Szeretnénk az egész északi régióra építeni

_{Szerző: walaki | 2016-05-19 17:30:00}

Az elmúlt időszakban többször is alkalmam volt beszélgetni Szabó Tamással, a DVTK ügyvezetőjével. Beszélgetéseink során sok-sok téma került szóba: foci, kosárlabda, jégkorong, szponzorok, szurkolók, tulajdonos, a spanyol vonal, utánpótlás, stadion és az edzőközpont is.

A nyílt és őszinte beszélgetéseken világossá vált számomra a DVTK ars poeticája. Ezt szeretném megosztani veletek:

---

Tamás! A múltkori beszélgetésünk után szöget ütött a fejembe, amiket mondtál. Úgy éreztem, hogy abból nem ment át minden üzenet a szurkolók felé. Nem biztos, hogy mindenki számára világos, hogyan is működik a klub vezetése. Szeretném, ha jobban kifejtenénk ezeket a témákat, hogy miként működik egy sportegyesület, milyen kihívások, feladatok és célok vannak. Szeretném ezeket az összefüggéseket kibontani. Honnan indultunk és merre haladunk?

Pár szóban a múltról. Idekerültél a DVTK-hoz már több, mint két éve. Milyen volt az aktuális helyzet, amikor átvetted a klub vezetését? Mi voltak az azonnali feladatok, és hogy állunk ezekkel?

Amikor átvettem a céget, akkor nem én jelentkeztem, hanem felkértek. Korábban a sportvezetésbe is teljesen véletlenül kerültem bele, szintén felkérésre egy másik sportág miatt. Akkor úgy gondoltam, ha engem, mint egy Diósgyőr szurkolót felkérnek a DVTK irányítására, annál nincs szebb ajánlat és el kell fogadni függetlenül minden más körülménytől. Sohasem bocsátottam volna meg magamnak, ha akkor nem segítek a csapatnak. Nyilván elég nehéz gazdasági helyzetben voltunk, a bevételek és a kiadások egyensúlya nem volt meg. Ebből korábban már többször volt gond itt Diósgyőrben, úgyhogy az volt fő feladat, hogy nagyobb sportszakmai döccenők nélkül próbáljuk meg konszolidálni a költség-vetést.

Ez sikerült is, mert a tények azt bizonyítják, hogy a DVTK mindig megkapta a licencet, míg más csapatok elbuktak ezen a próbán.

Ez volt az alapvető gazdasági feladat, mert láttátok, hogy mi történik azokkal a csapatokkal, ahol ezt nem sikerült végrehajtani.

A másik célom azt volt, hogy próbáljuk meg a nagy egyesületet, amennyire lehet visszaépíteni, mint amilyen korábban volt, hogy minket is úgy kezeljenek, például mint egy Újpestet, egy Vasast, egy Honvédot, egy Ferencvárost. Hogy ne csak egy vidéki futballklub legyünk, hanem váljunk a magyar sport meghatározó fellegvárává. Amikor a tulajdonosunk visszavette a kosárlabdát a DVTK-ba, akkor ezt a stratégiát elfogadta és elindultunk ezen az úton.

Nyilván nem lehet minden gyerek labdarúgó, vagy nem lehet kosárlabdázó. Kell, hogy tudjunk a klubon belül is alternatívát nyújtani, ami a sportágválasztásban segít.

A szakosztályok számának bővítésével párhozamosan megnyílt egy másik dimenzió, hogy próbáljuk felvállalni a vezető szerepet a régióban. Mondjuk ki azt, hogy a DVTK legyen a térség kiemelkedő klubja. Szétnézve Borsod, Heves és Nógrád megyében, gyakorlatilag nagyon kevés egyesület van, aki országos szinten is jó eredményeket tudna elérni, vagy olimpiai sportolókat tudna adni. Alig van ilyen klub van, és mi úgy gondoltuk, hogy a DVTK ezen tud segíteni. Ha mi valahova odaállunk, akkor gazdaságilag meg tudjuk azt a hátteret teremteni, meg nyilván szervezetileg is segíteni, hogy ezek a sportágak is előre tudjanak lépni.

