Egy elfeledett legenda - Csányi József - 4.rész

_{Szerző: | 2013-07-02 00:54:13}

Sorozatunk záró, negyedik részében öt egykori tanítványa eleveníti fel vele kapcsolatos emlékeit

Idén ünnepli 80. születésnapját.

Ferencvárosi nevelésként Diósgyőrben lett legendává. Két kisebb megszakítással 45 évig küzdött a diósgyőri sikerekért, játékosként és edzőként is szolgálta a piros-fehér színeket.

207 mérkőzésen lépett pályára Diósgyőr mezben és 35 gólt szerzett. Edzőként segítette Szabó Gézának, a diósgyőri Aranycsapat edzőjének a munkáját, és hosszú éveken át foglalkozott a diósgyőri utánpótlással.

Hihetetlenül izgalmas és fordulatokban bővelkedő pályafutás áll mögötte. Mindkét fiatalkori álmát sikerült megvalósítania, NB1-es futballista lett és egyetemi diplomát is szerzett. Az élvonalban a Bp. Kinizsi színeiben debütált, a kohómérnöki oklevelet pedig Miskolcon szerezte meg.

---

Visszaemlékezéseit három részletben közöltük. Az első részben életének a Diósgyőrbe történő átigazolást megelőző időszakáról mesélt, a másodikban diósgyőri játékos pályafutását mutattuk be, míg a harmadik részben betekintést nyerhettünk életének abba a szakaszába, amikor vezetőként és edzőként szolgálta a piros-fehér színeket.

Utánpótlás edzőként számtalan tehetséget bontakoztatta ki szárnyait a keze alatt. Felsorolni is nehéz lenne azoknak a játékosoknak a neveit, akik Józsi Bácsi munkája nyomán jutottak el az élvonalig. Folyamatosan kereste-kutatta a környékbeli tehetségeket is. Neki köszönhetjük többek között Borostyán Misi, Fükő Sanyi és Tokár Béla leigazolását.

---

Sorozatunk záró, negyedik részében öt egykori tanítványa eleveníti fel vele kapcsolatos emlékeit:

---

Teodoru Borisz (1975 és 1986 között játszott a DVTK első csapatában, tagja volt a bajnoki bronzérmet szerzett Aranycsapatnak, kétszeres MNK győztes, részese volt a Besiktas, a Rapid Wien, a Dundee United és a Celtic elleni nemzetközi diadaloknak. Jelenleg az U6-os és U8-as utánpótlás csapatok edzője)

„Nagyon nagy hálával tartozom Józsi Bácsinak, hiszen a serdülő csapattól az első csapatig végigkísérte pályafutásomat és rengeteg segítséget, támogatást kaptam Tőle. Nemcsak a labdarugó tudásunkat fejlesztette, hanem a személyiségünket is, edzésein rendet tartott, de sohasem kiabálással, hanem barátias légkör kialakításával. Emlékszem, edzések után sokszor leültünk a salakos pálya melletti fák árnyékába és sokat beszélgettünk vele, de folyamatosan érdeklődött a tanulmányi eredményünkről is. De olyan is sokszor előfordult, hogy az öltözőben gyűltünk össze és a szertáros nénikkel zsíros kenyeret csináltatott nekünk.

Tizenhét éves voltam, amikor az NB1B-ben szerepelt a csapat és az alapozás előtt kikértek az iskolából, hogy én is a csapattal készülhessek. Józsi Bácsitól rengeteg tanácsot, bíztatást kaptam, hogy tudjam tartani a lépést a nagyokkal.

Tizennyolc és fél éves voltam, amikor 1975.szeptember 13-án először léptem pályára az NB1-ben Salgótarjánban. Tóth Lajos helyére álltam be csereként. Emlékszem, Józsi Bácsi látta rajtam, hogy mennyire izgulok az élvonalbeli bemutatkozás miatt. Odajött hozzám, mikor melegítettem az oldalvonal mellett és ezekkel a szavakkal bíztatott: „Látod Borisz, a sok munka meghozta a gyümölcsét, ezért gürcöltél éveken keresztül. Ne izgulj, csináld az egyszerűt és nem lesz semmi probléma”

Ezúton is meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy megköszönjem Józsi Bácsinak azt a sok-sok törődést, gondoskodást, amit kaptam tőle egész pályafutásom során és közelgő nyolcvanadik születésnapja alkalmából nagyon jó egészséget kívánjak erőben, egészségben!

