Végre elhivatott kezekben a diósgyőri utánpótlás

Interjú Bene Ferenccel

2012 őszétől dolgozik Diósgyőrben. Eddig a felnőtt csapat másodedzőjeként tevékenykedett, két hete azonban elfogadta a felkérést a Zorislav Kovac lemondásával megüresedett utánpótlás szakmai igazgató posztra. A Magyarországon megszerezhető legmagasabb fokú iskolai végzettségekkel, vagyis szakedzői diplomával és UEFA Pro-licenccel is rendelkezik. Kinevezése óta folyamatosan járja az utánpótlás csapatok edzéseit, ha ideje engedi, be is kapcsolódik az edzések vezetésébe. Az interjúra az U15-ös csapat edzőmeccséről érkezett, utána pedig rohant az U21-esek mérkőzésére. Óriási lelkesedéssel beszél terveiről, minden szavát az elhivatottság jellemzi. Az interjú végén jóleső érzéssel nyugtázhattuk, hogy végre igazán jó kezekbe került a diósgyőri utánpótlás vezetése.

Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk! Mi az a jövőkép, ami felé el szeretnéd mozdítani a diósgyőri utánpótlást?

Hangsúlyoznom kell, hogy én szakmai igazgató vagyok, én az edzők szakmaiságát tudom befolyásolni. Nyilván, bizonyos kérdésekben, ha meghallgatnak a vezetők, vannak ötleteim, de én is nagyon várok az infrastrukturális fejlesztésekre. Vannak ötleteim arra vonatkozóan is, hogy milyen utánpótlás központot kellene létrehozni, hány pálya kellene, milyen öltözők, milyen kollégium. Az lenne a legjobb, ha minél több miskolci gyerek futballozna nálunk, de fel kell ölelnünk a régiót is és adott esetben tudnunk kell alternatívát biztosítani egy gyerek számára mind az iskolarendszert, mind a kollégiumot illetően is. Ezekben mindenképpen fejlődnünk kell.

Ha fejlődik az infrastruktúra, akkor - és én ezt tartom a fő profilomnak - szeretnék egy belső edzőképzést kialakítani, minimum heti egy alkalommal összehívni az edzőket állandó konzultációra. Ez nem azt jelenti, hogy most én vagyok a tanár úr és akkor, mint az általános iskolában a gyerekek, bólogatnak nekem az edzők. Két oldalú kommunikációt képzelek el, ahol mindenki elmondhatja saját véleményét, tapasztalatát.

Szeretnék megszabni egyfajta játékstílust, egyfajta irányvonalat, aminek az a lényege, hogy ha bármelyik utánpótláscsapatunkat megnézi valaki, akkor a csapat olyan futballstílust testesítsen meg, amire később NB1-es szinten vevő a diósgyőri közönség és ezt elvárhatja a csapatától. Nyilván ennek a stílusnak a kialakítása hosszú évek folyamata.

Hány éves kortól válik versenysporttá az utánpótlásképzés?

Az egyik legfontosabb célunk, hogy normális gondolkodású, tisztességes sportembereket neveljünk. Semmiképpen nem szabad elhanyagolni a tanulást. Biztos vagyok benne, hogy ez továbbra is alapszabály lesz nálunk, mint ahogy eddig is az volt. Én nem szeretnék itt abban a színben tetszelegni, hogy eddig minden rossz volt. Van egy kiépült rendszer, azon természetesen az én meglátásaim és elveim szerint lesz változtatva, de ami működik, azon nem akarok változtatni. Olyan nem fordulhat elő, hogy egy Diósgyőr játékos két gólt lő a hétvégén, de ugyanakkor meg megbukik valamelyik tantárgyból az iskolában, vagy tiszteletlenül viselkedik az edzőjével, nevelőjével. Ezeknek meg lesznek a szankciói.

Azt a legelején kikötöttem az edzőknek, hogy a gyerekeknek párhuzamba kell tudniuk állítani a futballt és a tanulást.