Erre jó példa az asztaliteniszezők bajnoki címe, akik most feljutottak első osztályba… Korábban megyei szinten vagy OB2 szinten vegetáltak, most pedig ott is feljutottunk a legmagasabb osztályba. Minden olyan sportágat, amit felvállalunk, azt szeretnénk, hogy első osztályú szintre jussanak, de próbáljuk a versenyzés mellett az utánpótlásra is nagy hangsúlyt fektetni. Több ezer gyereket érint most már a Diósgyőr, akik kulturált körülmények között tudnak sportolni, amire korábban nem volt lehetőség.

Látjuk, hogy mi a jelen. Nekem úgy tűnik, hogy jelenleg minden sportággal éppen úton vagyunk. Még egyik sportággal sem ott tartunk, ahova szeretnénk eljutni, de látszik, hogy jó úton vagyunk. Mik a célok? Milyen eredményeket tartasz a közeljövőben elérhetőnek sportáganként?

Azt mindenkinek látnia kell, hogy a profi sport elsősorban pénzkérdés. Aközött, hogy milyen játékosokat tudsz megfizetni, illetve hogy milyen eredményeket tudsz elérni, van bizonyos összefüggés. Ez nyilván nem egyenesen arányos azért (korreláció nem 1, 0), de alapvetően meghatározza, hogy milyen eredményt várhatsz el egy csapattól.

Labdarúgás: Azt kell látni, hogy jelenleg nem vagyunk top csapat az anyagiak tekintetében. Amikor idejött az Arago, akkor ez másként volt, mert akkor hirtelen előreléptünk a mezőnyhöz képest. Az elmúlt 2-3 évben azonban gyökeresen átalakult a labdarúgás finanszírozása és a támogatási rendszere, változtak a csapatok mögött álló személyek, hátterek és tulajdonosok, hogy reálisan nézve jelenleg a mezőny második feléhez tartozunk. De úgy gondoljuk, hogy jó szakmai munkával az első hatba be kell, hogy férjünk. Azzal a szurkolói háttérrel, ami nekünk van, mégis csak mások vagyunk, mint egy átlagos klub. Ez egy hozzáadott érték. Az első hatban minden bajnokságban szeretnénk benne lenni, és úgy gondoljuk - mivel látjuk, hogy milyen szoros a bajnokság - hogy ebből azért néha kijöhet egy Magyar Kupa döntő, egy érem, vagy egy nemzetközi szereplés. Ez az, ami most reálisan látszik, ha nézzük az anyagi lehetőségeinket. Nyilván úgy gondoljuk, ha majd az utánpótlás központ ontani fogja a tehetségeket, akkor adott esetben ezzel kompenzálni tudjuk az anyagi hátrányunkat, és akkor talán még előrébb tudunk lépni. Reális célokat kell kitűznünk.

Jégkorongosok? Úgy gondolom, ott nincs gond. Magyar bajnokok.

A jégkorong speciális eset, mert úgy kerültek hozzánk, hogy már magyar bajnokok voltak. A hokisok vezetésének és nekünk is az a tervünk is, hogy próbáljunk mindig előre lépni. Ez a magyar bajnokságban már nem nagyon lehetséges, nagy fölénnyel nyertük meg. Az EBEL és a szlovák Extraliga idén elutasította a magyar csapatok csatlakozását, de meggyőződésem, hogy valamennyi érintett fél számára az lenne a hasznos, ha a magyar és a lengyel csapatok is bekapcsolódnának ezekbe a sorozatokba. Nyilván az extraliga egy erősebb bajnokság, az első évben nem mi lennénk az élcsapata, de szerintem 1-2 év alatt beleerősödnénk.

A jégkorong mennyire olvadt már bele a DVTK brandbe?

Ez egy hosszú út. Idő kell ahhoz, hogy a Jegesmedvék a DVTK brand teljes része legyen. Még jópár dolog hiányzik, de a legfontosabb az, hogy minden Maci szurkoló érezze az ezzel járó előnyöket, például azt, hogy stabilan Magyarország egyik legerősebb csapata lesz a miénk.

Azt azért észre lehetett venni, hogy a Jegesmedvék szurkolótáborában is megjelentek a diósgyőriek, akik idáig nem, vagy csak nagyon régen még a Kinizsi időszakában vettek részt jégkorongmérkőzésen.

