Te nem ismered ezt a csávót valahonnan?

Amikor elindítottuk az "Életem meccse" sorozatunkat, titkon abban reménykedtünk, hogy egy igazán hosszú, tartalmas, humoros és sokak érdeklődésére számot tartó sorozat veszi kezdetét majd Betyárok írásával. Szerencsére, a diósgyőri szurkolók ezúttal sem okoztak csalódást, hiszen sorra érkeznek az írások a legemlékezetesebb meccsekről.

Ezúttal fogadjátok szeretettel Miki@ írását.

Az én életem meccse élményem egy újabb kori sikertörténet egyik emlékezetes darabja, a Litex Lovech - DVTK Európa Liga meccshez kapcsolódik.

Akkortájt azt lehetett érezni, hogy a Szivics éra alatt valami beindult a csapatnál, újra jó volt meccsre járni, de az egész városban megváltozott a futballt körülölelő légkör, mindenki felfokozott hangulatban várta a mérkőzéseket, újra napi téma lett a foci benzinkúton, a boltokban, a kocsmákban. De nemcsak a városban volt jó a renoménk, az országos sajtó is a megnövekedett nézőszámokról, látványos játékról, győzelmeinkről írtak, az ellenfelek pedig remegő lábbal léptek be a katlanunkba. A gyepen találkozóról-találkozóra igazi, piros-fehér mezbe öltözött profi harcosokat lehetett látni, a lelátókon pedig elégedett, boldog miskolci arcokat.

Szivics egy külön kategória volt, egy teljesen magával ragadó személyiség, a szókimondó, cinikus, néha fellengzős stílusa sokunknak a szívébe lopta magát, a zakópörgető akciója még mindig sokunk emlékében él. Olyan volt, mint mi, szembement a ránk rótt, kötelezőszerűen elfogadott sokadrangúságunkkal, tőle az ellenfél edzői is megkapták a magukét, de nem kímélte az MLSZ-t, legvégül a vezetőséget sem...Kezdett kinőni alatta egy CSAPAT, Elek a középpálya vezéreként amolyan “kis Szivicsként” irányított, Kádár a védelmet fogta össze és szinte hiba nélkül hozta le a meccseket, Grumicsban mindig benne volt a gól, és az akkor még rendkívül fiatal Bacsában is legalább két gólkirályi címet láttunk. Ha mondani kellene valakit, akkor nekem mégis Gosztonyi volt a kedvencem, talán a nagy munkabírása mellé párosuló szerénysége, alázatos hozzáállása, szimpatikus nyilatkozatai miatt, de abból a keretből valójában nem lógott ki nagyon senki.

Előtte májusban először behúztuk a Ligakupát, aztán ugyan az Újpest ellen elment a kupadöntő, de az, hogy kijutottunk a nemzetközi kupaporondra, mindenért kárpótolt, habár tudom, sokunknak a mai napig fáj az az elbukott 11-es párbaj. Szóval, jött júliusban a Birkirkara, akiket hihetetlenül simán vertünk az odavágón, itthon már tényleg csak formalitás volt a 90 perc, aztán pedig jöhetett a Litex.

És jött is 2014.07.17-e, mely dátum nemcsak a várva várt labdarúgó-mérkőzés időpontját jelölte, hanem a feleségem 30. születésnapját is egyben...Tudni kell az asszonyról, hogy nem ismer tréfát, ha ünneplésről van szó, úgyhogy egy jó kis csapatot hívott össze a házunkba, cserepadostul. És hogy szándékosan-e vagy sem, de az esti ünneplés belelógott a meccs időpontjába. Ismerve a habitusát, meg azt, hogy mennyire “támogatja” a focirajongásomat, azt hiszem a fricska szándéka egyértelműen benne lehetett az időpont kijelölésében. Aztán amikor már kezdett tetőpontjára hágni a hangulat nálunk, és a gyerekek is kipukkasztották már a fele lufit és előkerült a csodálatos születésnapi csokoládé-mousse torta, én egyre türelmetlenebbül kezdtem nézegetni az órám számlapját, és az ujjaim pergő dobogása az asztalon egyre kellemetlenebb helyzetbe hozott az asztaltársaságnál. Aztán egy pillanatban nem bírtam tovább, és két sör társaságában amolyan angolosan bevonultam a nappaliba.

Azt előzetesen sejtettük, hogy a bolgárok előrébb tartanak nálunk kissé, mégis egy megérzés körüllengte az elvárásainkat valami megmagyarázhatatlan izgatottság a győzelemmel kapcsolatosan. A két csapat közti különbség eleinte úgy tűnt, ki is jön a pályán, hisz aki látta a meccset, biztosan emlékszik rá, mennyire szervezetten és tudatosan kellett játszanunk az elejétől kezdve az utolsó percig. A bolgárok végigtámadták az egész mérkőzést, az elejétől fogva a kapunkhoz szegeztek minket, Szivics viszont a védekezés megszervezésével és a gyors kontratámadások erőltetésével ennek a játéknak a legmegfelelőbb ellenszerét alkalmazta, és jöttek is a helyzetek, talán nem is maradtunk el kapuralövések számában sem tőlük.

A szünetben visszamentem a kompániához, mert behallatszott a szobába pár elejtett megjegyzés az illetlen viselkedésemről, aztán amikor meggyőződtem róla, hogy fogy a mousse-ból és tényleg jól érzi magát a társaság, a törődő házigazda nyugalmával vonultam vissza a nappaliba, és talán még két sört is magammal vittem még.

A második félidő aztán maga volt a csoda! Először beállt Bogesz, aki pimasz játékával lendületet adott a középpályának, majd a színizom Grumics, akit tényleg úgy tűnt, nem tudnak az akkorra már fáradó védők megállítani, és a harmadik cserénk is a támadósorban jött, ami jól jelzi, mennyire győzni akart Szivics.

78. perc: Bognár volt nagyon harcos a tizenhatos jobb oldalán, középre centerezett, ahol az érkező Németh Milán öt méterről a kapuba gurított. A gólpasszt adó, és a találatot szerző játékosnak is ez volt az első tétmérkőzése Diósgyőrben.

90. perc: Már lassan mindenki elkönyvelte a végeredményt, ám a hazaiak kitámadtak, a Diósgyőr pedig gyors kontrát vezetett, aminek a végén Marjanovics lekészítése után Grumics kilőtte a bal felső sarkot 11 méterről.

A meccs vége nagyjából egybeesett a buli végével is, kissé rémült tekintetű, szedelődzködő csapatot sikerült még elkapni egy-egy kézfogásra búcsúzóul, majd másnap az egyiktől kaptam egy email-t, ami a következő mondatot meg videót tartalmazta: Te nem ismered ezt a csávót valahonnan?

Amérkőzés összefoglalója:

A diósgyőri szurkolók Lovecsben:

Ide kattintva elolvashatod a sorozat eddig megjelent részeit:

Zakatol - Egy Délvidéki Betyár, Orbán József írása >>>>>

Audio kimenet - Betyárok írása >>>>

Indián nyár - Objektiv írása >>>>>

1998.10.24. FTC-DVTK 3-4 - Geotic írása >>>>>>