Miskolc felkerült a nemzetközi jégkorong térképére

A DVTK Jegesmedvék jégkorong csapata nem akármilyen menetelést zárt le az Erste Liga döntőjének tíz nappal ezelőtti elveszítésével. A csapat nem kevesebb, mint négy fronton küzdött a 2017-18-as szezonban a minél jobb eredmények eléréséért. Az első ízben lebonyolított Visegrád Kupában hatalmas bravúrt bemutatva egészen a döntőig meneteltek a Jegesmedvék, ahol a Nyitra elleni finálét csupán büntetőlövésekkel veszítették el. A második számú európai sorozatban, a Kontinentális Kupában először sikerült továbbjutni a csoportkörből, Brassóban három győzelmet aratva, 12-1-es gólarányt produkálva jelentkezett be az elitbe a gárda. A harmadik körben az olaszországi Rittenben szerepeltek a srácok és csak egy hajszálon múlt, hogy a Szuperdöntő jussanak, hiszen az első fordulóban néhány másodperc hiányzott csak ahhoz, hogy a rendes játékidőben legyőzzék a sokkal esélyesebbnek tartott kazah ellenfelüket. Az Erste Liga döntőjét öt izgalmas meccset játszva végül 4-1-es összesítéssel elveszítették a MAC Budapest ellenében, míg a Magyar Kupát idén is sikerült elhódítani az UTE legyőzésével a döntőben.

Az Erste Liga döntőjének elveszítését követően sok szurkoló adott hangot csalódottságának az internetes fórumokon. Bízom benne, hogy az Egri Istvánnal, a DVTK Jegesmedvék elnökével készült interjú első részének elolvasása után egészen más megközelítésből értékelik majd a mögöttünk álló szezont.

Az interjú rövidesen jelentkező második részében pedig már a következő szezonról, a Jégcsarnok nézőterének bővítéséről, a keret összetételéről, és arról is megtudhatunk információkat, hogy vajon Mikael Tisell folytatja-e a munkát a Jegesmedvék kispadján.

Fogadjátok szeretettel az Egri Istvánnal készült interjú első részét!

István, nem csak bennem, hanem nagyon sok szurkolóban is az a kérdés fogalmazódott meg az elveszített bajnoki döntő után, hogy egy ilyen szezon végén tudtál felhőtlenül örülni az eredményeknek?

Hát persze. Azt gondolom, hogy sikerült egy olyan szezont lezárnunk, amely összességében nagyon jót tett nemcsak a klubnak, hanem az egész magyar jégkorongnak is. A mi célkitűzésünk ebben a szezonban egyértelműen az volt, hogy letegyük a névjegyünket a nemzetközi porondon, helyezzük fel a DVTK Jegesmedvék csapatát a nemzetközi jégkorong térképére.

Gondolj csak bele, 2017. szeptember 8., az Erste Liga nyitómeccse és 2018. március 31., a döntő utolsó mérkőzése közötti időszakban, vagyis nem egészen hét hónap alatt írd és mondd, hetvenhét tétmérkőzést játszott a csapat. Négy sorozatban kellett helytállnunk. Amikor augusztusban leültem beszélgetni Mikével (Mikael Tisell vezetőedző) az előttünk álló feladatokról, akkor elmondtam neki, hogy nekünk négy fronton kell majd harcolnunk, az Erste Ligában, a Visegrád Kupában, a Kontinentális Kupában és a Magyar Kupában. Mike világosan elmondta nekem, hogy a világon nincs olyan edző, aki garantálni tudja nekem azt, hogy egy hét hónapos versenysorozat alatt végig csúcsformában tudjon tartani egy csapatot. Ilyen nincs, a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy szűk három naponta játszottunk meccseket és még hozzá kell tenni természetesen, hogy közben voltak a válogatott programok is. Ez annak a kevés válogatott játékosunknak, akik vannak, ez még egy további pluszterhelést jelentett.