Visszatérve a kérdésre, hogy honnan tekintsünk eredmény centrikusan egy utánpótlás csapatra, azt gondolom, hogy az U21-es csapat az, amely a felnőtt csapat előszobájának tekinthető, ott már számít az eredmény. Egy U15-ös vagy U14-es csapat esetében kis túlzással azt mondhatom, hogy nem is érdekel az eredmény. Ott azt fogom megkérdezni az aktuális vezetőedzőtől, hogyan látta a mérkőzést, mennyire kapta vissza azokat a stílusjegyeket vagy látta vissza azokat az edzésgyakorlatokat, amelyeket hétköznap gyakoroltak, mennyire látta vissza ezeket a csapatán és hónapról hónapra mennyire fejlődik a csapatjáték. Az is nagyon fontos, hogy egyénileg azok a tehetséges játékosok, akiket arra predesztinál az edző, hogy később majd a felnőtt csapat hasznára lehetnek, azoknak a játékosoknak a fejlődése töretlen-e, illetve van-e valami probléma velük. Ez számomra sokkal fontosabb!

Az én elveim szerint nem az a gól, amikor egy magas, koraérett játékos lefutja az ellenfelet, végigviszi a pályán a labdát és belövi a gólt. Számomra, ha a középpályán ötöt passzol a csapat, az már maga „a gól” és nem feltétlenül kell, hogy utána a szabályok szerinti gól szülessen.

Milyen elvek szerint fogod az edzőket a csapatok mellé rendelni? Nálad előfordulhat olyan, hogy a bajnokság után minden csapat új edzőt kap, ahogy ez tavaly történt?

Nem lesz olyan elv, hogy a bajnokság végeztével minden edző új csapatot kap és olyan se lesz, hogy minden edző automatikusan viszi tovább a csapatát. Úgy gondolom, hogy minden csapatnál külön-külön kell meghozni azt a racionális döntést, ami a legjobb annak az adott csapatnak. Ha én úgy látom, hogy egy edző jól bánik a csapatával és azt látom jónak, hogy ő vigye tovább a srácokat, akkor elképzelhető, hogy marad a csapatával és a következő évben is ő lesz az edzője a csapatnak dacára annak, hogy egy évvel idősebbek lettek a játékosok. Viszont lesznek olyan edzők is, akik maradnak az effektíve kiemelt korosztálynál és kapnak egy új csapatot, tehát nem követik a játékosokat.

Nem lesznek olyan döntéseim, amelyeket nem fogok tudni megindokolni, szakmai érvekkel alátámasztani vagy emberi oldalról megmagyarázni.

Hány gyerek fér el egy csoportban? A kérdés arra vonatkozik, hogy pl. az ovifociból, a sulifociból érkező gyerekekkel nem bővül fel adott esetben a keret létszáma?

Egyrészt azt gondolom, hogy nincs olyan szakember, aki egy óvodás gyerekről hitelesen el tudja dönteni, hogy ebből az 5-6 éves gyerekből soha nem lesz futballista. Nekem az az elvem, hogy mindenkit tartsunk meg, legyen egy széles bázisa a klubnak. Az más kérdés, hogy valamilyen szinten lehet kategorizálni. Ha egy korcsoportban összejön 25-30 gyerek, akkor természetesen azokat válasszuk ketté és lehet A és B csapatokat indítani. Én szerintem olyat nem szabad csinálni – főleg ilyen kisgyerek korosztályban – hogy eldöntjük róla, hogy el kell küldeni és el is küldjük. Nekem az a célom, hogy minden gyereket megtartsunk a Diósgyőr család számára. Terveim között szerepel az is, hogy a legkisebb korosztályokhoz szakmai alvezetőket nevezzek ki. Nagyon fontos, hogy a legkisebbeknél is magas szintű munka folyjon és bízom benne, hogy minél több speciális futballmúlttal vagy korosztály specifikus ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkező edzőt tudok bevonni a rendszerbe.

