Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Aligha kell bizonyítanom, hogy a labdarúgás nem öncélú játszadozás, fontos szerepe van a nézők e sport irányú igényeinek kielégítésében, s ezáltal természetes törekvés a labdarúgással foglalkozó vezetők és játékosok részéről, hogy a nézettségüket egyre inkább növeljék és magas szinten tartsák, hiszen a labdarúgó stadionok elengedhetetlen tartozéka a szurkolók serege, azok terjedelme egyben a labdarúgás minőségi jellemzője is.
A későbbiekben ki fog tűnni, hogy miért is folyamodom ennek taglalására, oly módon, hogy a Diósgyőr három generációjának a nézettségi adatait összehasonlítom egymással úgy, hogy a generációk három egymás után következő szezonjában benne legyen a legsikeresebb is.
/Az adatok az Észak-magyarország és Népsport korabeli tudósítói által becsült adatok a hazai mérkőzésekről, de összehasonlításra kifogástalanul alkalmasak./
E három generáció: ötvenes évek – hatvanas évek – hetvenes évek / aranycsapat / játékosai.
ÖTVENES generáció:
1957/58 idény, átlagos nézőszám: 16.100 néző/mérkőzés
1958/59 idény, átlagos nézőszám: 13.300 néző/mérkőzés
1959/60 idény, átlagos nézőszám: 16.800 néző/mérkőzés
/megj: néhány mérk. adatai nem szerepelnek, hiszen az Észak-magyarország korabeli számában a nézői adatokra vonatkozóan a – táblás ház -,nézők sűrű tömege-, soha nem látott tömeg jellemzések szerepelnek, így a fenti nézői adatok csak magasabbak lehetnek /
Játékosok nevei: Tóth, Hódi, Werner, Szigeti, Kakuszi, Paulás, Jakobi, Török, Solymosi, Iván, Csányi, Kiss, Papp, Pál, Fekete, Matisz, Dobó és Kovács I. néven szereplő fiatal tehetség, akinek a kvalitásait Albertéhez hasonlították, aki egyetlen élő tagja a korabeli csapatnak!
Dobó Zoltán, aki 1952-ben a jobbosszekötők rangsorában Hidegkúti Nándor mögött a 2. helyen végzett
A fotón az 1959/60-as bajnokságban vidék legjobbja címet elérő DVTK
Szigeti Oszkár harcol az ellenfél támadóival, háttérben Werner
Szigeti Oszkár az ötvenes-hatvanas évek diósgyőri labdarúgásának
egyik legmeghatározóbb alakja volt
A DVTK két játékosa az ifjúsági válogatott edzőtáborában:
középen Solymosi Ernő, jobbra Kovács Mustos István
Csapatkép 1957-ből
1959:09.20. DVTK-BVSC, csíkos mezben balról jobbra Pál, Kiss és Csányi
Kovács Mustos "Jobbösszekötő" István tehetségét Albert Flóriánéhoz
hasonlították az ötvenes évek végén
HATVANAS generáció:
1966-os év, átlagos nézőszám: 15.400 néző/mérkőzés
1967-es év, átlagos nézőszám: 16.000 néző/mérkőzés
1968-as év, átlagos nézőszám: 17.300 néző/mérkőzés
Játékosok nevei : Tamás, Kovács II. Pál, Szigeti, Gál, Szucsányi, Hajas, Szigeti, Salamon, Ruttkai, Horváth, Szurgent, Sikora, Vass, Kovács I. István, Várkonyi, Veréb, Herr, Bakos, Pócsik, Oláh J., Werner, Szamek, Deák, Szitka.