Mike azt kérte tőlem, hogy priorizáljam az előttünk álló versenysorozatokat, mondjam meg neki, melyik a legfontosabb, illetve a legkevésbé fontos. Az általam felállított sorrend pedig a következő volt: Visegrád Kupa, Kontinentális Kupa, Erste Liga majd végül a Magyar Kupa.

Ha így nézzük, akkor ez a szezon totális siker…

Valóban. Én azt mondtam augusztusban, hogy a negyedik bajnoki címet most azonnal odaadom, ha négy közé jutunk a Visegrád Kupában. És azt, hogy Mike milyen szenzációs munkát végzett a csapattal, mi sem bizonyítja jobban, hogy csapat mégis mind a négy sorozatban csúcsra volt járatva.

Az edző elegendőnek tartotta a keretet létszám tekintetében a négyfrontos küzdelemre?

Tudod, az NHL-ben sincs ötven játékos egy csapatban. Ott is úgy játsszák végig a bajnokságot, hogy tizenöt játékos húzza végig a szekeret és az edző ennek megfelelően alakítja ki a sorait.

Az Erste Ligával kapcsolatban nagyon sok szurkolót foglalkoztatott az a kérdés, hogy mi szükség volt az alapszakaszt követően a középszakaszra, ami ugye alapvetően meg is változtatta a további erőviszonyokat?

Mindig a szakmai bizottság állítja össze a következő év programját. A középszakaszos rendszer egyébként nagyon sok helyen működik Európában. Amit én keveselltem, az az volt, hogy az alapszakasz győztese csak két bónuszpontot kapott a második helyezettel szemben. A középszakaszt követően, ha a bónuszpontokat nem számítjuk bele, az első helyezett MAC és mi közöttünk három pont volt a különbség, ami pont egy megnyert mérkőzés. Az alapszakasz győztese szerintem minimum egy meccs bónuszt vagy akár négy pontot is kaphatott volna. Ekkor már érezheted azt, hogy értékelve van az alapszakasz győzelem, mert ha el is veszítesz egy mérkőzést a vetélytársaddal szemben, akkor is minimum egálban vagy még. Persze, hogy előnyt jelentett volna, ha először itthon játszunk, de egyébként ennek az előnye akkor jött volna ki igazán, ha a sorozat hét meccses lett volna. Ez most így alakult, ezen már kár vesződni, mi is megszavaztuk ezt és egyébként sem e miatt buktuk el a bajnoki döntőt.

Egyébként, meg kell mondjam, hogy a MAC most ennyivel jobb volt. Ennek semmi más oka nincs, mint az, hogy mi december-januárban voltunk a csúcson. Szerintem a januári csapatunk ezt a MAC-ot megette volna. A Visegrád Kupa döntője után volt egy természetes visszaesés. Visszazökkentünk az Erste Ligába, beálltunk a szürke hétköznapokba, zsigerileg is úgy voltak a játékosok, hogy már csak a bajnokság maradt. Közben Mike azért csinált egy mini alapozást, úgy próbálta a playoffra felépíteni a csapatot, mintha egy új bajnokság kezdődött volna. De a játékosokban addigra már benne volt a rengeteg mérkőzés, közben volt egy válogatott szünet is, ahol akkor még hat játékosunk volt, közben Vas Jankó visszajött tüdőgyulladásból. A tudásban hozzánk nagyon közel álló MAC-ot csak akkor tudtuk volna megverni, ha nem lett volna ez az előzmény. Ha belegondolunk, tulajdonképpen a MAC feláldozta az alapszakaszt és a Visegrád Kupát, ahol sokkal hamarabb kiestek, nem jutottak a négy közé, a Magyar Kupában nem jutottak döntőbe, a Kontinentális Kupában pedig nem is indultak. Ők az Erste Liga megnyerésére építették fel az egész stratégiájukat, ennek megfelelően ők a döntőre tudtak csúcsformába kerülni.

Áttérve a Visegrád Kupára, azt mondd meg nekem, a szlovák ellenfelek az elején nem vettek minket félvállról, nem kezeltek le minket?

Dehogynem, menet közben viszont belátták, hogy nem a kezünkre húzzuk a korcsolyát.