---

Szűcs István (1974 és 1976 között szerepelt az élvonalban a Szabó Géza által vezetett csapat tagjaként. Katonaéveit a Honvéd Papp J. SE-ben töltötte, majd a leszerelést követően más élvonalbeli egyesületekben folytatta pályafutását. Jelenleg az U15-ös utánpótlás csapatnál Kiser László segítőjeként adja át tapasztalatait a fiataloknak)

„Csányi József kiváló játékos, remek edző és nagyszerű EMBER – talán ennyi, amivel jellemezhetném.

Az edzéseken, mérkőzéseken mindig tudása legjavát adta. Megtanulhattuk Tőle, hogy a labdarúgást alázattal kell szolgálni, tisztelni és becsülni kell egymást a pályán és azon kívül is. Gondunkkal, bajunkkal mindig bizalommal fordulhattunk hozzá, jó és hasznos tanácsait mindig örömmel fogadtuk.

Remek tanítványai voltak, akik közül sokan eljutottak az élvonalig.

Józsi Bácsi! Közelgő 80. születésnapja alkalmából Isten éltesse sokáig és a következő Goethe idézettel kívánok jó egészséget és sok-sok örömteli napokat:

---

„A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,

egyetlen titka: adni, mindig csak adni.

Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet

és sok-sok önzetlen tiszta szeretetet.”

---

Farkas János (Végigjárta az utánpótlás szamárlétrát, szerepelt az ifjúsági válogatottban, 1991.08.25-én mutatkozott be az élvonalban. Nyolc évig volt a DVTK, majd a DFC labdarugója és 1999.06.12-én búcsúzott a csapattól a Nyíregyháza elleni 1-0-s hazai győzelemmel.)

„1983-ban kerültem a DVTK-hoz. Egy év serdülőben töltött idő után kerültem az ifjúsági csapatba, ahol Józsi bácsi volt az edzőnk. Egy felkészült szakembert ismertem meg benne, aki fegyelmet és rendet tudott tartani köztünk, "fiatalemberek" között. Akkor még az utánpótlás csapatok a Gödörben vagy a Vörös csillag salakpályán edzettek és játszották a bajnoki mérkőzéseiket. Nagy öröm volt számunkra, ha néha a "kisfüvön" játszhattunk.

Az ő áldozatos munkája is nagyban közrejátszott abban, hogy tagja lettem az ifjúsági válogatottnak és jutottam el nagyon sok európai országba, valamint Észak-Koreába is.

Amikor edzéseken a különböző lövésfajtákat gyakoroltunk, mindig megmutatta nekünk, hol és a láb melyik részével kell eltalálni a labdát.

Hivatásának célja az volt, hogy "EMBERT" neveljen belőlünk, mert tudta, hogy profi labdarúgó csak kevesekből lehet.

Ezúton is köszönöm neki a kitartást és azt a sok-sok munkát, amit belénk fektetett és kívánok neki erőt, egészséget és még sok örömet az életben.”

(Az ifjúsági válogatottról készült fotón János az ülő sorban balról a második.)

---

Molnár István (serdülőből indulva 1991.08.25-én debütált az élvonalban, ahol 38 mérkőzést játszott piros-fehér színekben. Még ha sors úgy is hozta, hogy Monyó jó néhány más helyen is megfordult, elmondása szerint:„ A DVTK számomra mindig is az egyetlen igazi klub marad, Bár ma már csak szurkolóként és néha az öregfiúk csapat tagjaként, de ma is büszke vagyok arra, hogy a DVTK nagy családjához tartozom. A fotón fiammal, a 13 éves Balázzsal vagyunk együtt. Ő a foci helyett a karatét választotta, de természetesen innen Kecskemétről is a DVTK a kedvenc csapata „

„Józsi Bácsi mind játékosként, mind edzőként nagyon sokat tett a Diósgyőrért.

