Banner

We are Renegades - WAR

Szerző: | 2015-06-26 14:48:10

Interjú a sorsdöntő mérkőzés előtt álló Miskolci Renegades amerikai foci csapat edzőjével, Phillip Hildebranddal

„A jól elvégzett nehéz munka jutalma legtöbbször a még nehezebb munka”

Vallják ezt a Miskolci Renegades amerikai football csapatának vezetői és játékosai, hiszen a csapat legtöbb pontot gyűjtve újoncként bejutott a McDavid Divízió I.-es bajnokság rájátszásába. Remélhetőleg 2 mérkőzés vár még a csapatra az elkövetkező napokban, ehhez azonban szombaton délután mindenképpen meg kell nyerni az Eger Heroes elleni sorsdöntő elődöntőt.

Az alapszakasz eredményei és végeredménye:

A Renegátok a nagy vetélytárs Dunaújváros Gorillazhoz hasonlóan 4 győzelmet arattak, illetve 1 vereséget szenvedtek az alapszakasz során. A miskolci csapat azzal szorult a 2. helyre, hogy egyetlen vereségét éppen a Gorillaz ellen szenvedte el hazai pályán. A kiírásnak megfelelően a Gorillaz a 4. helyezett Cowbells 2-vel, míg a Renegades az alapszakaszt a 3. helyen záró Eger Heroes együttesével mérkőzik meg a döntőbe jutásért. A továbbjutás 1 mérkőzésen dől el, ezért szombaton az egész tavaszi teljesítményre szeretnék feltenni a koronát a játékosok.

Nincs még programod szombat délutánra? Szívesen megnéznél egy férfias, kőkemény meccset, ahol minden labdáért, minden yardért élet-halál küzdelem folyik?

Akkor látogass ki a DVTK edzőpályájára, a hátsó műfüves pályára és szurkolj Te is a Renegadesnek a 14 órakor kezdődő elődöntőn!

A DVTK vezetésének jóvoltából - akik térítésmentesen bocsájtják rendelkezésre a pályát - az elődöntő nem a csapat otthonában, a játékra alkalmatlan Győri kapui Ifjúsági Sporttelepen kerül lejátszásra, hanem a DVTK hátsó edzőpályájáján. A klub vezetői és játékosai nagy köszönetet mondanak Szabó Tamás ügyvezetőnek és Balla László létesítmény igazgatónak a felajánlásért!

A belépés ingyenes, a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak!

Netán visszatart, hogy nem ismered az amerikai foci szabályait? Ez sem lehet akadály, mert a Renegades meccsein szakavatott műsorközlő látja el folyamatosan információval a szurkolókat a mérkőzés menetéről, az egyes playekről, a játékvezetői ítéletekről.

Az Eger elleni találkozót megelőzően Phillip Hilderbrand-dal, a Renegades amerikai edzőjével beszélgettünk a sportágról, a magyar bajnokságról, a magyar fiatalok hozzáállásáról és a várható esélyekről.

Mutasd be nekünk légy szíves az amerikai focit és meséld el, Te hogy ismerkedtél meg a sportággal!

A focival gyakorlatilag már születésem pillanatában kapcsolatba kerültem. Dél-Karolinából származom és az országnak ezen a részén a foci része a kultúránknak. Úgy nő fel az ember, hogy szombatonként ezt nézi, ezen nő fel. Kissrácként a szombatok úgy teltek otthon, mint az itteni srácoknak, csak mi nem gömbölyű, hanem „tojás” labdával játszottunk. Aztán mikor kezdődtek a meccsek, mindenki hazament és a szombat valamint a vasárnap is meccsnézéssel telt. Csapatban először a középiskolában kezdtem el játszani. Sokan már fiatalabban elkezdik, de én 13-14 éves koromban vetettem bele magam komolyabban a sportba. 4 évet játszottam középiskolában, ezután 1 évet a másodosztályú egyetemi bajnokságban. Már 18 évesen kezdtem edzősködni Olaszországban. Ez úgy nézett ki, hogy otthon jártam az egyetemre, nyáron pedig mentem és edzettem a csapatot. Előfordult, hogy halasztottam egy félévet, hogy teljes mértékben a csapatra tudjak koncentrálni. Ez az edzői tapasztalat sodort Magyarországra.