Sok szülő Budapestre viszi a gyerekét, hogy szakemberek segítségét kérje a gyereknek legmegfelelőbb sportág kiválasztásban. Nem lenne célszerű ezt központilag megszervezni, hogy itt helyben mérjék fel a srácokat? A visszajelzések alapján ennek költségeibe a szülők hozzá is járulnának.

Ha lesz rá lehetőség, egész biztosan meg fogjuk csinálni. Az orvosi, a pszichológiai háttér, a játékosok mentális, antropometriai, terhelésdiagnosztikai felmérése, mind-mind olyan speciális terület, amire az én elveim szerint is kellenek speciális mérések. Ugyanilyen fontos a játékosok futballszakmai képzése is, szeretnék kapus-, védő-, középpályás-, csatáredzőket bevonni, specialistákat. Erőnléti edzőink ugye vannak, de azokkal is le kell fektetni egy irányvonalat. Specialistára van szükség a legkisebbeknél is, hiszen másképp kell edzeni egy 15 évest, mint egy 7 évest. Én sem értek mindenhez és az edzőim sem érthetnek mindenhez, ezért kell specializálódni az edzőknek is és nekünk is.

Egy ilyen központi felmérésnek több százezer forintos költsége van, aminek meg kell teremtenünk a gazdasági hátterét.

Te is azon az állásponton vagy, hogy a szülők ne látogassák az edzéseket?

Lehet, hogy nem lesz népszerű, amit mondok, de ha racionálisan átgondolja egy szülő, akkor meg tudom indokolni, miért értek egyet ezzel. Ha egy egyszerű példát veszünk, akkor az iskolában sincs ott a szülő. Engedjük meg, hogy az edző Tanár bácsi lehessen arra az egy-másfél órára. Vannak olyan típusú gyerekek, akiknek ha ott vannak a szülők, a megfelelési kényszer miatt megoszlik a figyelme. Nem tudják eldönteni, hogy apának, anyának, vagy az edzőnek feleljenek meg. Meg kell engedni a gyereknek ezt a fajta pszichológiai érést, hogy ki tudjon teljesedni az edzésen.

A másik dolog, hogy ki kell alakulnia egy olyan futballkultúrának, amelyben a szülők oda illő módon viselkednek a futballpályán. Az se jó a gyereknek, ha a mérkőzésen tanácsokat ad a szülő, mert lehet, hogy az edző bizonyos elvek alapján teljesen más instrukciót ad neki, mint a szülő. Mondok egy példát erre: mi azt szeretnénk, hogy egy 13 éves gyerek képzése úgy épüljön fel, hogy egy önbizalommal teli, bátor futballista legyen, aki nem ijed meg egy rizikós cseltől vagy egy rizikós passztól, és attól se féljen, hogy adott esetben elrontja a cselt vagy a passzt. Tehát ha egy 13 éves gyerek a saját tizenhatosa előtt mer cselezni, mer passzolni és nem fél a kudarctól, nem fél az eladott labdától, akkor pszichésen is egészséges játékost tudunk belőle nevelni. Viszont az nem jó, ha ez a gyerek azt hallja kívülről, hogy „gyerünk fiam, rúgd el, nehogy elveszítsd” és egy elpasszolt labda után bekiabál a szülő, hogy „mit csinálsz, gólt kapunk”. Engem az érdekel, hogy a gyerek igen is próbáljon meg egy tudatos labdakihozatalt és nem érdekel, ha esetleg nem sikerül neki. Az már sokkal jobban érdekel, ha a gyerek csak egy jó nagyot rúg a labdába, mert fél a kudarctól. Ez nagyon súlyos problémát jelent. Pontosan tudom, hogy milyen az, amikor egy NB1-es játékos fél a saját közönségétől, mert fél a kudarcélménytől és egy támadó játékos nem mer megcsinálni egy cselt egy az egyben.