Sokunknak nyújtott segítséget a labdarúgó pályafutásunk elkezdéséhez.

Véleményem szerint, jó edző csak az lehet, aki jó ember is, Józsi bá pedig igazán remek edzőnk volt.

Első emlékem a nyolcvanas évek közepéről fűződik hozzá. Már a „serdülő 1” játékosaként 15-16 évesen is feltűnt, mekkora türelemmel és odaadással vezette az akkori „ifi A” edzéseit. A mi edzéseink után gyakran maradtam kint nézni az ifik edzéseit és reméltem, hogy egyszer én is az ő csapatához kerülhetek. Szerencsére hamarosan eljött ennek is az ideje, ami mint később kiderült, nagyon fontos lépés volt az első csapatba kerülésem útján. Az edzéseken nem csak elmagyarázta, hanem meg is mutatta, mit szeretne tőlünk viszontlátni.

Végtelen türelemmel, szeretettel és szakértelemmel javítgatta hibáinkat, ennyi év távlatából is arra határozottan emlékszem, hogy nagyon szerettem az edzéseire járni. Az edzésmunka mellett mindig érdeklődött a tanulmányi eredményeik felől is, szinte fiaiként kezelt minket. A legfontosabb az, hogy nem csak jó focistákat akart nevelni belőlünk, hanem jobb emberekké is szeretett volna formálni minket. Szerintem, a mi korosztályunk volt az utolsó generációk egyike, amikor még többen szerepeltünk saját nevelésű játékosként az első csapatban, mint a máshonnan igazolt játékosok. Úgy gondolom, ebben jelentős szerepe volt neki is.

Ezúton kívánok Józsi Bácsinak jó egészséget és köszönöm, hogy a játékosa lehettem!

---

Budai Tibor (együtt járta végig az utánpótlás csapatokat Monyóval és két héttel az ő élvonalbeli bemutatkozását követően Tibi is pályára lépett az élvonalban, ahol 34 mérkőzést játszott. A 93-as kiesést követően még két évet játszott a másodosztályú csapatban, majd Kazincbarcikára igazolt.)

„Csányi Józsi bácsi labdarugó pályafutásom meghatározó alakja volt. A DVTK serdülő1-ből egyenesen az ifi1-be kerültem, aminek Józsi bácsi volt az akkori edzője. Ő a szárnyai alá vett, és azonnal bizalmat is szavazott nekem a csapatban.

Hihetetlen pozitív EMBERI tulajdonságokkal rendelkezett. Felnőtt emberként kezelt bennünket, és ez akkor nekem, 16 éves gyereknek nagyon érdekes volt. Talán ezért alakult ki bennem az, hogy nagyon fölnéztem rá, és tekintek rá a mai napig teljes tisztelettel. Nagyon szerettem edzésekre, meccsre járni, és nagyon büszke voltam, hogy a Józsi bácsi vezette DVTK ificsapatának a labdarúgója lehettem. Folyamatosan táplálta bennem azt az érzést, hogy nemsokára a hőn áhított DVTK NB-I-es első csapatának tagja lehetek. Vakon megbíztam Józsi bácsiban, soha nem csalódtam benne. Szakmai hozzáértése megkérdőjelezhetetlen, hisz a labdarúgó pályafutása és a fociban eltöltött vezetői beosztása mindenek fölött állt. Azt tartotta küldetésének, hogy belőlünk is minél jobb embert és futballistát faragjon a DVTK számára.

Természetesen az öltözőben voltak sztorizgatások, de ezek mindig a hangulat javítása érdekében történtek. Akkori időben mindig az első csapattal utaztunk egy buszon, és előmeccset játszottunk a nagyok meccse előtt. Győzelmeink után Józsi bácsin látszott, hogy nagyon büszke ránk. Ez volt az a jó érzés részére, amiből táplálkozott, és amiből olyan sok minden jót kaptunk Tőle.