Mikor végeztem az egyetemen, úgy döntöttem, nem akarok a szakmámban dolgozni, újra csapatot szerettem volna magamnak. Ennek rendje és módja szerint jelentkeztem edzőnek és így vagyok most itt. Tehát a kapcsolat már nagyon régre vezethető vissza. USA dél-keleti részén leginkább a foci és a baseball a leginkább kedvelt sportok. Ez olyan, mint az időjárás, mindig tud közös témául szolgálni, ha valakivel beszélget az ember. Dél-Karolina nem büszkélkedhet igazi profi csapattal, ezért még jobban teret nyert magának az egyetemi foci. Itt kiemelkedik két csapat, akikkel a legtöbben szimpatizálnak. Természetesen ez a két csapat egymás legnagyobb riválisai is, mint itt a Diósgyőr és a Fradi vagy a Diósgyőr és a Nyíregyháza. Ez nálunk is meghatározza, hogy ki is vagy tulajdonképpen, érvényesülni tudsz a tudattal, hogy melyik egyetemi csapathoz tartozol. Nálunk ez a rivalizálás a South Carolina Gamecocks és a Clemson Tigers között folyik. Ez ilyen regionális dologként működik. Az állam északabbi részéről származnak a Clemson, a déliről pedig a South Carolina fanatikusok. Ugyan ez a helyzet Georgia-ban is, ahonnan a szüleim családjai származnak. Georgia-ban is két nagy múltú csapat rivalizál egymással, a Georgia Tech és a Georgia. Nagyapám nagy Georgia Tech rajongó, ezáltal úgy nőttem fel, hogy szombatonként a Georgia Tech meccsén izgultunk a tévé előtt az édesanyámmal és az egész családdal. Ez tényleg olyan dolog, ami meghatározza, ki is vagy, hova tartozol.

Más sportágakat is kipróbáltam, fiatal koromtól kosarazok, de azért a foci a kedvencem. Hogy miért? A taktikából, valamint a test-test elleni játékból, a játék stílusából adódóan. Ez a sport teljesen más stílust, technikát igényel és nemcsak készségekre van szükség. Csakúgy, mint az európai fociban, szükség van csapat stratégiára is. Szóval ez a sport szinte minden készséget igényel és igénybe is vesz. Személy szerint azt gondolom, ha valakit meg tudsz verni fociban, akkor valószínűleg meg tudod verni akármi másban is. Mert ha nyersz, az azt bizonyítja, hogy nagyobb, gyorsabb, erősebb és okosabb vagy, mint az ellenfeled.

Miért pont Magyarországra esett a választásod?

Mikor Olaszországba mentem edzősködni, volt egy egyezségem édesapámmal, mégpedig az, hogy be kell fejeznem az egyetemet. Ez sikerült, és először el is helyezkedtem a szakmámban. De nem tetszett, nem szerettem, így különböző európai országok csapataival vettem fel a kapcsolatot, többek között spanyol, német, svájci és magyar csapatokkal is tárgyaltam. A spanyolországi és itteni helyzet nagyjából megegyezett, a pénzt is beleértve. Abban biztos voltam, hogy e két csapat közül fog kikerülni a csapatom. Mindkét csapatról néztem interneten videókat, és a játékosok játékstílusa fogott meg, ezért választottam Miskolcot. Az itteni játékosok stílusa illett bele jobban az elképzeléseimbe, edzői stílusomba. Ebben a csapatban éreztem a legnagyobb potenciált arra, hogy sikeres legyek edzőként. Ez volt a Steelers. A 2011-es szezonban én irányítottam a Steelers-t és akkor még a mostani csapatunk, a Renegades magja is ott játszott.

Amikor véget ért a 2011-es szezon, számos probléma vetődött fel, így nem került sor a szerződésem megújítására. Ekkor jött a lehetőség, hogy tanítsak az Avasi Gimnáziumban. Mikor munkába álltam, elterjedt a híre, hogy visszajöttem Magyarországra. 2011 őszén megkeresett a Cowbells, vagyis az akkori Újbuda Rebels, ahol az offense (támadó szekció) irányításáért feleltem. Így hetente egyszer utaztam Pestre a Rebelshez. A Nyíregyháza Tigers szintén alkalmazott, így hetente egyszer-kétszer oda is utaznom kellett. Természetesen eközben munkálkodtunk a miskolci fiúkkal a saját csapatunk létrehozásán. 2012-ben egyezséget kötöttünk a Nyíregyházával és így együtt játszottunk Ukrajnában, 2013-ban pedig edzősködtem egy szlovák csapatnál, a Tapolčany Kings-nél. Emellett pedig a Miskolc Renegades irányításáért is felelős voltam egyidejűleg. Tehát elég sok minden van már mögöttem. Sok csapat, sok játékos, sok tapasztalat. De a bázisom mindig is a miskolci fiúk voltak.

