Szeretek itt lenni

_{Szerző: | 2015-02-23 19:10:41}

Németh Milánnal beszélgettünk

A Klub és az amigeleken.hu egyeztetéseinek eredménye, hogy megjelenhet ez a cikk. Bízunk benne, hogy ez csak az első lépés az együttműködés útján!

Nyáron érkezett a csapatunkhoz úgy, hogy sokan talán nem is ismertük az addigi pályafutását. Hamar bemutatkozott a kezdőben és a Litex ellen gólt is rúgott. Pár hónappal azelőtt nem is gondolta volna, hogy ez történik majd vele. Egy edzésen viszont megsérült és elég sok időre kidőlt , emiatt eltűnt kicsit a szemünk elől. Szombaton az egyik kávézóban találkoztam vele, Németh Milánnal beszélgettem.

Üdvözlünk Milán! Nem igazán tudok rólad sokat, hiszen mióta megérkeztél hozzánk, ez az első riportunk veled. Mesélj kicsit arról, hogyan kezdtél el focizni?

Az nagyon egyszerűen ment. Húztam egy csukát és irány a pálya. A családom Vépen lakik. Sokáig az ottani grundon fociztam a társaimmal, reggeltől-estig. Édesanyámék megelégelték egy idő után, hogy szinte alig látnak, és úgy döntöttek, elvisznek Szombathelyre a Lurkó nevű klubba. Ez a csapat a Haladás egyik utánpótlás bázisa. Itt kezdtem el a versenyszerű sportot. Nagyon jó eredményeket értünk el a 88-89-es korosztállyal. Sok tornát, kupát nyertünk, és külföldön is sikerült jártszanunk sokszor.

Van olyan játékos, aki jelenleg is valamilyen élcsapatban játszik és itt a csapattársad volt?

Talán Koman Vadimir a legnagyobb név. Stieber Zoltán. A többiek inkább Ausztriában játszanak alsóbb osztályokban. Talán egyedül én maradtam az országban.

Meddig voltál a Lurkónál?

Körülbelül 13 évesen vett át minket a Haladás, ezután ott folytattuk. Nekem volt egy olyan időszakom, amikor abba akartam hagyni a focit. Nem akartam abba az iskolába járni, amit a klub ajánlott nekem. Közgazdaságiba mentem, ahová a testvérem is járt, és emiatt a kispadon kötöttem ki. Nem éreztem igazságosnak ezt a döntést, de egy évig tűrtem. Gyerekként nagyon nehéz volt megérteni azt, hogy nem játszhatok, pedig az edzéseken komolyan odatettem magam. A szüleim nem értettek egyet velem, de én makacs gyerek voltam már akkor is. Nem mentem többet.

Teljesen abban is hagytad a focit?

Fociztam vépen a városomban. és a grundon a többiekkel. Kicsit kirekesztett lettem a társaságból, mert a többi gyerek már szombathelyinek gondolt engem. Ez nagyon bántott. Akkor született bennem az elhatározás, hogy megmutatom, jó focista vagyok. Időközben túl voltam az érettségin és a kaposvári főiskolára jelentkeztem. A nővérem oda járt, így adta magát a lehetőség, hogy megyek utána.

Ilyen szoros a kapocs köztetek?

Nagyon. A családommal nagyon. Mivel Kaposvárra felvettek, édesapám azt ajánlotta nekem, hogy menjek el a Rákóczihoz. El is mentem, és azt ajánlották nekem, hogy a második csapathoz le is igazolnak. Ott játszottam Kaposváron két és fél évet. NB3-ban játszott a második csapat, de egy év után felkerültem az első csapathoz. Prukner edzősége alatt ligakupa és MK meccseken játszottam.

Akkor ha jól értem... Abbahagytad a focit, és egy idő után elmentél próbajátékra Kaposvárra, ahol le is igazoltak. Játszottál egy évet NB3-ban és aztán már az NB1 ajtaján kpogtattál? Nem estél akkor ki nagyon a ritmusból a leállásod alatt.

Jó a munkabíró képességem és emellé még óriási akaraterővel rendelkezem. Nem vagyok óriási tehetség, de bírok futni, erőszakos vagyok és azt gondolom, hogy gyors is. Mindenhol bizonyítanom kellett, sok edző keze alatt dolgoztam. Olyan nem volt, hogy engem egyből a kezdőbe tettek volna. Ki kellett harcolnom a kezdőbe kerülést, de ez többször is sikerült szerencsére.