Személy szerint Te hogy élted meg belül, hogy bejutottunk a döntőbe?

Azt nehéz szavakba foglalni. Bebizonyítottuk, hogy nem lehet minket fél vállról venni. A döntő után a fiammal összeborultunk és azt mondtuk egymásnak, hogy ez szenzációs menetelés volt. Persze, hogy mérgesek voltunk, mert egy büntetővel elvesztettük a döntőt. Meg lehetett volna csinálni úgy is a versenykiírást, hogy döntetlen esetén legyen egy plusz harmad, ne pedig büntetőkkel döntsék el az elsőséget. De látva azt, hogy ott volt Nyitrán hatszáz miskolci, meg volt négyezer hazai szurkoló, mindenki összebarátkozott, zászlókat, sálakat cseréltek, együtt söröztek, ez teljesen feledtetni tudta a döntő elvesztését. Nem mellesleg, Richard Lintneren, a szlovák Tipsport Liga elnökén is láttam az elégedettséget.

Egyébként hogy kezdődött a szlovák hokihoz, illetve az Extraligához való közeledésünk? Hogy jött létre a Visegrád Kupa?

Úgy kezdődött, hogy Gergő fiam (Egri Gergely a Magyar Jégkorong Szövetség sportigazgatója, a kép bal oldalán) néhány évvel ezelőtt találkozott Richard Lintnerrel (a kép jobb oldalán) és elkezdtek beszélgetni egy jövőbeli közös együttműködésről. Lintner világbajnok és 3 NHL csapatban játszott, utána hazajött és rájött arra, hogy a szlovák jégkorongnak is új utakat kell keresnie. A Gergővel való tárgyalások során egyetértésre jutottak abban, hogy a szlovák Tipsport Liga benne van Európa legerősebb bajnokságai között, a szlovák válogatott is Európa egyik legerősebb válogatottja, de a Liga erőforrás-koncentráció nélkül nem fog tudni előrelépni. Egy öt milliós kis ország nem fog tudni fenntartani egy olyan szintű bajnokságot, ami méltó ellenfele lehet a svéd, a finn, a német, a svájci, vagy akár az osztrák bajnokságnak. A közép-európai térségben csak egy kivétel van, a cseh bajnokság. De Csehország egy tízmilliós ország, rendkívül tagolt a bajnokság, mindig meg fog tudni állni a saját lábán, mindig a világ egyik legjobbja lesz.

Meg kell mondjam, ha az elmúlt években nem került volna sor tisztújításra a szlovák jégkorong élén, nem kerülnek be a vezetésbe világbajnokok, egykori NHL-es játékosok, minden bizonnyal esélyünk sem lett volna az együttműködésre.

Gergő egyébként végigjárta az összes szlovák extraliga jégkorong csapatot is. Óriási szerencsénk volt, mert azon túlmenően, hogy őrségváltás volt a szlovák jégkorong szövetségben, a klubok vezetésében is komoly változások következtek be, ott is fiatal menedzserek kaptak szerepet. Ezek mind a mi malmunkra hajtották a vizet. Abban egyetértett mindenki, hogy Oroszország és a Nyugat Európa között van egy vákuum és az a jövő, ha összefogunk, és csinálunk egy topligát. Mi pedig azt mondtuk, hogy egy Varsó-Pozsony-Budapest, majd később Belgrád tengellyel létre kellene hozni egy európai topligát. Szerencsére nem süket fülekre találtunk. És hogy az ötlet mennyire életszerű, és nemcsak a sportra igaz, bizonyítja az is, hogy az Európai Unió legsikeresebb együttműködése a visegrádi országok együttműködése.

Ennek az együttműködésnek lett az első lépcsője a Visegrád Kupa. Mivel mind a két Szövetség egész szép pénzt tett bele, a résztvevő csapatoknak gyakorlatilag alig került pénzbe. Egyedül az útiköltséget kellett állni a csapatoknak, mindent mást fizetett a két Szövetség. A Kupa pedig a remek mérkőzéseknek köszönhetően osztatlan sikert aratott, mind a Szövetségek, mind a csapatok részéről.

