Magyarország-Oroszország

Válogatott barátságos mérkőzés

Rengeteg mérkőzést játszott eddig a magyar válogatott az oroszok ellen, de csak keveset az orosz válogatott ellen. A huszonhét teljesen, főleg, vagy részben oroszok elleni csaták közül csak ötön volt hivatalosan is Oroszország az ellenfél. Kedden, a Groupama Arénában lesz a hatodik egymás elleni meccs.

Az öt egymás elleni összecsapás közül is az első kettőn a cári Oroszország együttese volt az ellenfél. Jó régen volt, de érdemes emlékezni rájuk. Két egymást követő idegenbeli mérkőzésen azóta sem szerzett 21 gólt a magyar válogatott, ráadásul a 12:0 minden idők legnagyobb különbségű idegenbeli sikere a történetében.

1912 júliusában a stockholmi olimpia Vigaszdíj-győztesei kis kerülővel tértek haza, elmentek Moszkvába, két mérkőzésre. Az orosz futball akkoriban még szinte gyerekcipőben sem járt, noha már több mint tíz éve futballoztak, elsősorban brit munkások és azok kollégái, a gyárakban. A magyar válogatott, amely akkoriban Közép-Európa egyik legjobbja, s nem túlzás, Európa egyik legjobb amatőrcsapata volt, nagyon magabiztosan győzött az első mérkőzésen 9:0-ra (!), érdekes, hogy mindössze három játékos, a négyig jutó Pataki Mihály, a háromgólos Kertész II Vilmos és a duplázó Slózi, azaz Schlosser Imre talált a kapuba. A csapat a Zsák Károly – Rumbold Gyula, Révész Béla – Bíró Gyula, Vágó Antal, Blum Zoltán – Sebestyén Béla, Kertész II Vilmos, Pataki Mihály, Schlosser Imre, Borbás Gáspár összeállításban játszott. Minden idők egyik legjobb magyar kapusa, Zsák Károly ezen a találkozón debütált a nemzeti tizenegyben. 16 éves és 317 napos volt, sem addig, sem azóta nem védte fiatalabb kapus a magyar A válogatott kapuját. Az oroszok közül néhányan nem is voltak olyan „nagyon oroszok”: Parker, Thomas, Lunn, Charnock és Newman neve is szerepel az összeállításukban. Erősítést jelentettek, mert nélkülük néhány héttel korában, az olimpián 16:0-ra kikapott az orosz csapat a németektől. Mindmáig az a Szbornaja legsúlyosabb veresége – s nem nehéz megjósolni, hogy mindörökre ez is marad.

Kevesen gondolták, hogy a két nappal későbbi „visszavágó” még fölényesebb győzelmet hoz. A moszkvai SZKSZ-stadion (SZKSZ: Szokolnyicseszkij Klub Szporta) 3000 nézőjének egy része szerette volna, ha „feltámad” a csapatuk, a többség ellenben a magyarokat ment ki megnézni, egy olyan alakulatot, amely „igazi futballt játszik”. Herczog Ede szövetségi kapitány három helyen változtatta meg az első találkozón szerepelt csapatát, Révész Bélát Payer Imre váltotta, Vágó Antal helyén Bródy Sándor játszott középfedezetet, Borbás Gáspárt pedig Tóth II István („Potya”) váltotta a balszélső posztján. Az alábbi tizenegy játszott: Zsák Károly – Rumbold Gyula, Payer Imre – Bíró Gyula, Bródy Sándor, Blum Zoltán – Sebestyén Béla, Kertész II Vilmos, Pataki Mihály, Schlosser Imre, Tóth II István.

Az oroszoknál ezúttal nem kaptak helyet az angol származású játékosok, s ez nem erősítette a kizárólag moszkvai és szentpétervári játékosokból álló csapatot. A házigazdák 60 percen keresztül egész jól tartották magukat, igaz, addigra már Kertész II Vilmos és Schlosser Imre két-két góljával 4:0-ra vezetett a magyar tizenegy. Az utolsó félórában a fáradt vendéglátók ellen potyogtak a gólok, végül Schlosser öt, Kertész II három, Pataki két, valamint Bródy és Tóth II egy-egy góllal zárta a mérkőzést. Az 51. percben Pataki „Pityke” kihagyott egy tizenegyest. Schlosser öt gólja különösen dicséretes teljesítmény volt: korábban ennél többet hivatalos a válogatott mérkőzésen senki sem szerzett a magyarok közül – rajta kívül. Slózi ugyanis 1911 októberében, a svájciaknak hatot lőtt.

