Sajtótájékoztató vágatlanul

Nagy tisztelettel köszöntök mindenkit, sziasztok! Paksra utazik a DVTK szerdán, az OTP Bank Liga 6. fordulójában. Elsősorban erről a mérkőzésről szeretnék beszélni, ha van rá igény, akkor az előzőről is lehet. Horváth Ferenc és Lázár Pál fogadja a kérdéseket. Én felteszem a szokásos kérdéseket, picit csavarintok rajta. Láttuk a csapatot így is játszani, láttuk úgy is. Te is elmondtad, hogy picit kétarcú a társaság egy meccsen belül is akár. Kétféle Diósgyőrt láthattunk most hétvégén, milyen Diósgyőrre számítotok most szerdán?

Horváth: Nagyon nagy álmom, hogy egyszer az a taktika, amin egy hétig dolgozunk, az nem két és fél perc alatt szálljon el a levegőbe. Sajnos elég sok meccsen gólt kapunk az első pár percben, ami nagyban befolyásolja az egész mérkőzést, meg azt, amit kitaláltunk a héten. Kétarcú a csapat, szeretném valahogyan stabilizálni, hogy úgy nézzen ki a csapat, ahogy a 2. félidőben kinézett. Az a játék már sokkal inkább közelebb állt hozzánk. Egy teljesen másfajta mentalitású Diósgyőr volt a pályán. Nagyon szeretném elérni azt, hogy ez az első perctől így legyen. Ez a fő cél a Paks elleni mérkőzésen.

Lázár: Ezt az öt fordulót megnézve… Az első két fordulóban azt gondolom, hogy extrák voltunk. Abból a szempontból, hogy hoztuk mindkét mérkőzést, vert helyzetből felálltunk, szóval kihoztuk tényleg a maximumot. Utána volt egy Ferencváros mérkőzés, ott volt egy kisebb törés, Ami nagyobb lett most év végére, merthogy az elmúlt három meccsünket elveszítettük. Szóval ez a két arc most jellemez minket. Ugyanúgy, mint ebben az öt fordulóban, egy meccsen is tudunk úgy játszani, mint ahogy az első félidőben játszottunk. Sajnos – finoman fogalmazva is – értékelhetetlen volt. Egész héten jól dolgoztunk, mentek a csaták, a harcok egymás között. Nagyon keményen dolgoztunk. Kimentünk a pályára és az első félidő azt mutatta, mintha nem is edzettünk volna. Tényleg jók az edzések, küzdünk, hajtunk, de az első félidőben nem jött ki, ami nagyon rossz érzés, így belegondolni is. Az elején gólt kaptunk, utána a második félidőben már jobban nézett ki a dolog. Nyilván sok mindenkit nem vigasztal, három vereség az magáért beszél. De az egész csapat tudja egytől-egyig – akik a pályán voltak - hogy ez a mi sarunk, hogy így kezdtük az első félidőt. Szerdán nincs mese, az önbecsülésünkért kell játszani. Mert ez, ahogy kinézett, azon napokat lehet akár gondolkozni, meg emészteni magunkat, de nincs rá időnk. Itt van a holnap után, amikor magunkért kell játszanunk, az önbecsülésünkért. Akármi is történt eddig, ezen 180 fokot fordítani kell.

Javíts ki, ha nem jól látom, de itt kicsit tanácstalannak tűnt az arcod. Azért mondom, mert szerdán jön egy újabb meccs és valamit gondolom, meg kellene próbálni változtatni. Vagy nem ez a megoldás, hanem tenni a dolgotokat, és a klasszikus gátszakadásra kell várnunk, hogy elinduljanak a dolgok a maguk folyamán?

Lázár: Érdekes, mert ahogy a mester átvette az irányítást a csapat felett, két hete dolgoztunk együtt. A Vidi ellen csodálatosan működött minden. De tényleg. Egyben voltunk, tartottuk, amit megbeszéltünk. Most pedig nem az történt, hogy öt hét alatt annyit fejlődjünk, hogy sokkal jobbak legyünk. Mi is úgy érezzük, hogy ez egy olyan dolog, ami pont nem így kellene, hogy legyen. Hanem hogy még jobban együtt legyünk. Szerdán ezen nincs mit túlgondolni. Ki kell mennünk a pályára, és amit az elmúlt meccsen a második félidőben csináltunk, keménynek, harcosnak kell lenni és kevés, ha csak beszélünk róla. Ki kell menni a pályára és meg kell dögölni. A csapatért, az edzőnkért és azért, hogy nyerjünk.

Feri, formai vagy egészségi okokból kell-e változtatás szerdára?

Horváth: Kell, igen. Mindenféleképpen. Nem tudom, hogy a sérültjeink hogy jönnek rendbe, a fiataljainkat sem tudom… Nem tudok a csapattal kapcsolatban semmit mondani.

