Volt egyszer egy kupadöntő

Amikor 2 évvel ezelőtt Elek Ákos Debrecenben, a DVSC elleni Magyar Kupa elődöntőn, a hazaiak 4-1-es vezetésénél a kezdőkörből megindult és 4 védőt kicselezve belőtte a 2. gólunkat, szerintem kevés diósgyőri gondolt arra, hogy ennek a találatnak mekkora jelentősége lesz a döntőbe jutás szempontjából. Egy ember volt viszont, aki már a meccs utáni nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy Ákos góljának köszönhetően él a remény, ez az ember pedig Tomiszláv Szivics volt.

A visszavágón aztán Kondás Elemér megtette nekünk azt a szívességet, hogy Bacsa Patrikra a veterán Bernáth Csabát állította és ez a (mellé)húzás tulajdonképpen el is döntötte a meccset. Debreceni András remek fejesgóljával már a 2. percben megadta az alaphangot, majd Patrik góljának köszönhetően - aki remekül kihasználta Bernáth lassúságát - a 21. percben már mi álltunk továbbjutásra. A végén aztán a 10 emberrel játszó Loki még veszélyeztette néhányszor a kapunkat, de gólt nem sikerült szerezniük, így a DVTK jutott a Magyar Kupa döntőjébe.

Ki hitte volna még ezt az idegenbeli vereség után!

A 2 gólos győzelemnek köszönhetően készülhettünk a Puskás Stadionba, az április 25-i, Újpest elleni kupadöntőre. A külföldön dolgozó diósgyőriek nyomban repülőjegyet foglaltak, hogy részesei lehessenek a finálénak, a nagy napon pedig több, mint 9.000 miskolci kelt útra, amivel szinte megbénítottuk Budapestet. Autók, buszok végeláthatatlan sora az autópályán, tömött vonatok a Keletiben, mindenhol csak diósgyőrieket lehetett látni. A Puskás Stadion a jó emberek igazi gyűjtőhelye lett, ahol újra megölelhették egymást a rég nem látott barátok, ismerősök, de még hamisítatlan diósgyőri lánykérésnek is szemtanui lehettünk az arénában.

A diósgyőri tábor felejthetetlen szurkolást produkált, 2 év távlatából is végigfut az ember hátán a hideg, amikor Bacsa Patrik egyenlítő gólja utáni örömmámorra gondol. Kádár Tamásnak a hosszabbításban való jogtalan kiállításával a Solymosi nevű sípmester megfosztott ugyan minket a kupagyőzelemtől, de az Újpest eltiltásának köszönhetően mégis mi indulhattunk az Európa Ligában. Itt pedig következett az újabb csoda, a magyar csapatok közül mi jutottunk legtovább a nemzetközi kupákban. Előbb a máltai Birkirkara, majd a bolgár Litex Lovecs ellen is továbbjutottunk és csak a "sehova sem kellő" (a Nemzetisport után szabadon) brazilokkal megerősített Krasznodar tudta utunkat állni.

Emlékezzünk a szépre és elevenítsük fel újra a felejthetetlen kupadöntő képeit!