Ez egy örömteli folyamat, remélem mind többen fognak járni a mérkőzésekre. De megértjük azokat is, akik ragaszkodnak a korábbi sárga-fekete színekhez, bár igazság szerint ezek csak pár éve a miskolci jégkorong színei. Erre látni hasonló példát Manchesterben vagy Hannoverben, ahol pl. még mindig látni zöld-feketében Hannover mezes szurkolót, amikor a csapat mezének színe már jó néhány éve vörös. Ezzel a hagyománnyal nem szeretnénk harcolni. Mindenki abban jön a meccsre, amiben akar, de úgy gondoljuk, hogy ha a csapat pirosban játszik, akkor a szurkolók többsége ezt előbb-utóbb ezt meg fogja érteni. A DVTK belépésével a diósgyőri család tagjai lettek a jégkorongozók, és a család összetartozását az értékek mellett elsősorban a címer és a klubszínek jelképezik.

Kosárlabda?

Abból a szempontból nagyon fontos a kosárlabda a klubnak, hogy ahogyan az idén is az látszott, hogy itt van a legnagyobb esélye a DVTK-nak nemzetközi szinten kiugró, vagy nagyon jó eredmény elérésére. Átalakul a kosárlabdában a nemzetközi szereplés szerkezete, várhatóan be akarják itt is vezetni a jelenlegi EuroLeague helyett a Bajnokok Ligája rendszert. Nyilván, ha lesz ilyen női Bajnokok Ligája, akkor mi szeretnénk abban szerepelni. Erre van reális esély, mert anyagilag nem elérhetetlen költségvetés kell hozzá. A kosárlabda egy „olcsó” sportág, a DVTK esetében a költségvetése csak kb. 10%-a a labdarúgásénak.

Mi kell ahhoz, hogy végre bajnokok legyünk? Pénz? Edző?

Nem kellene megsérülni minden kezdőjátékosunknak… A bajnokság végén ezek a sajnálatos, súlyos sérülések enyhén szólva is megnehezítették a dolgunkat. De a sport az ilyen. El kell fogadnunk.

Az látszott, hogy idén nagyon közel voltunk a Sopronhoz, aki jelenleg egyértelműen a legnagyobb ellenfél. A bajnokságban hosszabbításban kaptunk ki tőlük, itthon is szoros, gyakorlatilag egylabdás volt a meccs, viszont a kupadöntőben legyőztük őket. Nyilván a Sopronnak sokkal nagyobb a költségvetése, más struktúrában dolgoznak, övék a sportcsarnok, ahol koncerteket szerveznek, stb. Rengeteg egyéb bevételük van.

Miskolcon a kosárlabda egyelőre a labdarúgáshoz és a jégkoronghoz képest nem kiemelten támogatott sportág, főleg saját magunknak kell az anyagi eszközöket előteremteni. Ez a helyzet remélem változni fog, mert úgy gondolom, az elmúlt öt évben bizonyítottuk, hogy a város jó hírét egész Európába elviszi a csapat, és a kupadöntő véglegesen bizonyította, hogy a szurkolói igény is adott. A kosárlabdában egyébként nem túlságosan nagy pénzekről van szó, az egyik évről a másikra egyes csapatok elég nagyot tudnak előrelépni.

Úgy gondolom, hogy az ezévi keretünk teljes felállásban alkalmas lett volna arra, hogy ki-ki meccset játsszunk a döntőben. Jövőre ismét megpróbáljuk, bár a Sopron mellett a hírek szerint a Győr és a PEAC is nagyon meg fog erősödni

Várható még más látványsport? Kézilabda, röplabda, vízilabda?

Egyelőre nem gondolom, hogy időszerű lenne. El vagyunk foglalva a jelenlegi sportágakkal. Én sok más sportág mellett régebben röplabdáztam is, nem áll távol tőlem ez a sport.

A másik irány, amiről beszéltél, az a terjeszkedés! Van szerződésünk Egerrel, Salgótarjánnal. Következő célpont? Cigánd? Sajóvölgye?

Legutóbb éppen a Borsod Volánnal kötöttünk megállapodást.