Tamás Gyula véd bravúrral
Az apró termetű Hódi Zoltán magabiztosan húzza le a labdát a Solymosi és Szigeti szorításában felugró Albert Flórián elől az 1960-ban lejátszott Népstadopnban lejátszott FTC-DVTK mérkőzésen
A két jó barát : Kovács Pál és Horváth András
Sikora (Girnyó) Ferenc bal lába lövésre lendül
A sorfalban balról jobbra Kovács Pál, Gál Béla, Salamon József, Hajas Imre /csk /,
jobbra Mathesz Imre, a háttérben Sáfrány István
HETVENES generáció:
1976/77 -es év, átlagos nézőszám: 8.400 néző/mérkőzés
1977/78-as év, átlagos nézőszám: 10.300 néző/mérkőzés
1978/79 -es év, átlagos nézőszám: 9.800 néző/mérkőzés
A játékosok neveit nem tartom szükségesnek felsorolni, hiszen a média és a klubvezetés jóvoltából és a korabeli játékosok közreműködésével azt már mindenki kívülről tudja, de azt én is megerősíthetem, hogy a fenti csapatok közül ők voltak a legegységesebbek, és legjobban összetartóak, még akkor is, amikor befejezték az aktív pályafutásukat, mindig találtak egy egy támogatót és média képviselőt, hogy a kerek évfordulókon együtt emlékezhessenek, ez évtizedeken keresztül azt a látszatot keltette, hogy csak ők jelentik és képviselik a Diósgyőr múltját, természetesen illusztris képviselők, de nem egyedüliek.
A fentiekkel azt akartam érzékeltetni, nem méltányos elhanyagolni azon játékosok teljesítményét sem, akik a fentiek szerint nagyobb tömegeket tudtak megmozgatni, különösen akkor, ha népi szólás szerint diósgyőrinek születni kell, vélhetően a mai diósgyőri szurkolók többsége éppen őseik, ismerőseik példája okán váltak diósgyőri szurkolóvá.
Engem többen megkerestek – többek között volt játékostársaim hozzátartozói is - akik méltánytalannak tartották, hogy a diósgyőri labdarúgás múltjából teljesen kizárták az ötvenes-hatvanas évek játékosait és hallattassam szavam ez ügyben. Ennek ideje most jött el, elsősorban ezzel tartozom volt játékostársaim emlékének, másrészt a jelenlegi klubvezetés másodosztályú veteránokká degradált bennünket olyan formában, hogy az „aranycsapat” tagjaival szemben hátrányosan és otrombán sértően megkülönböztet bennünket a tiszteletjegyek vonatkozásában.
Nem célom szánalmat ébreszteni magunk körül, egyáltalán nem szorulunk rá, de emberi és sportolói magatartásunkkal és jellemünkkel ez összeegyeztethetetlen, hiszen mindnyájan mi csak adtunk a diósgyőri közösségnek, úgy is, mint játékos és úgy is, mint valamilyen szintű vezető, vagy a labdarúgó szakosztály munkáját önzetlenül segítő vezetőségi tag.
Hát igen, az a véleményem, hogy a nézői létszám és érdeklődés egyenes arányban van a mindenkori labdarúgás minőségével, a benne meglévő izgalmak és érdekességek felszínre kerülésével és a helyi reális esélyek meglétével abban az esetben is, ha neves, jegyzett ellenfeleket fogadunk a stadionunkban.
Ennek igazolására engedtessék meg nekem, hogy felsoroljam a honi labdarúgás elitjének néhény képviselőjét, - a teljesség igénye nélkül - akikkel meg kellett küzdeniük a diósgyőri játékosoknak, s akiknek személye plusz vonzerőt jelentett a nézők körében.
Ötvenes évek: Grosics, Mátrai, Sipos, Sárosi, Bozsik, Berendi Kotász, Sándor, Hidegkuti, Tichy, Bundzsák, Fenyvesi, Budai stb.
Hatvanas évek: Szentmihályi, Gelei, Mátrai, Mészöly, Sipos, Bene, Varga, Albert, Farkas, Rákosi, Fenyvesi, Mathesz, Tichy, Ihász, Szepesi, Juhász,,Szűcs, Fazekas, Dunai II, Zámbó, stb.
Hetvenes évek: Gujdár, Török, Kocsis, Zombori, Kereki, Nyilasi, Törőcsik, Pintér, Váradi, Martos, Bálint, Rab, Pusztai, Nagy L, Tóth A, stb.
