június 28.: BKV Előre 0-1 DVTK

A visszavágón Vitelki Zoltán szerezte a mérkőzés egyetlen gólját, így a DVTK megvédte NB1-es tagságát a Sport utcai stadionban. Pár héttel előtte nem sokan mertek volna voksolni amellett, hogy a 24. fordulóban az utolsó előtti helyet elfoglaló gárda bennmarad, de a Diósgyőr ismét elképesztő módon menekült meg a kiesés elől (nem az első és nem is az utolsó alkalom). A győzelmet követően Tornyi Barnabás távozott Diósgyőrből, hogy a Győri Rába ETO-nál nézzen új kihívások elé. A BKV Előre három évvel később ismét az NB1 kapui előtt kopogtatott, azonban a Vác FC-Samsung (akik egy évvel korábban bajnoki címet ünnepeltek Csank Jánossal) 5-1-es összesítéssel győzte le őket.

1992/93 – DVTK 1-5 Soproni LC

Az immáron Sándor István által vezetett Diósgyőr évek óta az egyik legerősebb őszi teljesítményét produkálta. 12 forduló után a hatodik helyen találta magát a csapat, és hazai pályán februárig nem kapott ki. Sajnos tavasszal véget ért a menetelés, és teljesen szétestünk. Legutolsó nyolc mérkőzéséből egyet sem tudott megnyerni az együttes, a szezon zárófordulójában pedig egy 1-5-ös zakóba futott bele a piros-fehér együttes a Budapest Honvéd ellen. A kispestiek 1985 májusa óta az első csapat, akik öt gólt tudnak rúgni a Diósgyőri Stadionban, előttük a Siófok volt erre képes. Sajnos az 1992/93-as szezonban nem a Honvéd elleni vereség volt az utolsó alkalom, hogy a DVTK-szurkolók az 1-5-ös eredménnyel találkoztak. Mivel a csapat újra a 13. helyen végzett a tabellán, zsinórban a harmadik évadban is osztályozóra készülhetett a miskolci együttes. Ellenfele ezúttal az NB2 ezüstérmese, az EMDSZ Soproni LC.

1993. június 27.: DVTK 1-0 Soproni LC

Szilágyi csúsztatásának köszönhetően 1-0-s győzelmet aratott a DVTK hazai pályán, 6.000 néző előtt.

1993. június 30.: Soproni LC 5-0 DVTK

Sajnos, az egygólos siker kevésnek bizonyult, és a nyugat-magyarországi csapat öt góllal válaszolt. A Diósgyőr így 1991 után ismét a másodosztályban szerepel, a Soproni LC pedig történelme során először vívta ki az élvonalba jutást.

1995/96 – DVTK 3-4 Fehérvár Parmalat ’96 FC

Egy 4., majd 7. helyezés után a csapat harmadik NB2-es szezonjában a bronzérmes pozíció elérésével ismét egy osztályozó párharcban találta magát. A csapat útját az élvonalba ismét egy nyugat-magyarországi csapat állta, ezúttal a MOL-Fehérvár-Waltham-Vidi-Parmalat-Videoton FC nevek valamelyikét (néha talán ők sem tudják melyiket) használó együttes.

1996. június 27.: Fehérvár Parmalat ’96 FC 2-1 DVTK

Pintér Attila tizenegyesgóljából korán vezetést szerzett a Diósgyőr a Sóstói Stadionban. Ötven perccel később Dvéri – szintén tizenegyespontról szerzett – góljával kiegyenlítettek a hazaiak, majd pár perccel később Monye fejjel állította be a 2-1-es végeredményt.

1996. június 30.: DVTK 2-2 Fehérvár Parmalat ’96 FC

A 15.000 DVTK-fanatikus által megtekintett találkozón a Fehérvár talált be először, a későbbi Diósgyőr-játékos és edző, Horváth Ferenc szerzett vezetést a székesfehérváriaknak. Már úgy érezhették a látogatók, ezzel el is döntötték a bennmaradás sorsát, azonban a DVTK egy szempillantás alatt megfordította az állást Tóth György és Kotula László révén, megbolondítva ezzel a tömött vasgyári lelátókat. A rendes játékidőben nem változott az eredmény, következhetett hát a hosszabbítás. A piros-kékek a 30 perces hosszabbítás első félidejében kiegyenlítettek, összesítésben pedig vezetést szereztek, amit a hármas sípszóig meg is tartottak, ezzel ők maradhattak az élvonal tagjai. A Vidi edzője egyébként az a Csongrádi Ferenc volt ekkor, aki góljával 1979 májusában véget vetett a Diósgyőr 1977 novembere óta tartó hazai bajnoki veretlenségének.