Ez nagyon jó. Mert az egy dolog, hogy terjeszkedünk a városon kívül, de a városon belül idáig nem volt összhang, nem volt meg az egység.

Ez nem csak rajtunk múlt. Most jött el az idő. Mi már korábban is szerettük volna, de túl sok apró múltbéli sértődés volt, amit félre kellett tenni mindegyik fél esetében.

Sajnálatos példa erre a korábbi széthúzásra, hogy az egyik Borsod Volános edző fia MTK játékosként éppen ellenünk focizott… Pestre került egy miskolci tehetség.

Igen… Sajnos 20-30 évre visszamenőleg voltak ellentétek és rivalizálás a miskolci klubok között. Ezt félre kell tenni. Én az első perctől kezdve azon voltam, hogy rendeződjön ez a viszony. Ez két évbe került. Rengeteg időt eltöltöttem Balázs Andrással (jobb oldali képen), és kibeszélésre került ez az időszak, de Benczés Miklós és Sütő Szilárd is nagyon sok energiát fektetett a megállapodás létrejöttébe. A Volános szerződés azért fontos, mert ha valaki nem fér bele a DVTK utánpótlás keretébe, akkor utána is tudjon tovább focizni közel ugyanolyan feltételek között, mint Diósgyőrben, a mi segítségünkkel, és ha a fejlődése ott gyorsabb, akkor megvan az út visszafelé is. Ahhoz, hogy a Volán komolyabb forráshoz jusson, ahhoz neki is együtt kell működni egy nagyobb utánpótlás műhellyel.

Erre az összefogásra már nagyon régóta vártunk! Gratulálunk hozzá! Ezt jó iránynak tartom, de ki kellene terjeszteni a többi miskolci és Miskolc környéki klubra is. Az MVSC lehet a következő?

Abszolút! Mi szeretnénk! Mi az MVSC-nek is felajánlottuk, hogy csatlakozzanak az együttműködéshez. A városon belül kell egy piramis. A DVTK-nak kell a piramis csúcsának lenni, ez gondolom mindenki számára egyértelmű. A Volán és az MVSC meg a piramis alapjai.

Hol lesz a következő utánpótlás alközpont?

A Sajóvölgye nyitott a megegyezésre. De látni kell, hogy vannak mindig egyéni érdekek is, amiket figyelembe kell vennünk.

Ezeket a fejlesztéseket ki intézi? Benczés Miklós vagy Sütő Szilárd?

Ebben gyakorlatilag mindenki benne van. Van úgy, hogy egyedül, van úgy, hogy többen tárgyalunk. Be kell osztani, mert mindenhol nem tud ott lenni mindenki.

És ha elkészül a piramis? Hogy fog kinézni? Lesz hat alközpont, és alájuk szerveződő kisebb csapatok?

Igen. Szeretnénk az egész északi régióra építeni. Eger és Salgótarján példáján bemutatva: mindenhol helyben, iskolákra kell építeni a helyi hálózatot. Minap éppen Salgótarjánban tárgyaltunk a helyi KLIK vezetővel, hogy melyik iskolában lehetne kialakítani egy nem kifejezetten labdarúgó-, de olyan osztályt, akiknek egy edző külön oktatást adna. Ezzel is szélesítenénk a bázist. Ezek nagyon komplex feladatok. Kívülről nem látszik, de rengeteg munka van benne, és nagyon fontos is. És az is, hogy utána működjön a felfelé áramlás. Ne az történjen, hogy esetleg elkallódnak a tehetségek, mi azt szeretnénk, hogy oda-vissza lehessen mozogni a piramison belül. Ebben nagyon nagy a felelősségünk nekünk is. Igazából azt tervezzük minden alközpontban, hogy ott akarunk kiváló szakmai hátteret és infrastrukturális feltételeket teremteni, hogy amíg a gyerek középiskolás korba kerül, eszébe se jusson, hogy el akarjon menni más klubba focizni, például az MTK-hoz, Szombathelyre vagy Felcsútra. Azt szeretnénk,ha a tehetség a nevelő klubjában maradna, ott sportolna. Nem szeretnénk pl. azt se, hogy elhozzuk minden korosztályból a legjobbakat. Nem szeretnénk a helyi központokat kirabolni. Nem szeretnénk azt, hogy pl. évfolyamonként négy tehetséges balhátvéd legyen a DVTK-ban, mert úgyse tudnának szerepelni. Ne üljenek a kispadon. Maradjanak inkább a saját csapatukban, ahol ők a vezérek. Meg kell hagyni pl. Egerben vagy Salgótarjánban is a legjobbakat egy bizonyos korosztályig. Legyenek a saját csapatukban húzóemberek.