Áttérve a bajnokságra. Számítottál rá, hogy ilyen könnyen be fogtok kerülni az elődöntőbe és ilyen arányú győzelmeket fogtok aratni?

Igen számítottam rá és reménykedtem is benne. Minden évben az a cél, hogy veretlenül zárjuk a szezont, miénk legyen a legjobb offense (támadósor) és defense (védelem) az országban és nyerjük meg a bajnokságot. Azért, mert a játékosaink olyan szintet képviselnek, hogy csak ez lehet a reális elvárás. Az a mag, aki a Steelers-ből vált ki, ők játszottak Nyíregyházán és nemzetközi aranyérmet nyertek. Ott olyan szintű csapatok ellen játszottak, mint a mostani HFL csapatok (Hungarian Football League – legmagasabb osztály). Néhányuk ott volt velem Szlovákiában is és az szintén ugyanaz a szint. Csak az említés kedvéért, olyan csapat ellen játszottak, mint a HFL alapszakaszt veretlenül nyerő Bratislava Monarchs. Szóval ez a mag, ez a 10-18 ember magas szintet képviselnek, HFL szintet. Csak sajnos nem az egész csapatunk HFL szintű. Tehát a válaszom igen. Azt vártuk, hogy szétrúgjuk mindenkinek a hátsóját. És ha még pénzünk is lenne, akkor olyan szinten lehetnénk, mint a HFL csapatok. Lehetne négy légiósunk is akár, de a pénz az egyetlen oka, hogy nem vagyunk azon a szinten. Most segítségünkre van két szlovák játékos Marek és Jaro, akiket edzettem régebben. Velük nagyon jól jártunk. Az ő csapataik nem képviselnek olyan szintet Szlovákiában, ezért szerettek volna egy olyan csapatban játszani, ami bajnokesélyes. (a bal oldali képen Phillip Hildebrand mellett még a Tigers színeiben bal oldalon Gável Iván, jobb oldalon Lakatos Bence látható nyakukban a 2012 évi CENTRAL EUROPEAN INTERLEAGUE aranyérmével)

Mennyire vagy megelégedve a magyar játékosok mentalitásával, hozzáállásával?

Hogy őszinte legyek, az elmúlt év alatt nagyon megváltozott a kialakult kép bennem. Régebben azt mondtam volna, hogy imádják a játékot. Sokkal jobban, mint az amerikai gyerekek. Még talán most is ezt mondom, mert itt Miskolcon vagy Borsodban egy havi fizetést áldoznak felszerelésre, csak azért, hogy játszhassanak. És ez nagy áldozat, mivel ez egy nagyon drága sport. Másrészt dolgoznak és családjuk van, és még emellett is lejönnek edzésekre és játszanak és még tagdíjat is fizetnek az egyesületnek. Azért, hogy valaki mindezen túljusson, nagyon kell szeretni a játékot. Amerikában, ha valaki játszani szeretne, csak megmutatja magát, adnak neki felszerelést és bele se gondolnak, hogy ezért valaha is fizetni kéne. Ebből adódóan azt mondom, hogy az itteni srácok imádják a sportot. A probléma a magyar felfogás. A liga egyre-egyre profibbá válik. Egyre több a fizetett edző, egyre több a külföldi játékos. De a magyar felfogás még mindig amatőr. Hogyha egy jó csapatot szeretnél, akkor olyan magyar játékosok kellenek, akik napi rendszerességgel edzik magukat az edzőteremben, és minden edzésre eljönnek. A magyar felfogás olyan, hogy végeztem az iskolában, nagyon fáradt vagyok, és inkább leszek a barátnőmmel vagy tanulok, mert a jegyek, az iskola fontosabb, vagy nincs pénzem a konditerembe járni, vagy pedig túl fáradt vagyok ahhoz, hogy lemenjek erősíteni. Nagyon nehéz megváltoztatni ezt a gondolkodásmódot, ezt a felfogást. A sport iránti szeretet bár megvan, de hogy az amatőr szintről eljussanak a profira, ahhoz minden edzésen ott kellene lenni és mellette rendszeresen erősíteni. Viszont ez nagyon nehéz. Ez a különbség a budapesti csapatok és a vidékiek között. Beszélgettem néhány HFL játékossal, és azt mondták, ha nem jársz a kondiba, lehetetlen, hogy Budapesten normális csapatban játssz. Ez az oka, hogy a budapesti csapatok mindig jobbak, sokkal magasabb szintet képviselnek, komolyabb játékosaik vannak. Szóval a felfogás a fontos, de ez minden csapatnál más.

