Egy ember, aki megszerette a Diósgyőrt - Kutasi László - 3. rész

A diósgyőri Aranycsapat tagja, kétszeres MNK győztes, egyszeres bajnoki bronzérmes és egyaránt hatszor szerepelt a nemzeti tizenegyben és az olimpiai válogatottban is.

Hatalmas munkabírás, töretlen lelkesedés és a megbízható, egyenletes teljesítmény voltak a védjegyei. Délvidéki gyerekként hamar belopta magát a diósgyőri szurkolók szívébe. Óriási szeretet övezte és övezi a mai napig a miskolci drukkerek részéről.

Ezúttal a Tanár Úrral készült interjú harmadik részét olvashatjátok, melyben Laci a CSAPAT-ról mesél.

Ki (kik) voltak a csapatban a legjobb barátaid, kik álltak hozzád a legközelebb? Összetartó, jó társaság volt a csapat emberileg?

"Kedves András és Tisztelt Szurkolók!

Elnézést, hogy kissé lassan válaszolok a föltett kérdésekre, de sajnos az operált szívem rakoncátlankodik, amikor valamilyen front közelít! Ilyenkor nagyon elerőtlenedek, és csak pihenéssel tudok foglalkozni!

Ezt kérdést nagyon gyorsan meg tudnám válaszolni, de azért az nem volna tisztességes, ha csak annyit írnék, hogy: Igen, nagyon jó társaság verődött össze akkoriban Diósgyőrben, igazi CSAPAT voltunk!

A csapattá válás egy folyamat, amely úgy következik be, hogy egy társaságon belül többféle csoportosulás alakul ki. Léteznek a „pozitív aktívák”, a „negatív aktívák” és a „csapódok”. A nevük is magyarázza a lényeget, ezért ezekről nem akarok írni és utólag nem is akarok senkit rossz színben föltüntetni. A lényeg, hogy szerencsés összetételű társaság jött össze, amit nem neveznék tudatosnak a vezetés részéről, mert akkortájt és sajnos mostanság sem követelmény egy játékossal szemben, hogy képes-e, akar-e, tud-e egy jó közösségben úgy szocializálódni, hogy tudása maximumát nyújtva a csapat „alázatos” tagjává váljon. Ha ez nincs meg valakiben, vagyis túl sok egoizmussal rendelkezik, szinte esélytelen a csapatba való beilleszkedése!

Amikor eljutunk oda, hogy valaki a csapat érdekeit tekinti a legfontosabbnak, akkor jutunk el a CSAPAT fogalom elfogadott elnevezéséhez!

Amíg egy társaság eljut a csapat szint eléréséig, néhány játékosnak ki kell rostálódnia, mert nem akarja a közösség, a CSAPAT céljait és a teljesítményhez vezető utat is akadályozza. Ezt az edző és a pozitív aktíva tagjai jó szándékkal próbálják korrigálni, mivel valószínű, hogy jó képességű játékosról van szó, aki a csapat hasznára tudna lenni. Amikor ez a folyamat többszöri próbálkozás után sem megy, akkor automatikusan kiközösítődik az illető, mert senki nem akar vele menni, és nem is akarnak vele játszani, mert nem a várhatóan, a közösség által kijelölt irányt követik, amely a siker elérésével kecsegtet!

Ha utánanéztek, meg lehet tudni, hogy kik voltak azok, akik nem tudtak vagy nem akartak a nehéz edzésekkel tarkított, kemény munka által képviselt irányba menni és részt venni benne, ezért kénytelenek voltak más csapatnál próbálkozni!

Én csak azért nem akarok neveket írni, mert ezek a játékosok más környezetben még lehettek jók és segíthettek más csapatok fejlődésében ideig-óráig, de a munka, a keménység elvetése nem vezethet eredményre hosszútávon! Azt hiszem, hogy ezt nevezik igazi profizmusnak és a megállapítás analogizál más kérdésekkel is, de ezt Ti is jól tudjátok. Szabó Géza ezt a keménységet megfelelően képviselte!

Személy szerint én már a csapattá vált közösség minden tagjával jó viszonyban voltam, természetesen voltak jobbak és kevésbé jobbak, de ezt nem lenne illendő nyilvánosságra hozni. Nagyon jól tudtunk együtt keményen dolgozni és ez a cél elérése céljából nem releváns, mivel valóban egységes CSAPAT voltunk!

Utólag tehát nyugodt szívvel tudom állítani, hogy a társaság jó közösséggé alakult és így igazi CSAPAT-á váltunk! Részt vettünk a közös összejöveteleken és minden olyan eseményen, ahol egységesen kellett föllépni! Annyira szerettünk együtt lenni, hogy nem jelentett nyűgöt senkinek, ha hétvégén vagy alapozáskor akár hetekig is össze voltunk zárva. JÓ VOLT EGYÜTT!!!!

Annyira együtt voltunk, hogy még az egyéni problémák intézésében és más esetekben is szívesen segítettünk egymásnak! Már senki nem tiltakozott, nem ellenkezett, mert tudtuk, hogy a kemény munka hozhat csak eredményt és közösen harcolni a nehézségek ellen sokkal könnyebb, mint egyedül. Igaz az a mondás, hogy az ember egy jó közösségben, csapatban meg tudja sokszorozni önmagát vagy legalábbis ki tudja hozni magából a legjobbat! Nem mondom, hogy jobb körülmények között nem tudtunk volna-e még többet elérni, de jó csapatban, jó eredményeket elérve, a szurkolók által szeretve lenni olyan fölemelő érzés volt, hogy így utólag is elégedett vagyok mindazokkal, amiket elértünk!

Ha újra kezdhetném, minimum így kezdeném és még jobban kínoztam volna magam, hogy minél jobban megfeleljek és jobb eredményeket érjünk el, mert utólag kiderült, hogy jó irányba mentünk! Ugyebár az utólagos értékelés megmutatja, hogy helyes volt ez az irány! A mostani érdeklődésetekkel az kristályosodik ki, hogy nem jártunk tévúton! Higgyétek el, hogy Nekünk is jó visszagondolni azokra az időkre!

Szeged, 2013.01.06.

Sportbaráti üdvözlettel: Kutasi László"