Ez mikorra áll össze? Mikor mondhatjuk, hogy működik az akadémia? Bentlakással, iskolával.

Bentlakásos iskolával csak azokkal számolunk, akik idejönnek Miskolcra középiskolába. Ez igazából nem igényel túl sok kollégiumi férőhelyet.

Salgótarján vagy Eger példáján folytatva mindez azt jelenti, hogy évjáratonként maximum 1-2-3 emberrel számolunk, aki Diósgyőrbe jön majd. Pont azért, hogy ott is maradjon olyan fiatal, aki később, mint helyi játékos, NB II-es vagy NB III-as szinten képviseli Eger vagy Salgótarján labdarúgását. Reményeim szerint középtávon NB II-es szinten mindkét helyen. A Diósgyőri Akadémiára - ami a piramis csúcsa - csak kifejezetten azokat fogjuk elhozni, akikről látszik, hogy legalább NB I-es játékosokká válhatnak.

Az akadémiához még pályáknak kell épülnie. Remélhetőleg 2017 nyarára az összes pálya elkészülhet.

Ha már piramis, milyen széles a szurkolói piramis? Olvasom, hogy a Fradi 1.860.000 fős szimpatizáns táborral rendelkezik. A Diósgyőré kb. 600.000 fő országos szinten… Növekszik-e majd ez a szám azáltal, hogy terjeszkedünk? Vagy kell egy jó EL szereplés, hogy hozzon plusz támogatókat, illetve szurkolókat?

Nem máról holnapra válik valaki szurkolóvá. Az, hogy mi szerepet vállalunk pl. Eger labdarúgásában, azt jelenti, hogy az ottani gyerekeket bevonjuk. Ők már a DVTK családba tartoznak, meghívjuk őket rendszeresen Diósgyőrbe tornákra, mérkőzésekre. Az utánpótlásközpont megnyitóján is részt vettek szüleikkel együtt. Szeretném, hogy érezzék, ők a DVTK család részei, ide tartoznak. A szülők nyilván tudják, hogy pl. Salgótarjánban milyen óriási káosz volt a labdarúgásban. Nem nulláról, hanem mínusz szintről kell újraépíteni a salgótarjáni labdarúgást. Ha ezt rendbe hozzuk, akkor bízunk benne, hogy ott is kialakul a bizalom és a szimpátia. Egyébként is gyakori volt itt az északi országrészben, hogy saját csapatuk mellett a Diósgyőr volt a másik kedvenc csapatuk

Ez egy hosszú folyamat, és kellenek hozzá természetesen jó eredmények is. De ha jól csináljuk, akkor úgy gondoljuk, hogy nőni fog a térségben a DVTK szimpatizánsok száma, és egy borsodi klubból országos jelentőségű egyesületté válhatunk. Utánpótlástól kezdve építkezünk és invesztálunk is ebbe.

A kirakós játék újabb eleme a támogatók. Terjeszkedünk jobbra-balra, föl és le… Mi a terjeszkedés hatása a szponzorokra? Említetted korábban, hogy diósgyőri labdarúgásra nehéz támogatót találni… De arra, hogy DVTK, mint régiós/országos brand, már könnyebb.

Igen. A szponzorok fejével kell gondolkodni. Látni kell, hogy egy budapesti székhelyű nagy nemzetközi céget arról meggyőzni, hogy Magyarországon pont a DVTK labdarúgását támogassa, arra az elmúlt évek tapasztalata alapján minimális esélyt volt, nem véletlen, hogy egyik korábbi klubvezetésnek sem igazán sikerült. Nem voltunk bajnokok. Nem szerepelünk rendszeresen nemzetközi szinten. Nincs mögöttünk kiemelkedő múlt.