Szóval nem volt komoly tétmeccsem még az első osztályban, ezért próbálkoztam más csapatoknál is. Voltam Pécsen, Zalaegerszegen próbajátékon, de azok nem sikerültek. Maradtam Kaposváron, amikor megkeresett a Pápa. A második csapatba szerződtettek és azt mondták, egy évet adnak arra, hogy beverekedjem magam az első csapatba. Ha sikerül, akkor számolnak velem, ha nem akkor, elköszönünk egymástól. Egy év után sikerült elérnem a célt. Bent is ragadtam a csapatban és öt évig voltam ott. Abban az időszakban volt, hogy Egervári Sándor behívott a ligaválogatottba. Egy összetartáson vettem részt, de óriási dolog volt ez számomra.

Nagyon jól éreztem magam Pápán. Kis csapat volt, de nagyon jó volt a közeg. Ezután jött a lehetőség, hogy Miskolcra szerződhetek.

Gondolom, hogy Árki Gábor ismert téged, és Ő látta benned a lehetőséget.

Ő hamarabb eljött már a klubtól, de nem tartottuk a kapcsolatot. Engem Kokó keresett meg először a Diósgyőrtől. Ez egy hosszú folyamat volt.

Akkoriban keresett másik csapat is?

Igen, volt más kérőm is. Magyarországon mindenki tudja, aki a fociban mozog, hogy itt milyen szurkolótábor van. Itt igazi fanatizmus van. Kétszer játszottam itt azelőtt a Pápa színeiben. Egyszer kezdőként, egyszer a padon. Ott ültem a kispadon és amikor hallottam a szurkolást, őszintén mondom, hogy kirázott a hideg. Azután a meccs után vittem haza édesapámnak egy DVTK sört. Otthon kitettük ezt a dobozt a polcra, és kitűztem magamnak a célt, hogy itt szeretnék játszani. Amikor megkeresett a Diósgyőr, akkor velem madarat lehetett volna fogatni.

Nincs éppen közel Miskolc.

Az igaz, és én egyébként is nagyon családcentrikus vagyok. De az álmom vált valóra.

A Luque búcsúmeccsén játszottál?

Igen. Akkor kezdtem a padon és akkor fogott meg ez a hangulat. Az utolsó 10-15 percre álltam be. Az óriási felirat a napos oldalon, a bikaviadal a lelátón. Olyan volt, amilyet sok focista soha nem élhet át. Számomra felbecsülhetetlen élmény az, hogy részese lehettem annak a meccsnek. Ráadásul akkor bent is maradtunk és a végén mi dobáltuk az égbe Luquet.

Amikor aláírtál hozzánk, már képben volt az EL.

Az első megbeszéléseken még nem. De amikor aláírtam, akkor már igen. Akkor már Árki Gábor volt a sportigazgató. Ilyen hosszú folyamat volt. Hála Istennek, be tudtam mutatkozni és még gólt is szereztem. Az első NB1-es gólomat is itt szereztem a Haladás ellen.

Gondoltad volna egy évvel azelőtt, hogy az Európa-Ligában gólt fogsz szerezni a DVTK színeiben?

Nem. Ez a legmerészebb álmaiban sem szerepelt. Vártuk a buszt a meccs előtt, amikor a mester jött le és odaszólt nekem, hogy várom tőled a gólt. Bennem is volt a meccsen végig, hogy nekem gólt kell rúgnom. Szerencsére sikerült is.

A Haladást, mint a nevelő klubodat azért figyelemmel kíséred?

Őszintén megmondom, hogy a Diósgyőr mellett ők voltak még, akik a nyáron le akartak igazolni. Nagyon komolyan gondolták. Akkor már annyira megfertőzött a diósgyőri hangulat, hogy nemet tudtam mondani a nevelő klubomnak. Az volt bennem, ha most nem jövök, akkor talán soha többé nem adatik meg a lehetőség. Óriási tisztelettel vagyok a város felé és a szurkolók felé. Nagyon megszerettem a várost négy hónap alatt. Remélem, hogy sikerül sok időre megragadnom itt! Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy megállítanak az úton, aláírást kérnek. A Facebookon érdeklődnek az állapotomról.