1996/97 – DVTK 2-1 3. Kerületi TVE

Egy évvel a fehérvári fiaskó után a Diósgyőr a bajnok Tiszakécske mögött zárta az NB2 1996/97-es évadát, és ismét jogosult volt megküzdeni a topligáért egy NB1-es csapattal, hat éven belül ötödik alkalommal, és másodszor Tornyi Barnabás vezényletével. Annak ellenére, hogy az utolsó előtti fordulóban a csapat 1:0 arányban vereséget szenvedett Nyíregyházán Kovács 92. perces büntetőjével, a DVTK végül egy ponttal a régiós rivális nyírségiek előtt végzett. Ellenfele az NB1-be jutásért az élvonal 15. helyezettje, a 3. Kerületi TVE.

1997. június 4.: 3. Kerületi TVE 1-0 DVTK

Szabó Attila szólóakcióját követően a hálóba talált, ezzel megszerezte a mérkőzés egyetlen gólját. Előnyben várhatták a visszavágót az óbudaiak.

1997. június 7.: DVTK 2-0 3. Kerületi TVE

A ledolgozandó hátrány és esős idő ellenére 15.000 DVTK szurkoló látogatott ki, hogy átélje, ahogyan csapatuk négy év után újra kivívja az NB1-es “jogait”. A piros-fehér harci színekben pályára vonuló csapat óriási lendülettel játszott, aminek meg is lett az eredménye. Kotula, aki a Fehérvár ellen is betalált egy évvel korábban, egy magánakció után a kapu felé ívelt, ami a “kerületi” Szamosiról saját kapujába pattant. A második játékrészben egy szögletet követően Farkas Attila bombázott a léc alá, ezzel beállította a 2-0-ás végeredményt. Több gól már nem született a találkozón, Tornyi Barnabás második osztályozó-kiírását is megnyerte a Diósgyőrrel. Kezdetét vehette az önfeledt ünneplés, és zúgott a “Góla, gólya, hosszúlábú gólya!”.

Számodra melyik volt a legkedvesebb DVTK osztályozó mérkőzés? És örülnél, ha visszatérne a szisztéma? Vagy esetleg egy alternatív módszerrel döntenéd el a kiesés sorsát? Ezeket mind kifejtheted a kommentekben!

Én személy szerint nem lennék ellene az elképzelésnek. Annyi változtatással, hogy nem a 11. helyezett játszaná az osztályozót (ahogy a cikkben vázolt tervben is említve van), hanem a 10. helyen végző csapatok az NB2 3. helyezettjével, míg a bajnok , illetve ezüstérmes automatikusan feljutna. Ez a 8.-9. helyen végző csapatokat is a pontszerzésre ösztönözné az utolsó pillanatig, szerintem felvillanyozná a bajnokságot. Ha már egyre távolabbinak tűnik az, hogy újra lássunk 16 csapatos bajnokságot Magyarországon (ami nagy szívfájdalmam) legalább biztos, hogy sokkal izgalmasabb pillanatok születnének, mint az olyan szezonokban, amikor tíz fordulóval a vége előtt, ha matematikailag nem is, de gyakorlarilag már eldőlt, hogy kik búcsúznak az élvonaltól (pl.: idén a Kecskemét, tavaly a Mezőkövesd, 2022-ben a Vasas, stb.).

Ugyan ez még csak egy koncepció, és semmi sincs kőbe vésve, bizonyára hamarosan megtudjuk, hogy van-e valódi esélye annak, hogy újra látunk osztályozókat Magyarországon. Egy biztos, a DVTK a poklot és a mennyországot egyaránt megtapasztalta az osztályozó rendszer következtében, akár a rendszerváltás-sújtotta Miskolc városra hatalmas lélektani hatással bíró 1991-es feljutás eksztázisáról, akár a ’93-as soproni megalázó vereségről, akár a Tornyi-féle feljutásról beszélünk. Az ilyen mérkőzések emlékeztetik igazán az embert, hogy mennyivel több a Diósgyőr, mint egy futballklub. Úgy fogja össze az embereket, és akkora hatással van nemcsak egy városra, egy régióra, de mindenféle más múlttal és egyéniséggel rendelkező emberre, mint ahogyan semmilyen politikai személy, ideológia, vagy csoport, vagy igazából bármi más soha sem lesz képes.