1991-ben még a Szovjetunió ellen játszott Eb-selejtezőt a magyar csapat, 1993-ban ellenben az oroszok ellen vb-selejtezőt. Különleges korszak volt az orosz válogatott történetében, számos nem orosz nemzetiségű futballista választotta a jogfolytonosságot jelentő, s a gyorsabb sikereket ígérő orosz válogatottat például az ukrán helyett. Így a ma minden idők legtöbbszörös orosz válogatottjaként számon tartott Viktor Onopko, vagy a kijevi Szergej Juran. De játszott ellenünk a fehérorosz Gorlukovics is, orosz színekben. Igor Dobrovolszkij ukrán városban született, Moldáviában nőtt fel, s az orosz válogatottban (is) játszott ellenünk. A később a Chelsea-be került Dmitrij Harin addigra volt már szovjet, FÁK-, és orosz válogatott is.

Az vitathatatlan, hogy az orosz csapat akkor erősebb volt a miénknél, ezt mutatta a két találkozó eredménye is. 1993. április 28-án ezelőtt a magyar csapat – Puskás Ferenc irányításával – 3-0-ra kapott ki Moszkvában. Nem volt esély még a pontszerzésre sem. Pedig a Petry – Telek – Csábi, Lőrincz – Pisont, Márton, Détári, Balog T. (Vincze I.), Duró (Bánfi) – Kiprich, Kovács K. összeállítású együttes az 56. percig jól tartotta magát, aztán elfogyott az ereje. Az utolsó bő félórában Kancelskis, Kolivanov és Juran is szerzett egy-egy gólt. A szeptember 8-i visszavágó sem alakult sokkal jobban.

Az oroszok 3-1-re nyertek, még a magyar gólt is ők szerezték, Jurij Nyikiforovról a saját kapujába került a labda. Két dolgot érdemes megjegyezni róla. Az egyik, hogy futballozott a FÁK, aztán Ukrajna, s végül Oroszország válogatottjában is, a másik, hogy az öccse Alekszandr, vagy ukránosan Olekszandr két szakaszban, előbb a BVSC, majd az MTK tagjaként játszott a magyar NB I-ben is. A világbajnoki selejtezőn Verebes József a Végh – Bánfi – Puglits, Kuttor, Bordás – Albert (Kovács J.), Détári, Lipcsei (Halmai), Vincze – Csertői, Klausz csapatot játszatta, Puglits Gábor, Kuttor Attila, Kovács József, Halmai Gábor, Klausz László és Csertői Aurél akkor játszott először a nemzeti tizenegyben. Hat újoncot bevetni egy erősebb ellenféllel szembeni világbajnoki selejtezőn talán túlzott merészség volt.

Elolvasom a teljes cikket>>>

(Forrás: mlsz.hu, fotó: mlsz.hu)

MAGYARORSZÁG: Dibusz – Fiola, Juhász, Kádár, Forró – Kalmár, Tőzsér – Lovrencsics, Kovács I., Dzsudzsák – Szalai.

Megbízott szövetségi kapitány: Dárdai Pál

Kispad: Király, Bogdán (kapusok), Poór, Lang, Elek, Gyurcsó, Gera, Simon Á., Nikolics, Stieber, Priskin, Simon K.

OROSZORSZÁG: Lodigin – Granat, Makejev, V. Berezuckij, Scsennyikov – Szamedov, Sirokov, Glusakov, Dzagojev – Dzjuba, Kanunnyikov.

Szövetségi kapitány: Fabio Capello

Kispad: Akinfejev, Rebrov (kapusok), Parsivljuk, Ignasevics, Szemonov, Poloz, Kokorin, Kerzsakov, Satov, Cserisev, Fajzulin, Ionov, Kombarov, Ozdojev