Feri! A csapat az utolsó 3 meccsen kapott 12 gólt. Ez elég negatív tünet. Feltételezem, sokat foglalkozol ezzel a problémával. Jutottál valamire?

Horváth: Természetesen. Nem a védők kapják a gólokat, nem a kapus, hanem a csapat kapja a gólt. A védekezés is csapatszinten történik. A tavalyi fél szezonban a Videoton a legkevesebb gólt kapta, és hasonló rendszert védekeztünk, mint amit itt próbálunk játszani. Dolgozni kell ezen. pillanatnyilag az a probléma, hogy nagyon sok egyéni hiba van ebben a védekezésben, amit nagyon nehéz kiküszöbölni. Ha csak ezeket az utolsó három gólokat megnézzük… Az első gólnál 4 a 8-ban védekeztünk. Tehát mi voltunk nyolcan, ők négyen. A második gólnál 5 a 8-ban védekeztünk. Ez nem szervezési hiba. Ezek egyéni hibák. A játékosok dekoncentráltak ebben. A harmadik gólt, amit kaptunk, a második gólt, amit szöglet után kaptunk. AZ elsőt kivideóztuk. Megbeszéltük, kinek, hova kell állnia. A harmadik gólnál megint totál rossz helyen álltunk. Legyakoroljuk, megbeszéljük, lerajzoljuk, és mégse ott áll. Futottak 2x80 métert, ebben a két szöglet gólban egy fault nem volt benne, ahol meg lehetett volna állítani bármit is. Szóval én azt gondolom, hogy nagyon sok olyan hiba van, amire nem lehet előre felkészülni. Arra sem tudok felkészülni, hogy a 2. percben gólt rúg a Haladás, úgy, hogy előtte már két helyzete volt. Erre nagyon nehéz felkészülni. A probléma az az, hogy ugyanezek az emberek, akik az első félidőt végignézték közelről, ezek az emberek futottak, ütköztek, becsúsztak, begörcsöltek meccs végére. Valahol ez bennük van, és valahogy ezt szeretném kihozni belőlük, hogy ez a nulladik perctől legyen így, ne negyvenötödiktől, amikor már nagyjából minden mindegy. Való igaz, hogy sok gólt kapunk. Ez így van. De nem feltétlenül a szervezettségben látom a hibát – biztos ott is van, abban is kell természetesen javítani majd. De azt látom, hogy annál jobban én nem tudom megszervezni, hogy 8 a 4-ben legyünk. Itt koncentrálni kell. Oda kell menni, oda kell ütni. Itt azért ezek a dolgok is nagyon fontosak. Természetesen nem húzom ki magam. Az én csapatom kapta ezt a sok gólt, úgyhogy én is hibás vagyok.

A bajnokságban az a szép, hogy mindig van következő mérkőzés. Most viszonylag közel van. Jó ez, vagy épp időre lenne szükséged, hogy rendet tegyél?

Horváth: Ez olyan, mint egy bokszolónál, ha kapsz egy pár ilyen ütést, akkor nem szerencsés az, hogyha egyből fölkelsz a padlóról, mert akkor lehet, hogy még a fejedben van. De nagyon más választás nincsen. Itt nagyon gyorsan kell változni a dolgoknak. Nagyon gyorsan kell kicserélődni a fejeknek. Ez egy kicsit nehezebb dolog természetesen. Főként azoknak, akik foglalkoznak vele, és nehezebben teszik túl magukat rajta. Másrészről nagyon jó dolog, hogy csütörtökön beszélhetünk itt már győzelemről is, és nem kell lehajtott fejjel járkálnunk a városban.

Lázár: Nyilván mindenkinek gondolkoznia kell, hogy mi az, amit magában lát, mi az, amit be mert vállalni vagy nem mert bevállalni, mi az, ami hiányzott. Ezt mindenki saját maga le tudja játszani, és reméljük, hogy mindenki őszinte saját magához. Én megmondom őszintén, örülök, hogy ilyen közel van a meccs, mert lehet javítani, és csütörtökön, akik itt ülnek, nagyon remélem, arról fognak beszélni, hogy nyertünk. És hogy ilyen sűrűn van meccs, így könnyen tudunk javítani és még egyszer mondom, tényleg örülök neki, hogy ilyen közel van.

Feri! Azzal kezdted Sopronban a sajtótájékoztatód, hogy még ki kell derítened, mitől kapunk az elején ilyen sok gólt. nem kérdem, hogy van-e eredménye, mert nagyon kevés idő telt el, de hogy lehet ezt kitalálni?

