Banner

Kifogytam a szavakból

Szerző: | 2015-08-28 21:02:27

Játékosokból is mást szeretnék. Olyat, aki már nem tud aludni, mert holnap az Újpest ellen játszunk. Aki már most nekimenne egy lila mezesnek, csak a becsület miatt.

Az elmúlt hetekben mindent megpróbáltunk a beharangozókban. Persze, tudjuk mi is, hogy ezek a szavak nem feltétlenül jutnak el a játékosokhoz és a stáb tagjaihoz, de reménykedünk benne. A Paks ellen már nem is írtam beharangozót. Csak vártam, hogy változik-e valami, vagy marad minden, ahogy volt. Nem jöttünk haza üres kézzel, elhoztunk egy pontot és sikerült elmozdulni a kieső helyről. Ez nagyszerű dolog! A pálya majdnem alkalmatlan volt a játékra, de azért a paksiakat nem gátolta abban, hogy egy óriási bombát akasszanak a kapunkba. Nálunk ilyen próbálkozás sincs sajnos. De legyünk profik. Szereztünk egy pontot, és foglalkozzunk a következő meccsel.

Jut eszembe... Következő meccs... Amikor a Vasas elleni győzelem után, a Fradi elleni meccs előtti sajtótájékoztatón voltunk, azt mondta Demkó, hogy a szokásos sajtótájékoztató következik, ahol az előző meccsről és a következő meccsről beszélünk. A Fradi meccs után már azt mondta, a Fradi meccsel már nem foglalkozna... A Videoton után sem akart az elmúlt meccsel foglalkozni. De sajnos ez nem vezet sehová, ha nem beszélünk a kudarcokról. Akkor éreztem már, hogy ez rossz irány, és az őszinte beszédnek nem lesz helye a sajtótájékoztatókon.

Az építő kritikának sem vittek be széket a sajtóra. Nem volt már meghívott vendég a féltés és az óvatos gondoskodás sem. Kitaszított lett az őszinteség és az egyenes beszéd is. Velünk együtt kerültek a partvonalra, hogy onnan figyeljék az eseményeket. De szemünket nem vesszük le szeretett klubunkról egy percre sem. Emberek jönnek, mennek. Hatalmat kapnak, majd visszaélnek vele, rosszul irányítanak, hazudnak, és mi mindezt ott nézzük a vonal mellől, féltőn. Aztán amikor lejár az idejük – mert mindenkinek lejár - akkor majd biccentünk talán, vagy még azt sem. Felkérjük a kritikát, a féltést, a gondoskodást és az őszinteséget, hogy jöjjenek újra velünk. Nézzük meg mi maradt és mit lehet belőle építeni.

Nem ezt akartam és nem így képzeltem. Olyan vezetőt akartam mindig is a klub élére, aki nem 100, hanem 150 százalékban él a Diósgyőrért. Aki a szabadidejéből is legalább annyit áldoz rá, mint sokunk, nem csak a munkaidejét tölti el ott. Főleg nem olyat akartam, aki a munkaidejének is csak egy részét. Az nálam nagyon kevés. Írhatunk egymásnak sok mézesmázas hivatalos levelet, de tudni fogjuk a sorok közt olvasva, hogy mit gondolunk a másikról. Az igazság az, hogy a végét várom ennek az epizódnak. Más változást nem várhatok. Aztán majd biccentek, vagy nem.

Nem így képzeltem a sportigazgatót sem. Úgy képzeltem, hogy profi az utolsó pillanatig. Képviseli a klub érdekeit, és ennek fényében dolgozik, nyilatkozik. Minden szava a klub érdekeit képviseli. Ezért lepődtem meg azon, hogy a riportot, amit készítettem vele, olyan mértékben megváltoztatták, szinte alig vettem észre, hogy én készítettem. Ha sportigazgató lennék, én nem hagynám. Ha keresnének azok a srácok, akikkel együtt söröztem az ideérkezésemkor, csak úgy bemutatkozásként, akkor felvenném a telefont, vagy visszahívnám őket, mert biztosan akarnak valamit tőlem. Változnak az idők és összezárnak az érdekek. Nem baj, majd talán biccentek.

Máshogy képzelem a marketing vezetőt is. Mikor kellett ingyen sörökkel csábítani az embereket egy Újpest ellen? Milyen marketing iskola kell egy ilyen korszakalkotó ötlethez? Sokkal több kellene ennél! Talán a jegyek és bérletek árát kellett volna jobban meghatározni, és most nem lennének ennyire siralmasan kongó szektorok. Be kell látni, hogy a diósgyőri szurkoló nem csak egy fogyasztó. De a pozíció megvan és haverok is ott vannak minden íróasztal mögött. Nem baj, egyszer ennek is eljön a vége.

Nem ilyen sajtófőnököt képzeltem. Olyat képzeltem, aki él-hal a csapatért és a klubért. Minden játékost, stábtagot tisztel. Nincs két arca. Mindenkivel jó kapcsolatot ápol és segíti a közös munkát. Nem él vissza a pozíciójával és minden médium felé csak a jóhírünket közvetíti. Sajnos nem ez történik, de majd talán neki is biccentek.

Edzőből is mást szerettem volna. Igazi tökös srácot, aki kemény és nem gyámoltalanodik el, ha a játékosok csak keveset adnak ki magukból. Aki odaáll eléjük és megmutatja ki a főnök. Aki odaáll a szurkolók elé es nem sértődik be az első kritika hallatán, és nem siet a főnökök szoknyája mögé védelmet remélve. Aki nem választja a könnyebb utat. Aki nem egyezek bele abba, hogy egy órával a meccs előtt érkeznek meg. Aki kiáll az igaza mellett. A vesztes meccsek után határozotton beszél és azt közvetíti felénk, hogy tudja mi a baj és mi a megoldás. De mit tehetnék én? Bízok benne, hogy változtatni tud, és ha nem, akkor majd biccentek neki.

Játékosokból is mást szeretnék. Olyat, aki már nem tud aludni, mert holnap az Újpest ellen játszunk. Aki már most nekimenne egy lila mezesnek, csak a becsület miatt. Aki extázisban harcolja végig a holnapi kilencven percet, mert ezekért a pillanatokért akart focista lenni! Akin azt látom, hogy azt akarja, amit én. Akin azt érzem, hogy engem képvisel a pályán. Aki csak akkor boldog, ha nyertünk és nem elégszik meg semmilyen más eredménnyel. Legyünk őszinték! Olyan nagy elvárás ez?

Holnap győzni kell! Semmi más nem érdekel!

Tippem:2-1

És ezt olvastad már?
Banner

Ez egy archivált cikk, így nincs lehetőség hozzászólás írására.