Sajnos, az életkor igen fontos szerepet játszik abban, hogy valaki reálisan tudja értékelni a minőségi különbségeket, ebben mi ötvenes és hatvanas évek labdarúgói valószínűleg vesztésre állunk, de azért még voltunk, voltak Szigeti Oszkár és Hajas Imre csapatkapitányaink, Horváth András örökös diósgyőri gólrekorderünk, és intelligens Gál Bélánk és van Kovács II. Palink, valamint vannak Sikora Ferenc és Kovács I. István ős diósgyőri labdarúgóink.
Végezetül a tiszteletemet fejezem ki minden diósgyőri játékos felé, akik akár kevés ideig is ezen tiszteletre méltó klub sikereiért küzdöttek, a népes szurkolótáborunknak szívből kívánom, hogy nagyobb sikerekben legyen részük annál, mint amit mi tudtunk nyújtani nagyszámú szurkolóinknak, megérdemelnék !
Miskolc, 2019. június 24.
Vass László
a hatvanas évek veterán diósgyőri labdarúgója.
A szerző 1965 és 1973 között 203 bajnoki mérkőzést játszott a DVTK színeiben és 34 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába.
1965. május 9.-én mutatkozott be a csapatban a városi rivális, MVSC elleni meccsen, melyet 1-0 arányban nyert meg a Nagy György által irányított DVTK. Vass László alacsony súlypontú, gyors, higanymozgású játékos volt, mindkét szélen játszott, de jobban szerette az őrületbe kergetni az ellenfeleket a bal oldalon. Visszavonulását követően szakmájának szentelte az életét, de emellett két alkalommal is szerepet vállalt a labdarúgó csapat szakosztályvezetésében.
Még jobb lenne ha Bandi nyitna egy új lapot a még élő legendáknak és beirnának a régiek egy-egy storit régi jó,ill.rossz emléket.
Gondolok itt Rád,Kovács Palira Tamás Gyuszira Vass Lacira Salamon Józsira, Oláh Ferikére Tatár Gyurira, Veréb Gyurikára-a teljesség igénye nélkül.
Az emlitetteknek is kivánva erő-egészséget kivánva : maradok tisztelettel: "kis Kökesz.
1,A Pixit eleinte nem ezen a becenéven hívták ,hanem "Flicuknak" Ez egy közismert gombjáték volt és a fal tövében lévő lyukba kellett a gombokat vagy a pénzt eljuttatni.Ha úgy ment be a lyukba a gomb,hogy a másikról mandinerbe talált be a lyukba na az volt a flicuk.
Miért kapta Ernő a flicuk becenet?-hát persze,hogy ebben is "Király volt a vasgyári suli udvarán.
2,Egy alkalommal meglátogatta jóbarátját a teniszező Dröszler Bélát egy NB 1-es (ilyen is volt régen) tenisz meccsen a vasgyári salakos pályán.Akkor már a Dózsában focizott.
Dröszi küzdött,hajtott, bravúrokat hajtott végre! Nagyon jó játékos volt-csak kicsit "idegbolond".
A Pixi az árnyaskert felőli oldalon "drukkolt" a Bélának a drótháló külső oldalán-a következő képen:
Olyan labdát nem tudott befutni amit Nadál se tudna!
- megszólalt az Ernő: Béla ezt nem tudtad elérni? Fél lábbal visszaadom.
Megint hasonló szituáció-az Ernő benyögi: Béla! ezt lábbal visszaadom-simán.
Dröszler már a plafonon volt ,nem látott nem halott,csak ment minden labdára mint a meszes.
Mikor az Ernő újból beszólt,hogy Béci ezt fejjel is visszafejeltem volna-Dröszinél elszakadt a cérna!
A Pixit elküldte a bús picsába ,az ütőt odavágta ahol Pixi állt a hálónál.
A Pixi megcsak nevetett,hahotázott-a hasát fogva.
Én a búcsúmecssén beszéltem vele még virágot is vittem Neki-de a második mondatánál már kérdezte: és Barna ,hogy van? (a bátyám akivel együtt jártak suliba)
Én úgy tudom öngyilkos lett-teljes hírzárlat mellett.Ha nem igaz akkor nem ,én is csak igy hallottam.
Mindig is vasgyári volt nagyon szerette Miskolcot!
Igazán megérdemelné,hogy legalább egy Szektor a nevét viselje!!!!!!
Legközelebb Szucsányi Bandival jövök.