Ugyanez természetesen előfordulhat edzésen is az egymás közötti játék szituációban, hogy a szülő rossz instrukciót ad a gyereknek vagy sikítozik az anyuka egy hiba esetén. Ezek egész egyszerűen összeegyeztethetetlenek minden akadémiai elvvel. De külföldi nagy csapatoknál is ez a gyakorlat.

Kérem a szülőket, fogadják ezt el, ez külföldön is így működik. Mint az iskolában a portán a tanárnak, itt az edzőnek „adják át” a gyereket. Arra, hogy az edzőpályák illetve a birkózócsarnok körüli feltételek nem teszik lehetővé, hogy rendezett körülmények között várják meg az edzés végét, nincs kompetenciám válaszolni, én is reménykedem benne, hogy ezekben is lesz pozitív elmozdulás.

Tervezi a klub azt, hogy az utánpótlás edzők megszerezzék az UEFA Youth-A diplomát?

Tudomásom szerint a jelenlegi stábból senkinek nincs még meg ez a képesítése. Egyébként ez egy nagyon új dolog az UEFA részéről, csak egy képzés volt eddig az országban. Ez egy olyan speciális edzőképzés, ami az utánpótlás korosztályokra vonatkozik. Az edzőimnek fogom javasolni, hogy minél többen végezzék ezt el és a jövőben prioritást fognak élvezni számomra azok az edzőkollégák - akik jelenleg itt vannak a klubnál vagy szeretném, ha a jövőben itt legyenek velünk – akiknek ez a képzettségük meg van. Én azokat a kollégákat szeretem, akik folyamatosan képezik magukat és minél több licenccel rendelkeznek, nyelvet beszélnek. De nem kizárólag a papír érdekel, hanem a szakmai tudás.

Mi a véleményed arról, hogy Luque és Gallardo szívesen részt venne a diósgyőri utánpótlás-nevelésben? Van ennek realitása szerinted?

Annak idején, mikor edzőjük voltam, sokat beszéltem velük erről és láttam, hogy van bennük affinitás. Hatalmas dolog volt a részükről, hogy még játékos korukban beszálltak az utánpótlás csapatok edzésébe. Azt gondolom, hogy egy nagyszerű dolog lenne, de jelen állás szerint ennek meglehetősen nagy anyagi akadálya lenne. Én lennék a legboldogabb ember, ha erről a témáról már érdemben lehetne beszélgetni.

Elég a hatvan perces edzés a kicsiknél és probléma szerinted, ha edzés végén elmarad a játék?

Biztos vagyok benne, hogy heti 2-3-szori 60 perces edzés az nem elég. Mondjuk Hollandiában sincs több ennél a korosztálynál, de mellette van egy tökéletesen kifejlesztett iskolarendszer. Ha az a napi egy óra testnevelés szakmailag kifogásolhatatlan, akkor az heti öt óra és mellette van még az a heti három edzés és ha emellett még a gyerek nem számítógépezik, hanem focizik a téren a barátaival, akkor elég.

Sajnos mindent nem tudunk egyesületi körülmények között pótolni, mert erre infrastrukturálisan még nincs lehetőségünk. Viszont azt nagyon nagy hibának tartom, ha elmarad a játék az edzés második felében. Sajnos kevesebb a rálátásom a kisebb korosztályokra, de amennyit eddig láttam, azok alapján már szakmailag hozzányúltam az edzőkhöz és igyekszem hatni az edzésvezetésükre és a szakmai tudásukra is. Ha edzésen nincs játék, az egy hatalmas hibapont az adott edzőnél, mert a játék nagyon fontos eleme az edzésnek.

Melyek a legmegfelelőbb kiegészítő sportágak a futballisták számára? Hallani, hogy Barcelonában a focista palánták hetente egy alkalommal cselgáncsedzésre, Milánóban pedig kosáredzésre járnak.