A Divízió II-es csapatoknál a legtöbbjük csak azért van együtt, mert jó buli, dobáljunk, szórakozzunk, időtöltésnek kiváló. Vagy láttak egy meccset a tévében, és azt mondják, gyerünk, próbáljuk ki. A mentalitás az, ami különböző, akárhova megy az ember. Attól függ, hogy mit akarsz belőle kihozni. Ha valaki amerikai focizik, az meghatározza az embert, és mindig nyerni szeretnél. Ez az a gondolkodás, amit el kell érni a komolyabb szinthez. Ez a kulturális másság a különbség Amerika és az itteniek között. Amerikában nincsenek klubok, ahol játszhatnak az emberek. Ott az iskoládban játszol, az a csapatod. Például, ahogy én is csináltam középiskolában. Nyáron minden nap edzel, szezon közben heti kétszer lejársz az edzések mellett a kondiba is. Vége a szezonnak, és januárban kezdődik a felkészülés a következő szezonra. Sokszor volt olyan, hogy reggel 5-kor kellett mennem a kondiba, még a fociedzés előtt, aztán iskolába, majd kosáredzésre. Az államokban egy teljesen más mentalitás él az emberek fejében.

Például itt az Avasiban van kosárcsapatunk, akik egyszer vagy kétszer edzenek egy héten. Nekünk annak idején minden nap 2-3 óra edzés volt iskola után és ez ott teljesen magától értetődő. Viszont itt ez teljesen más. Sokkal nehezebbek az iskolák, sokkal több múlik a jegyeken. Máshogy működik az egész oktatási rendszer, minden teljesen más. Itt a hangsúly a tanuláson van, míg az államokban ez jóval megosztottabb. Abban látom a fő okot, hogy nagyon sokat kell az itteni gyerekeknek tanulni és másra nem jut elegendő idő. Viszont az egyetemistákat sose értem. Mindig azzal a kifogással jönnek, hogy vizsgájuk van, ezért nem tudnak edzésre jönni. De ha megkérdezem, hogy tanultál-e tegnap, a válasz természetesen nem. Az egyetemistáknak minden az időbeosztásról kellene szólnia. Ha jól osztanák be az idejüket, akkor az a két óra, ameddig az edzés tart, nem lehetne probléma. Feltehetnénk persze a kérdést, hogy miért nem tanultál az előző nyolc órában, és utána jössz edzésre, ami két óra. Itt ez egy viszonylag új sport, ami egy teljesen más felfogást igényel.

Európában a legjobb amerikai foci csapatok Németországban és Ausztriában vannak. A többi ország is fejlődik, de nem olyan mértékben. Németországban rengeteg szponzor van, tehát van pénz a sportban, valamint sok szurkoló jár ki a meccsekre, amiket a tévék közvetítenek is. Tehát fontos a tudatosság. Viszont a Magyar Amerikai Foci Szövetség is jó munkát végez. Biztosítanak minimális tévés lehetőséget, holott ez semmiképp sem egyszerű.

Nem lehet nem észrevenni, hogy edzéseken és a meccseken is mennyire szigorú vagy a csapattal. Ez honnan ered és az élet többi területén is ugyanilyen vagy?

Nem! Egyáltalán nem vagyok ilyen az élet többi területén. A pálya szélén teljesen más személyiség vagyok, mint a magánéletben. De ahány játékos, annyi reakció. Mindenki máshogy reagál a durvább stílusra. Azt mondják, hogy a legjobb edzők mindig kiabálnak és ők a világ legnagyobb bunkói. Mikor nyersz, ez nem is igazán számít, de mikor szoros az állás, ez általában a jobb irányba húzza a dolgokat.

És valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy így nőttem fel. Anyukám mindig ordított és káromkodott a meccsek alatt és az edzőim is egytől-egyig ilyenek voltak. Ha az edzőim nagyon pozitívak és nyugodtak lettek volna, valószínűleg én is az lennék. Viszont az életben nem ilyen vagyok. Mikor edzésen kiabálok, az azért van, mert frusztrált vagyok például a létszám miatt. Ha kevesen vagyunk, nem tudunk haladni, nem tudunk rendesen készülni. És csak kiabálok végig, hogy levezessem a feszültséget.

Hogy készülsz a meccsekre?