És azután valamikor talán '63-ban volt az a nevezetes Rio de Janeiro-i meccs a Maracana stadionban 120 000 brazil néző előtt--meg a revánsokra kiéhezett brazil válogatott előtt--Zé Mariá-val, Nilton Santos-sal, Amancio-val, Pelé-vel, melyen Pixi vezényelte a magyar védelmet, és a végeredmény 0:0 lett. Háát...nem volt TV-nk és csak arra emlékszem belőle, hogy Szepesi közvetitette, nyáron volt és hajnali 1/2 4-kor kezdődött... Szép volt....talán igaz sem volt..DE TALÁN MÉGIS...volt valami igaz is belőle....!
Örülök,hogy itt vagy-ami gondolom mindannyiunk nagy örömét kiváltotta.Igy közel a nyolcvanhoz nekünk már csak Te vagy a legenda abból a régi '60-as időkből.Elnézve a Pixi-vel közös képet a Vass L. cikkben-komolyan mondom igy maradtatok meg a "lelki" szemeim előtt.Ahogy a Pixi tudott hahotázni,nevetni-úgy senki más nem.Ahogy megcsináltál egy-egy fineszes cselt-és jött az utánozhatatlan vigyor az arcodra!
Többször kelenne ide jönnöd és az észrevételeidet megosztani a DVTK táborral-netán néha elsztorizgathatnál a mi kedvünkért.A jó Isten tartson meg még sokáig erőben-egészségben.Ölellek: "kis" Kökesz
Hálás szivvel köszönöm és elfogadom MINDENNEMŰ HELYREIGAZITÁSODAT-KRITIKÁDAT, sőt szeretettel kérlek is rá, MINT NÁLAM sokkal-sokkal "illetékesebbet", beavatottabbat : tedd meg, ÉS MINÉL TÖBB DOLOGB-an, minél gyakrrabban tedd meg!!!
Viszont. Én Szávai ifi-válogatottságát a Te válogatottságod idejénél JÓVAL-JÓVAL KORÁBBRA TENNÉM: 1953-1954-re--maximum--'55-re-- arra az időre, amikor még Solymosi Pixi SEM(!) volt nemhogy ifi válogatott, de még standard Di Vasas játékos sem--ő ipari tanuló volt, az akkori ú.n. "100-as", egyébként kiváló intézetben, ahol édesapám volt a matematikatanár.
Soha nem felejtek el egy egykori Parádsasvár-i kirándulást, amikor egy nagy "gyepes mezőn" "kiskapu(k)ra" fociztunk, és az EGÉSZ TANÁRI KAR--és én, kisgyerek voltunk az EGYIK CSAPAT, és a "MÁSIK CSAPAT" meg egyedül PIXI volt--akit egyébként igen szerettek a tanárok is a tanulótársai is, mert szerény volt, kedves volt és nagyon-nagyon tehetséges volt--Hozzád hasonlóan. De Te fiatalabb voltál Tőle--ebben majdnem biztos vagyok.
Köszönet a segitségért és szeretetteljes üdvözlet: (s)
Néhai (2006-ban elhunyt) 46-os évjáratú édesapám nehéz sorsa miatt csak az MB3-ig jutott, ám a 60-as éves bányászcsapatai kőkemények voltak, sokat mesélt róla.
Olyan kemény edzők voltak mint amiről Salamon Józsi mesélt mikor kiment görögbe és összetalálkozott a legendával, Lóránt Gyulával.
Összefosták néha magukat a pályán, az edzők úgy hajtották őket.
Volt pl. olyan, hogy edzésen az oldal kapufák mellé fél méterre ácsoltak még egy lécet, nem voltak kapusok, és csak a 16-oson kívülről lehetett lőni a kétszer 50cm-es részre.
Lőttek is éles az meccseken őrült sok kapufát ám az edző ennek jobban örült mintha a kapusba lőtték volna a labdákat, amitől megőrült pálya szélén és büntetett!
Sok ilyen sztorim van és ez csak MB3 volt, ahová váltóműszakban (!) bányákban dolgozók jártak edzésre és meccsre (az volt az ajándék, a meccsnapi szabadnap).