A Kontinentális Kupában is csak egy hajszálra voltunk a kiugró siker elérésétől, hiszen az a Nomad Astana, akiket mi néhány másodperc híján a rendes játékidőben majdnem megvertünk az első fordulóban, a Szuperdöntőben a második helyen végzett…

Valóban, hiába rutinos csapat a miénk, sok playoffot játszó játékos van nálunk, illetve vannak olyanok is, akik külföldön nem akármilyen ligákban szerepeltek, de csapatszinten a magyar hoki a fehérváriak EBEL szereplésén kívül semmi ilyet nem élt még meg. Ha az első meccsen az Astanát a rendes játékidőben meg tudtunk volna verni, akkor lehet, hogy mi lettünk volna ott a legjobb négy között a Szuperdöntőben, nem lehet tudni. Nagyon jól játszottak a fiúk, nagyon egyben volt a csapat, de tényleg nüanszok hiányzottak ahhoz, hogy szenzációt okozzunk. Amit én a szezon elején kértem Mikétől, vagyis hogy nemzetközi szinten is meg tudjuk mutatni magunkat, nagyon jól sikerült és ezzel az eredménnyel az egész magyar jégkorong nagyon jól járt.

A Kontinentális Kupának milyen a rangja a nemzetközi jégkorongban?

A Konti Kupa a hokiban olyan, mint a fociban az Európa Liga, a második számú nemzetközi versengés. A kupa győztese automatikus résztvevője a Bajnokok Ligája következő évi kiírásának. Azt tudni kell, hogy a Bajnokok Ligája egy meghívásos torna, a nemzetközi szövetségben jelölik ki az indulókat. A magyar bajnok ugye ennek nem résztvevője, de amíg nem leszünk stabil résztvevői az A-csoportos világbajnokságnak, nem is igazán van remény rá, hogy a magyar bajnokot is meginvitálják.

Azt lehet már tudni, hogy a következő szezonban hol szerepel a csapat?

Én Extraliga csapatot építek. Jogilag azonban csak akkor fog biztossá válni az indulásunk, amikor a szlovák Tipsport Liga elnöksége kiadja a licencet augusztusban. A magyar szövetségben már úgy gondolkodnak, hogy mi farmcsapattal veszünk részt az Erste Ligában. Az, hogy a farmcsapat kikből fog állni, az még meglehetősen képlékeny. A cél elsősorban az, hogy lehetőséget biztosítsunk a saját fiatal játékosaink, melléjük pedig olyan fiatalok kerülhetnek más csapatokból, akik már kinőtték a junior kort, de nem igazán kapnak helyet a felnőtt csapatukban.

A farmcsapat szerepeltetésének abban is nagyon fontos szerepe lehet, hogy átjárhatóságot tudunk biztosítani a farmcsapat és az Extraliga csapat között. Nem kell harminc játékost készenlétben tartanom az Extraliga csapatba, elég csak huszonkét játékos. Ennek megvan az az előnye is, hogy a tehetséges fiataljaink, Albert Tibor, Köllő Roland, Bernáth Milán és a többiek tudnak majd játszani az Erste Ligában több, mint ötven meccset évente és akkor meg sem fordul majd remélhetőleg a fejükben a gondolat, hogy a több játékperc reményében eligazoljanak más csapatokhoz. Ezek a srácok minden elismerést megérdemelnek, hiszen végigcsinálták a munkát a felnőtt csapattal, csak éppen az egész szezonban volt négy cseréjük. Így meg is fogom tudni tartani ezeket a srácokat, mert játéklehetőséget tudunk majd biztosítani nekik. Arról nem is beszélve, hogy ha az extraliga csapatban például megsérül egy játékos, akkor az edző fel tud hozni a helyére játékost a farmcsapatból, majd amikor felépül a sérüléséből, akkor nem az Extraligában fogja egyből játszatni, hanem vissza tudja nyerni a formáját az Erste Ligás csapatban.

Folytatjuk....