Van egy rutin felkészülésem minden meccs előtt. Mindig ugyan azon a napon vágom le a hajam és borotválkozok meg és mindig ugyanazt eszem például a meccsek előtt. Mérkőzések előtt mindig különvonulok és átmegyek a playeken, mentálisan felkészülök. De általában mikor a csapatot készítem fel mentálisan, azzal én is ugyanúgy készülök. Videók alapján mindig elemzem az ellenfeleket. A defense-nek (védelem) mindig úgy elemzem ki az offense-t (támadók), hogy különböző formációk és távolságok alapján felbontom a támadóegységet. És mire a meccs napjához érkezünk, már felkészült vagyok, mint edző. Tehát a felkészülésem sok film megnézéséből és statisztikából áll össze.

Vegyük például szombati ellenfelünket, az Egert. A first down-jaik (10 yard megtétele 4 támadó kísérletből) 40% át futással szerzik. A foci többnyire matekból áll. Ha most felmennénk a lakásomba, a laptop rá van kötve a tévére, a playcard előttem és papírok mindenhol. Papírokon az Eger játékai, mit mennyiszer játszanak, milyen százalékkal következik majd be egy játék, ha ennyire és ennyire vannak a first down-tól. Ilyenkor ez egy nagy találgatás is. Nekem ez minden. Próbálok minél több időt azzal tölteni, hogy a fejembe véssem ezeket a dolgokat. Az, hogy edző vagy, az arról is szól, hogy beférkőzz az ellenfél edzőjének az agyába. Nekem egy meccs nem igazán arról szól, mit csinálnak a játékosaim, hanem, hogy mit csinál, mit fog csinálni az ellenfél edzője. Például mielőtt az alapszakaszban az egriek ellen játszottunk, megnéztem az egri edző facebook profilját is, megnéztem honnan származik, milyen személyiség.

Ha bejutnátok a döntőbe és ott győznétek is, tudná vállalni a csapat a legmagasabb osztályt, a HFL-t?

A tabella végén álló csapatok, az Újpest Bulldogs és a tavalyi Steelers se jelentene problémát. Tavaly, mikor ezek a csapatok még a Divízió I-ben játszottak, megnyertük volna a bajnokságot szerintem. A Steelers viszont egy érdekes meccs lenne most. Sokkal jobbak vagyunk, mint a magyar játékosaik. Annyi szent, mivel van vagy 3. És jobbak vagyunk, mint a szlovákjaik. A probléma a tengerentúli játékosokkal lenne. Ezt a párosítást a két amerikai játékosuk tenné érdekessé. Az egyikük tavaly játszott a Nyíregyháza Tigers-ben. Azt a meccset egy támadásnyi ponttal veszítettük el, amit mellesleg meg kellett volna nyernünk. Ugyan ez a helyzet a Nyíregyházával is. Ha elvennénk az amerikaiakat és az ukránokat, megvernénk a magyarokat, semmi probléma nem lenne. Ha beraknánk az ukránokat, játszanánk egy jó meccset. De még egyszer hangsúlyozom, a probléma légiósokkal lenne. Nincs jó irányítójuk, szóval még érdekes is lehetne.

A Bratislava Monarchs és a Budapest Wolves megenne minket reggelire, az biztos. Nem tudnánk felvenni a harcot a méreteikkel, az erősségükkel, a gyorsaságukkal és a légiósaikkal sem. A Budapest Cowbells már kicsit másabb lenne. Nincsenek légiósaik, de a magyarjaik nagyon erősek. A skill pozíciókban (irányító, elkapó, futó – amik készségeket igényelnek) viszont fel tudnánk velük venni a harcot. Itt a fizikálisan nagyon erős offense és defense-line lenne a különbség a javukra. De persze könnyedén játszhatnánk a HFL-ben és talán nyernénk egy vagy két meccset. Még a Győr is érdekes meccs lenne, ott is szoros eredmény születne szerintem. A lényeg, amit már mondtam, hogyha lenne pénzünk, akkor versenyképesek lennénk a HFL-ben is. Ha megnyerjük a Divízió I-et, a mostani kerettel meg tudnánk verni a Bulldogs-ot, de a mai állás szerint a Steelers és a Nyíregyháza Tigers túlnő minket légiósok terén. Ez az egyetlen dolog, amiért nyernének.

Köszönjük a beszélgetést és további sok sikert kívánunk mind Neked, mind a csapatnak!

Köszönet a tolmácsolásért a csapat rúgójának, Jáborcsik Márknak!

Banner

Ez egy archivált cikk, így nincs lehetőség hozzászólás írására.