Emlékszem, egy szombati napon, edzőmeccset játszottunk az első csapattal, amelyben Salamon Józsi, Oláh Feri és Veréb Gyuri is játszott. Sajnos, az öltözőben erős hasi fájdalom lépett föl nálam, ezért Józsi bácsi rám adta - talán van, aki emlékszik rá - azt a bizonyos bordó színű fürdőköpenyt, amit az első csapat kispadon ülő játékosai viseltek, hogy melegen tartsa őket. Fájdalommal, de büszkén mentem ki a szurkolók közé, hogy rajtam van az első csapat köntöse. A mérkőzés végét már nem tudtam megvárni, kórházba vittek, és aznap éjjel megoperáltak. Másnap az egész csapat, Józsi bácsi vezetésével megjelent a kórházban és pillanatok alatt fölvidítottak, el is múlt nyomban a fájdalmam. Nagyon büszke voltam, hogy ennek a csapatnak a tagja vagyok.

Józsi bácsi emberi, és sportbeli megnyilvánulásai számomra igazi értéket közvetítettek, és talán nem véletlen, hogy én is azokat a dolgokat tartom fontosnak a sportban, amiket felém nagy tisztelettel átadott! Talán egyszer én is lehetek egy ilyen kaliberű sportvezető, mint amilyen Józsi Bácsi volt!

Vallotta,: "ha szükség van rám, akkor úgy is szólnak".

Józsi bácsi! Önre mindig szüksége van a focinak és a DVTK-nak!

Hosszú, boldog éveket kívánok erőben, egészségben!”

---

Végül következzen az „ötletgazda” Benczés Miklós visszaemlékezése. Eredetileg ugyanis Miklóssal szerettem volna interjút készíteni az amigeleken.hu számára. Ő szívesen vállalta a felkérést, de azt javasolta, hogy előbb készítsek egy interjút Józsi Bácsival, aki szerinte méltánytalanul lett elfeledve és sokan nem is tudják milyen komoly eredmények állnak mögötte diósgyőri pályafutásban és eredményességben is. A mindig csendes és szerény "mérnök úr" a DVTK "aranycsapatának" árnyékában maradt, hiszen más generációhoz tartozik és az Ő személye valahogyan nem kapott akkora odafigyelést. Pedig neki is van kötődése az aranycsapathoz is, de hát ezt is kevesen tudják.

„Majd húsz évvel ezelőtt ismertem meg Józsi Bácsit. Edzői pályám legelején szoros szakmai és emberi kapcsolat alakult ki közöttünk. Fiatal edzőként nagyon sokat beszélgettem vele, rendkívül barátságos kolléga volt, bátran fordulhattunk hozzá tanácsért, mindenben szívesen segített. Hamar feltűnt számomra, hogy milyen intelligens, nyugodt és kiegyensúlyozott személyiség. Mindig háttérbe szorította az eredmény centrikusságot, soha nem az eredményt hajszolta, sokkal inkább nevelő-oktató szándékkal közeledett a rá bízott fiatalok felé. Mentalitása, a fiatalokhoz való hozzáállása példamutató volt

Józsi Bácsi mindig saját példákból merített, mikor segíteni próbált, ami persze más, mint amikor az ember könyvből próbálja megtanulni a szakmát.

Közelgő 80. születésnapja alkalmából ezúton szeretnék én is jó egészséget és boldog születésnapot kívánni.”

---

Igazad lett Miklós! Nagyon értékes információkkal és gondolatokkal gazdagodtunk. Köszönöm, hogy Neked köszönhetően megismerhettem ezt a remek embert. Józsi Bácsinak a futball és a gyerekek iránti elkötelezettsége egészen kivételes, egykori tanítványainak a Vele kapcsolatos gondolatai pedig mindennél többet mondanak.

Kívánom szeretett egyesületünknek, hogy sok-sok ilyen mentalitású és képességű ember tevékenykedjen a vezetésben és az utánpótlás-nevelésben egyaránt!

---

A záró képeken a mindig életvidám Csányi József látható unokái körében.

Szerettei körében a 60. házassági évfordulón:

---

---

---