Tudomásom szerint is a cselgáncs az egyik legjobb kiegészítő sportág a futballisták számára. Hallottam erről nemzetközi előadásokon is, illetve külföldi szakanyagokban is. A cselgáncs ugyanis nagyon komolyan edzi a központi idegrendszert, illetve fejleszti az egyensúlyérzéket. A nemzetközi és a hazai futballéletből is tudunk példát felhozni erre, hiszen Zinedine Zidane és Bajzát Péter is cselgáncsozott. Ha megnézzük például Bajzátot, ha ő testtel lefedezi a labdát, akkor nincs az a védő, aki fel tudná borítani őt.

A kosárlabda pedig azért lehet hasznos, mert fejleszti a gömbérzéket és az ideg-izom kapcsolatokat. De az úszás és a tenisznek is meg vannak a maguk előnyös tulajdonságai, aminek köszönhetően jó kiegészítő sportágak lehetnek.

Támogatod, hogy a klub nyaranta focitáborokat szervezzen?

Mindenképpen támogatom. Az a cél, hogy minél több gyerek jöjjön az egyesületbe focizni, hiszen itt tudnak tanulni az edzőktől, viszont a szabadidejükben is focizzanak minél többet akár az iskolában, akár bárhol, ahol lehetőség van rá, mert ott pedig saját magukat tudják fejleszteni.

Ha valami üzenete lehet ennek az interjúnak, akkor az legyen, hogy aki csak teheti, minél többet futballozzon.

Mely feladatokat tekinted rövidtávon a legfontosabbnak, amit szeretnél megvalósítani?

Az elkövetkező fél év számomra egy olyan időszak lesz, amelynek során szeretném a rendszert belülről megismerni, szeretném az edzőimet is minél jobban megismerni, hogy ki mire képes. Szeretném látni, hogy kiben mekkora alázat, mekkora elhivatottság van. Az edzőnek ne a munkahelye legyen a diósgyőri utánpótlás, hanem elhivatottság, küldetéstudat jellemezze őt. Amelyik edzőben nincs benne az, hogy felkészül az edzésekre, az hogy akar tanulni, hogy egymásnak is segíteni tudjunk, az hogy azokból a hazai vagy nemzetközi szakanyagokból, amit bemutatok nekik, vagy egymás tapasztalataiból, amit megosztunk egymással, abból nem akar tanulni, vagy csak azért csinálja az egészet, hogy azt a néhány forintot még mellékállásban megkeresse, azokat le fogom váltani. Egy edzőnek nem kell ott hagynia a civil állását, hiszen az biztosítja számára a stabilitást. Ha azt látom, hogy megfelelő intenzitással végzi valaki a munkáját, megfelelően szakképzett és megfelelően alázatos, akkor ő egészen biztosan a rendszer része lesz hosszú távon. Viszont azokat az edzőket - legyen az főállású vagy mellékállású -, akik nem haladnak a korral, akik nem tanítják, nem képezik a gyerekeket, azokat első körben igyekszem a jó irányba terelni, második körben viszont le fogom cserélni.

Köszönjük az interjút és nagyon sok sikert kívánunk a munkádhoz!

(A szerkesztő megjegyzése: Váradi Ottó lánya, Zsanett pont azon a napon készült el az Édesapjáról szóló visszaemlékezés harmadik részével, amelyiken ezt az interjút öntöttem végleges formájába. A visszaemlékezés holnap fog megjelenni, de ezernyi aktualitása van, ami kapcsolódik Bene Feri szavaihoz. Pályafutásuk során sok száz NB1-es meccset játszó tanítványok fognak mesélni Ottóról. Megszólal többek között Vitelki Zoltán, Kuttor Attila, Tóth Miklós és Molnár Monyó István is. Igazi példaképként mesélnek Ottóról, akit szinte rajongásszerűen szerettek és imádtak az edzéseire járni, jóllehet Ottó rendkívül szigorú edző hírében állt. Bízom benne, hogy a mai utánpótlás edzők között is sok Váradi Ottó van, illetve lesz!)