Kedves Naplóm

Apu azt mondta nekem, hogy „ilyen játékkal ki lehet kapni” és a bácsik körülöttem megtapsolták a csapatot, de én azért szomorú voltam.

Kedves naplóm!

Tudom, hogy a tesóm szerint butaság, hogy minden nap leírom neked a titkaimat, de a tesóm nem értheti ezt, mert ő fiú. Alig tudtam elaludni tegnap, mert kikapott a csapatom. Tesóm szerint egy lány ne foglalkozzon a focival, hanem inkább babázzon. De én akkor is szeretek apuval meccsre járni! Ott voltunk a Videoton ellen is és nagyon szorítottunk a győzelemért. Apu azt mondta nekem, hogy „ilyen játékkal ki lehet kapni” és a bácsik körülöttem megtapsolták a csapatot, de én azért szomorú voltam.

Hazafelé azt mondta apu, hogy majd a jövő héten megverjük a „zöldeket”, amit pontosan nem értettem. Azt is mondta még, hogy az lesz az „év meccse”, de én minden meccsre úgy megyek ki, hogy alig várom már a pillanatot, hogy elinduljunk. Egész úton számolom a megállókat, mikor szállunk végre le a villamosról, hogy belesétálhassak a tömegbe. A sok piros-fehér néni és bácsi csak úgy sodor befelé a stadionba.

Az a baj, hogy nagyon sokat kell várni annál a fura kapunál. Az is furcsa nekem, hogy apu ugyanannyiért vesz jegyet nekem, mint magának, pedig én még igazán kicsi vagyok. Szokott is érte mérgelődni, de tudja mennyire szeretek vele jönni. Néha azt mondja, majd a zsebpénzemből kifizetem, de soha nem veszi el, amikor oda akarom adni neki. Szóval, sokat kell várni annál a kapunál és az nagyon rossz. Aztán amikor bemehetünk végre és azok a nagy bácsik végigtapogatják az apukámat, mint a filmekben a rendőrök, akkor elveszik a dobozos szőlőlevemet. Nem tudom, miért kell a kicsiktől elvenni, nem tudnak venni maguknak?

Amikor megyünk fel a lépcsőn, az már nagyon izgalmas. Tapsolnak és kiabálnak az emberek, és az a nagy zöld rét... Kedvem lenne leszaladni, csak úgy lefeküdni rá, és úgy nézni az égen szálló madarakat. Tudom, ezt nem lehet. Amikor pedig elkezdődik a foci, akkor nagyon szorítok annak, hogy a csapatom nyerjen, mert akkor szaladhatok a kerítéshez és adhatok nekik pacsit. Az az egyik kedvencem. Mondjuk a múltkor nem jöttek, és akkor szomorú voltam kicsit.

„Év meccse”. Kérdeztem aputól, hogy mit jelent ez? Azt mondta, hogy ez a legfontosabb mérkőzés, és majd tele lesz a stadion, ahol nyerni kell. Kérdeztem tőle, hogy máskor miért nincs tele a stadion, de nem tudta megválaszolni nekem. Gondolkodtam rajta, hogy akik most majd jönnek a hétvégén, máskor miért nem jönnek, de nem találtam meg a választ. Majd megnézem a hétvégén, hogy tényleg olyan sokan lesznek-e, mint ahogy apu mondta.

Én biztosan ott leszek. Bár apu azt mondta, már nem sokáig, mert kell valami kártya, amit ő nem akar megvenni és tévében nézzük majd a meccseket. Azt is mondta, hogy „az én kislányom nem bűnöző”. Ezeket a szavakat használta. Igaza van, én nem vagyok bűnöző, de nem értem, miért mondta. Azt mondta, hogy ha csoda történik, akkor majd újra járunk. Én nagyon remélem, hogy csoda történik, és ezért fogok imádkozni minden este lefekvés előtt.

Várom a hétvégét, mert apunak nagyon fontos ez a meccs. Nekem is fontos, de nekem mindegyik az. Nagyon szeretem, amikor győz a csapatom, és olyankor hétfő reggel is könnyebb felkelnem. Szurkolni fogok, hogy valamelyik kedvencem rúgjon egy gólt, és akkor pacsizhatok velük a meccs végén, amikor mindenki tapsol és olyan stadion mintha valami farsang lenne.

Már tanultuk a betűket. Végre le tudom hibátlanul írni...