A családdal hogyan tartod a kapcsolatot?

Az igaz, hogy messze laknak, de amikor tudnak, jönnek. Megfertőzte már őket is a diósgyőri láz. A legkisebb a családban a keresztlányom, másfél éves. DVTK mezben rohangál. Meglátom és elönt a boldogság. A keresztfiam 4 éves, ő már énekli a dalokat, videókat néz a neten. Az egész családnak van mez, sál, sapka. A női szurkolói klub készített egy sálat a kislánynak, úgyhogy bevették a csapatba.

Barátnő, feleség?

A barátnőm ideköltözött hozzám. Ő a csapat fodrásza.

Visszatérve a Halihoz. Figyelemmel kíséred a csapat teljesítményét?

Ott nálunk Vas megyében, mindenki Haladás szurkoló. Kapok is hideget-meleget, főleg úgy, hogy gólt is rúgtam ellenük. Figyelemmel kísérem azért. Nyilván kilábalnak ebből a gödörből majd.

Van jó cimborád a csapatban?

Akivel együtt játszottam, Guzmics. Radó pápai származású, neki a testvérével egy csapatban szerepeltem Pápán. Rózsa Danival egy suliba jártunk.

Ahogy kiveszem a szavaidból, nem olyan erős a kötődésed a klubhoz, mint gondolnám.

Nem zárhatom ki, hogy fogok még egyszer ott játszani, de ha azt mondanák, hogy örökre itt maradhatok a DVTK-ban, azt azonnal aláírnám.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Most, hogy sérült vagyok, szinte semmit. Alig van időm, hiszen kezelésekre járok. Látogatom az edzéseket, együtt vagyok a csapattal.

Edzel is?

Felsőtestre kondizok, elkezdtem futni is.

Mi volt ez a titokzatos sérülés pontosan?

A Paks ellen készültünk és Pesten voltunk elszállásolva. Az esőzés miatt elmaradt az a mérkőzés, de előtte az egyik edzésen történt az eset. Volt egy ütközés, amitől a földre kerültem. Felpattantam, és amikor futni kezdtem, egy roppanást éreztem jobb oldalt az ágyékomban. Azonnal a földre kerültem, mert nem tudtam mozgatni a jobb lábam. Beszakadt az adductor izom. Azonnal mentőt hívtak hozzám és bevittek a kórházba. A vizsgálatok után megállapították, hogy amikor elestem, elmozdult a csípőm. Ha egy kicsit akkor a füvön maradok és lazítok, akkor semmi gond nem lett volna. Mivel nem éreztem semmilyen fájdalmat, emiatt folytattam az edzést. Az elmozdult csípőm befogta ezt az izmot és emiatt szakadt be úgy 4 centi hosszan. Mondták, hogy ez olyan helyen van, hogy mindig mozog. Úgy tudod pihentetni, ha 5 hétig fekszel. Jártam a kezelésekre, pihentettem, jegeltem és megállapították, hogy összeforrt. Fokozatosan kezdtem az edzéseket és nem is volt fájdalmam. A második edzésemen egy nyújtott mozdulatnál újra belémhasított a fájdalom. Megállapították, hogy összeforrt ugyan az izom, de időközben letapadt a csonthoz emiatt nem tudott rendesen mozogni és újra beszakadt. Megvártuk újra, hogy összeforrjon. Aztán jöttek a lazító kezelések. Ezek elég fájdalmasak. Már a nyolcadik hétnél járok a kihagyásban. Szerencsére a műtétet azért sikerült elkerülni. Látom a többieket játszani és olyan érzés ez nekem, mint amikor egy éhes gyereknek mutogatják az ételt.

Amikor nézted a meccseket, néha mozdult a lábad?

Mindenem. Testileg és lelkileg próbáltam ott lenni a srácokkal. Meccs előtt lementem az öltözőbe, meccs után újra.

Mi a kedvenc posztod?

Nekem mindegy, csak a pályán legyek. Nincs igazán kedvenc posztom. Mindenhol szeretném a maximumot adni. A Diósgyőrnél játszottam már bal védőt, jobb védőt, jobb középpályást, bal középpályást és védekező középpályást.

Nekem valamiért a jobb oldali szélső játékod ugrik be.