Horváth: Próbáltam egy interaktív beszélgetést csinálni a játékosokkal, hogy rossz-e a bemelegítés, vagy mi az, amit szerintük másképp kell csinálni? Nem nagyon találtak semmi olyat. Tehát ez pusztán fej kérdése. Ami szankciók a kezemben vannak pillanatnyilag, azokat én meghoztam ezután a kezdés után, és ez tartani fog továbbra is.

amigeleken.hu: Mondtad a bemutatkozásodkor, hogy milyen mentalitású játékosokat szeretnél, és aki nem ilyen lesz, annak számolni kell a következményekkel. A légiós szabályozás miatt nagyon padoztatni nem tudsz, a keretből kitenni csak úgy, valakit nem tudsz. Milyen eszközök vannak még a kezedben az elkényelmesedett játékosok megregulázására?

Horváth: Próbálom a saját kereteimen belül. Szerintem még itt ennyi büntetést nem fizettek be egy jó pár éve, mint amennyi most már van a kasszában. De az ugye, egy lépés. Az első lépés, hogy szólok. A második a büntetés, a harmadik az, hogy kiteszem a keretből. Most egyelőre erre még nincs meg a lehetőségem, mert nem vagyunk túl sokan, tehát ezeket nagyon nehéz meglépni. Egyelőre azt mondtam a játékosoknak is, hogy télig tudok lehetőséget adni, aztán télen akkor el kell válni útjainknak, de nem vagyok hajlandó olyan emberekkel dolgozni, akiknek mindegy, hogy nyerünk vagy kikapunk.

amigeleken.hu: Tehát akkor jól látjuk mi, szurkolók, hogy van egy-két olyan teljesítmény mentalitásban, ami nem fér a te elképzelésedbe?

Horváth: Abszolút jól… Abszolút jól. De ezen most úgy tudok segíteni, hogy megpróbálok elbeszélgetni mindenkivel, hogy ez nem a helyes út. Azokra az emberekre gondolok, akik nem úgy állnak hozzá. Hogy ne legyen az később esetleg, ha megválunk valakitől, hogy én nem szóltam előre. Mindenkinek szólok, akiről úgy gondolom. Akit tudok, azt ki is cserélek, akit nem, azt sajnos nem tudom egyelőre.

amigeleken.hu: Lehet tudni, hogy mi ennek az oka? Pár hét alatt ilyen változás… Beszéltünk itt a szabályozásról. A Videoton ellen nyilván tudod, milyen kerettel álltál fel… Mégis olyan első félidőt produkáltunk úgy, légiósok nélkül, ami azóta a szezon legjobb félideje. Most már ők is a rendelkezésedre állnak, de valahogy mégsem előrefele megyünk.

Horváth: Igen. A légiósok félkész állapotban vannak. Ezt szerintem látja mindenki, ehhez nem kell nagy tudomány. De mégis valamilyen szinten, ha építeni akarom őket, akkor játszatnom kell. A Nono tudott most egy félidőt játszani. Én sokkal többet várok tőle, edzéseken is sokkal többet mutat. De más azért egy meccsen játszani. Most tolt egy félidőt, de az elkövetkezőkben lehet, hogy tud többet is játszani, de ezeket az embereket föl kell építeni. Közben meg forgatni kell őket. Ha visszanézitek, hogy hogy használom a játékosaimat… Nekem van olyan, hogy 5-6 meccsen ugyanaz a csapatom játszik, nem változtatok rajta. De itt változtatnom kell, majdnem mindig. Mindig forgatnom kell, hogy ki milyen állapotban van… És a szabályok… De nem akarok már a szabályokról beszélni, elmondtam már, hogy mi van ezzel, ezt meg kell oldanom. Nem egyszerű dolog, de meg kell oldani. De így fordulhat például elő, hogy – csak néha meg kell ezt magyaráznom, mert sokan nem értik ezt, hogy a Kitl miért játszik bal szélen? Mert nem tudom máshova betenni. Egyetlen fiatal volt, akit bedobhattam. Nemes sérült, Ternován sérült, Elek helyén nem tud játszani, ugye az Eleket nem tudom kihagyni, az lenne az igazi helye, pontosan tudom. Egy helye volt, a bal oldalon. Megpróbáltam ott játszatni, nem jött be. Most azt, hogy ez az én hibám, vagy nem az enyém, mindenki döntse el maga. De nem akarok semmilyen kibúvót ebből, mert eleget beszéltünk már erről. Nem egy könnyű helyzet. Nehéz helyzet, de meg kell oldanom. Dolgozni fogok rajta. Viszont így az állandóságot és a stabilitást nagyon nehéz…

amigeleken.hu: Válaszoltál is egy szurkolói kérdésre. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy míg ti a lelátóról először halljátok a hangokat, mi másodikként a kommentáradatból. Az egyik szurkoló pont ezt kérdezte, hogy jó ötlet-e, hogy minden hétvégén teljesen más összetételű csapattal kezdünk?

Horváth: Nem jó ötlet, de remélem, hogy egyszer beletalálok egy olyanba, amit tudunk játszani hosszú távon. Fergusonnak volt egy jó mondása: Ha eltalálom az összeállítást, akkor nyerünk, ha nem, akkor nem. Így vagyok most vele én is.