Mi persze úgy gondoljuk, hogy ez a DVTK a legjobb a világon. És ez így is van, de ezt nem biztos, hogy így látja egy multi vezetője. Őt a számok érdeklik. Őket kell meggyőznünk. Azért is lett ez az új koncepció: bemutatjuk, hogy az egész régiót lefedjük, sok sportágunk van, amiben sikereink vannak. Ha megnézed pl. a Nemzeti Sport egyik márciusi számát… Volt olyan nap, hogy 3-4 cikk foglakozott a Diósgyőrrel: Elek Ákos a válogatottban, a Jegesmedvék bajnoki címe, a kosaras lányok európai kupamenetelése, DVTK foci győzelem… A fotókon pl. a Borsodi Sör logója. Na, így el lehet adni a Diósgyőrt! Ez már olyan érték, amire egy cégvezető azt mondja, hogy ez igen! Ezt szívesen támogatom. Ez egy olyan hívó szó, amire országos szinten is felfigyelnek, ez már országosan is érdekes, ennek már szeretnének a részesei lenni. A szakosztályok sikerei egymást erősítik.

A következő puzzle a stadion, ami ugye nem rajtunk múlik, de elengedhetetlen egy komplex egység kialakulásához. Kell egy stadion, kell egy edzőközpont, kell egy akadémia, kellenek szurkolók, kell egy elhivatott, céltudatos klubvezetés. Ha kész a stadion, onnantól kész az infrastruktúra. A stadion egy zászlóshajó. Ha kész, akkor további lendületet adhat a szakmai munkának is.

Én is nagyon remélem, hogy nemsokára megindul a munka, és mindenki megnyugszik. Látják majd a szurkolók az építkezést, látják az új edzőközpontot, és láthatják a sok munkát, amit az utánpótlásképzésbe belefektetünk. Remélem, hogy a stadion újabb lökést ad abban is, hogy a labdarúgásban eredményesebbek leszünk majd. Senkiben sem merülhet majd fel, hogy a Diósgyőr kieshet, hanem legalább a középmezőny elején leszünk majd. És akkor remélem, mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy jó irányba mennek a dolgok, azoknak is, akik most még kételkednek ebben. Azt, hogy amit elkezdtünk az ARAGO és Leisztinger Tamás szerepvállalásával 2010-ben, az előreviszi a klubot. Ahhoz képest, ami volt itt, vagy ami jelenleg van.

Leisztinger Tamás nem fáradt még bele? Hogy érzed?

Leisztinger úr nagyon szereti a sportot. Elkötelezett a DVTK fejlesztésében.

Tamás… Te még csak két éve vagy ott, de már a harmadik edzőt és a harmadik szakmai igazgatót fogyasztod :)

Ez igaz, de rajtam kívülálló okok miatt. Két sportigazgatónk és egy vezetőedzőnk saját elhatározásából lemondott, mindössze egy vezetőedzőt küldtük el mi. Nagyon bízom benne, hogy a jelenlegi szakmai stáb hosszabb távon együtt marad, mert jó az összhang és ez kell az eredményes szerepléshez.

Sziviccsel való vitádban a te jó híred is sérült. A szurkolóknak hősök kellenek, egy ügyvezetőnek pedig eredmények.

Ezt a történetet már régen lezártam, sokat tanultam belőle a szerb stílusról… Én a DVTK érdekében dolgoztam akkor is és most is, másoknak pedig teljesen más motivációi is voltak és vannak.

Mi a véleményed a nézőszám csökkenésről? Odalett a varázs?

Fontos tudni, hogy a nézőszámmal mi sohasem trükköztünk, mindig a valós nézőszámot közöljük. Nem érdekünk mást mondani, és ebből hátrányunk is van, mert sok másik klub nyilvánvalóan olyan nézőszám adatokat ad meg, amelyeknek semmi közük a valósághoz.

A csökkenésnek több összetevője van. Régebben is voltak olyan időszakok, amikor kevesebben jártunk, volt olyan, hogy a barátommal a legsötétebb NB II-es időkben ketten voltunk a szektorban (igaz akkor még üveges sört is lehetett inni a lelátón). A múlt sokszor megszépül.