A Krasznodar ellen játszottam ott az első félidőben. A második félidőben jobb védőt, a Litex ellen bal középpályás voltam, a Haladás és a Pécs ellen vkp.

Beszéljünk kicsit a családról. Hány testvéred van?

Egy nővérem van, ők Vépen élnek.

Gyakran jársz haza?

Amikor tudok, megyek. Azt nem szeretném, hogy a sok utazás a munka rovására menjen. Volt olyan, hogy két hónapig nem mentem haza. Inkább úgy intézem, hogy ők jöjjenek. Szeretnek ide járni, már csak a meccsek miatt is. Óriási élmény nekik is, hogy egy ilyen közeg részei lehetnek.

Más is sportolt a családodban?

Versenyszerűen senki. Édesapám focizott megye 1-ben. Édesanyám atletizált, de nem komoly szinten. Abban az időben, falun más volt az élet.

Mit szólsz a csapat mostani szerepléséhez?

Természetesen nem örülök neki, de akármilyen profik vagyunk, mindig van egy holtpont. Büszke vagyok a srácokra, mert képesek voltak 0-3 után is felállni. Biztos vagyok abban is, hogy hasonló hullámvölgy a többi csapatot is eléri majd. Akkor meg majd mi szárnyalunk és visszaszerezzük az elhullajtott pontokat. A csapat nagyon jó és keményen dolgozik.

Nem bánnád, ha jövőre újra EL meccsen játszanál...

Ezt senki nem bánná a csapatból. Nagyon jó a szakmai stábunk, jó az edzőnk, a segédedző, az erőnléti edző. Köszönettel is tartozom nekik a sok segítségért, Elérhetőnek érzem ezt.

A Nyíregyháza elleni, egy fontos meccs nekünk. Ha jól tudom a Haladás és a Zalaegerszeg is hasonló fontosságú mérkőzés.

Igen az is és a Pápa a Szombathely elleni meccse is. Keleti rangadón még nem játszottam.

Ilyenkor nézőkben és büntetésben nincs hiány.

A szurkolók mellett állok. Én úgy gondolom, hogy ki kell nyitni a kapukat, aki szereti a focit, az hadd jöjjön ki a meccsre, úgysem történik rendbontás a lelátón. A beléptetésnél megmotozzák a szurkolókat és ez szerintem bőven elég. Már ez is olyan, hogy bűnözőnek érzed magad tőle. A Győr elleni meccsen úgy megmotoztak, hogy még a telefonomat is meg kellett mutatnom nekik.

Kivel vagy a legjobb viszonyba a csapatból?

Takival közel lakunk egymáshoz, a pályán is jól megértjük a másikat. Vele nagyon jó a kapcsolatom. Amikor megérkeztem ide és Bükre mentünk edzőtáborba, akkor egyedül voltam egy szobában. A mester szólt, hogy jönni fog egy szimpatikus fiatalember és segítsek majd neki. A szimpatikus fiatalembert azóta is várom, de megérkezett Takács Tamás. ( Ezen jót nevettünk). Szobatársak lettünk és hamar összebarátkoztunk. A többiekkel is jóban vagyunk.

Szoktatok összejárni?

Ha van időnk, akkor igen. Egy kis FIFA belefér. Ha egyáltalán ki mer ellenünk állni valaki. Takival elég jó párost alkotunk. Tétmeccsen még nem kaptunk ki. Nem akarok neveket mondani, mert Bogeszék biztosan megsértődnének.

A pályafutásodban akkor a határ a csillagos ég?

Én maximalista vagyok. Ha elérek valamit, akkor msánap már többet akarok. Nyilván nem azt mondom, hogy a Barcelonában akarok játszani. Azt tudom magamról, hogy ameddig tudok, addig megyek. Meglátjuk ez meddig visz. Nem feltétlenül külföldi szerződésben gondolkodom, hiszen akkor kimehettem volna Ausztriába én is. Én magyar gyerek vagyok és itt szeretnék eredményeket elérni, a válogatott az óriási álmom. Minden focistának ez kell, hogy legyen a vágya. Újra el kell mondanom, hogy Miskolcon nagyon jól érzem magam. Mint ember, mint játékos, mint szurkoló.

Köszönjük Milán, hogy eljöttél és egy jót beszélgethettünk! Reméljük, hogy hamarosan újra a pályán köszönthetünk!