Visszaesést okozott persze a beléptető kártya körüli vita, a rossz MLSZ döntés. Akkor sokan azt mondták, hogy nem jönnek.

Miskolcon sajnos a népességszám is jelentősen csökkent. Te is tudsz mondani 8-10 embert, aki veled járt meccsre, de most már vagy külföldön, vagy Budapesten, vagy Nyugat-Magyarországon dolgozik. Ez összességében több ezer ember, akik effektíve nem is tudnak eljönni.

A túlzott eredményelvárás is csökkenéshez vezetett. Van, aki ha nem vagyunk kiemelkedően sikeresek, akkor nem jár mérkőzésre.

Mondjuk a túlzott eredményelvárás az nem a szurkolók hibája volt. Nem mi beszéltünk róla. Valószínűleg ez a hibás kommunikáció vezetett Bekő Balázs és Árki Gábor népszerűségének csökkenéséhez is.

Most relatív sikertelenségnek éli meg a szurkoló, ha nincs dobogó vagy európai kupaszereplés, pedig ez nem volt a DVTK-ra korábban sohasem jellemző. Most már nem elég az, hogy stabil NB I-es csapat vagyunk, pedig régebben az volt minden vágyunk, hogy felkerüljünk a másodosztályból. Már nem az van, hogy ”minden meccs ajándék”. Az emberek a sikerhez szeretnek csatlakozni, azt szeretik, ha az ő elvárásukhoz képest jobban szerepel a csapat.

A nézőszám csökkenésének okaival foglakozni kell, de nagyon nehéz ezt megfogni, hogy hol lehet javítani, nem véletlen, hogy a környező országokban is hasonló problémákkal küzdenek. Van internet, van számtalan mérkőzés a tévében, ezek mind elcsábítják a potenciális szurkolók egy részét. Én úgy gondolom, hogy elsősorban az eredményesség határozza meg a nézőszámot, így azon kell dolgoznunk hogy ez javuljon. Az új stadion felépülése után világszínvonalúak lesznek a körülmények, mindent meg kell tennünk majd, hogy megpróbáljuk megtölteni nézőkkel.

A közelmúltban több szurkolóbarát döntést is hoztál: elküldted Bekőt, elengedted Árkit, idehoztad Benczés Mikit. Ezek népszerű döntések. Amit nagyon szeretnének még a szurkolók, bár nem tudom mennyire időszerű, az a spanyol vonal. Van valami konkrét nemzetközi orientációnk?

Annyit helyesbítenék, hogy ezek a klub egészének érdekében született döntések voltak. A spanyol vonalon dolgozunk, voltunk már Valenciában, voltunk Sevillában is. De annyian nem vagyunk, hogy mindent egyszerre csináljunk. Az a célunk, hogy nyárra, ősz elejére, legyen egy olyan együttműködésünk valamelyik külföldi akadémiával, akikkel meg tud valósulni pl. az edzők tapasztalatcseréje. Ehhez kellett azért az új edzőközpont, hogy legyen mit mutatni, ne csak terveket. Az új edzőközpontra mindenhol azt mondják, hogy ez világszínvonalú. Nyilván még egy pár pálya hiányzik, de azon vagyunk, hogy itt is kialakuljanak a feltételek.

Szeretnénk az első csapathoz is meghatározó spanyol játékost igazolni, bízom benne, hogy ez már idén nyáron megvalósulhat.

Úgy érzem, hogy most csak olyanok vannak a klubban, akik azon dolgoznak, hogy előre menjük, akik Diósgyőr szurkolók. Nem csak a fizetésért, hanem lelkesedésből, fanatizmussal csinálják.

---

Remélem, az alábbi beszélgetésben sikerült jobban belelátni, hogy működik a klub, milyen kihívások és milyen célok mentén születnek a döntések. Remélem, sikerül a különböző területek közötti összefüggésre rávilágítani, ezzel világossá tenni a klubvezetés irányvonalát.

Szeretném megköszönni Szabó Tamásnak, hogy bemutatta, milyen feladatok állnak a DVTK előtt. Biztos vagyok benne, hogy akit érdekel a DVTK jövője, annak sikerült megnyugtató perspektívát felvázolni.

---