Egy elfeledett legenda - Csányi József - 2.rész

_{Szerző: | 2013-07-01 23:59:03}

A diósgyőri labdarugó évek.

---

Idén ünnepli 80. születésnapját Csányi József. Ferencvárosi nevelésként Diósgyőrben lett legendává. Két kisebb megszakítással 45 évig küzdött a diósgyőri sikerekért, játékosként és edzőként is szolgálta a piros-fehér színeket. 207 mérkőzésen lépett pályára Diósgyőr mezben és 35 gólt szerzett. Edzőként segítette Szabó Gézának, a diósgyőri Aranycsapat edzőjének a munkáját, és hosszú éveken át foglalkozott a diósgyőri utánpótlással. Áldozatos munkájával számos tehetséget nevelt ki szeretett klubjának.

A Csányi Józseffel készült interjú első részéből megtudhattuk, hogyan lett a Bián született kisfiúból ferencvárosi labdarugó, miként kényszerült szeretett nevelőegyesületének elhagyására és igazolt Szeged valamint Szolnok közbeiktatásával Diósgyőrbe.

---

---

A második részben egy rendkívül nehéz feladatra vállalkozunk. Kísérletet teszünk diósgyőri pályafutása legemlékezetesebb momentumainak felelevenítésére.

216 alkalommal viselte a Diósgyőr mezt bajnoki mérkőzésen és 35 gólt szerzett.

NB-1-es mérkőzésen 120-szor lépett pályára piros-fehér szerelésben és 21-szer talált az ellenfelek hálójába. Ezeken felül számtalan kupa-, nemzetközi- valamint felkészülési mérkőzésen viselte a vasgyári mezt. 9 éven keresztül szakadatlanul küzdött a diósgyőri sikerekért. A következőkben ennek a fordulatokban és sikerekben gazdag időszaknak legérdekesebb pillanatait próbáljuk összefoglalni.

---

A Magyar C-válogatott 1957 júliusi kínai túráján Csányi kapura tör

---

1956. január elején érkeztünk meg Miskolcra. Szállást az LKM Vendégházában, munkahelyet pedig a Lenin Kohászati Művekben kaptunk mindketten. Feleségem statisztikusként dolgozott a Holleritben, én pedig a Durvahengerműben helyezkedtem el. A pályán történő bemutatkozásomra sem kellett sokat várni, hiszen január 19-én a korábbi lengyel bajnok CWKS Varsó elleni nemzetközi mérkőzésen debütáltam a piros-fehér színekben. Gólokban gazdag mérkőzésen fektettük két vállra a lengyeleket, a 6-4 arányú győzelemből magam is kivettem a részem egy góllal.

---

1956. márciusban költöztünk be abba a lakásba, ahol a mai napig is lakunk a feleségemmel. Érdekesség, hogy mellettünk is labdarúgók laktak, Tiba Sanyi és Csorba Jani, de ebben a házban lakott Dobó Zoli és Dudás Zoli is. Dobó Zoli lakásának névtábláján a következő volt olvasható: „Dobó Zoltán jobbösszekötő”.

Beindult az élet a sportban és a munkahelyünkön is. A csapat az NB II-ben szerepelt, egyértelmű cél volt a bajnokság megnyerése. 1956.július 17-én megszületett első fiúgyermekünk, Jóska. A kitűzött célt, a feljutást egy kis késéssel ugyan, de elértük. Októberben kitört a forradalom, emiatt elmaradt az őszi szezon és csak tavasszal folytatódott a bajnokság.

A következő évben megváltozott a bajnokság rendje. A tavaszi-őszi rendszer helyett őszi-tavaszi idényre módosult a lebonyolítás. Közben új játékosokat is igazoltak, így került hozzánk Iván, Papp, Fekete.

Az 1957. évi bajnokságban viszonylag jól szerepeltünk, 9. lett a csapat. Többen szerepeltünk különböző válogatottakban, engem Dr. Lakat Károly beválogatott az utánpótlás válogatottba és immár másodszor utazhattam Kínába. Egészen különleges élmény volt másodszor is elutazni és pályára lépni a hatalmas országban.

Pap Lacival és Iván Jóskával együtt meghívást kaptam a Vidék válogatottba is. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy 1957. május 5.-én pályára léphettem a Budapest válogatott elleni mérkőzésen, ráadásul azon az Üllői úti FTC pályán, ahol labdarúgó pályafutásom kezdődött.

---

1957. május 5. - Budapest - Vidék válogatott meccsen Palásti, Pap és Csányi

---

1958/59-ben szintén a 9. helyen végeztünk. Ebben a bajnoki évben egy sporttörténelmi eseményre is sor került Miskolcon. 1959. szeptember 3.-án került lejátszásra az első miskolci városi rangadó az NB I-ben. Az MVSC elleni mérkőzésen hazai pályán óriási küzdelemben gólnélküli döntetlennel zártunk. A stadion úgy megtelt, hogy egy tűt sem lehetett volna leejteni a lelátón, de a pályát övező fák is tele voltak szurkolókkal.

---

Szurkolóink állandóan remek hangulatot teremtettek a mérkőzéseken, szinte mindig telt ház előtt játszottunk. Nem volt ritka, hogy 1-1 felkészülési mérkőzésen is 4-5.000 néző buzdította a csapatot. Hűséges szurkolóink még idegenbe is rendszeresen elkísértek minket, Csáki Józsi vezetésével űzték-hajtották a csapatot és sokszor átsegítettek minket a nehezebb időszakokon is.

A következő évben 5. helyezést értünk el, ezzel vidék legjobbja címet szereztünk. Ez feljogosított minket arra, hogy induljunk a Középeurópai Kupában. 1960-ban – a kupa történetében egyetlen alkalommal - a sorozat úgy került lebonyolításra, hogy országonként az első 6 csapat mérkőzött meg egy másik ország, ugyanazt a helyezést elért csapatával oda-visszavágó alapon és a megszerzett pontok alapján hirdették ki a végső győztest. Hazánkat a Ferencváros, az MTK, az Újpest, a Vasas, a Tatabánya és a Diósgyőr képviselte.

Mi az olasz bajnokság 5. helyezettjével, a Palermo csapatával csatáztunk. A csodálatosan szép palermoi Calcio stadionban 1960. július 3.-án 8.000 néző előtt lejátszott mérkőzésen nagyon megleptük az olaszokat. Hatalmas hőség volt, 38°C-ot mutatott a hőmérő, amihez mi nem voltunk hozzászokva. Az első félidőben kétgólos előnyt szereztünk, amire az olaszok csak egy góllal tudtak válaszolni. Az első gólunkat az én indításomból szerezte Iván. A diósgyőri visszavágón vereséget szenvedtünk ugyan, de így is 2 pontot szereztünk a magyar csapatnak és ennek a sikernek is köszönhetően összesítésben Magyarország nyerte meg a Középeurópai Kupát!

---

1960. július 10. Csányi lő kapura a Palermo elleni visszavágón

---

Rengeteg nemzetközi mérkőzést is játszottunk a csapattal, amelyek többségén eredményesen is szerepeltünk. A sok-sok mérkőzés közül kiemelkedett számomra az 1959. októberi romániai túránk. Ezen nem kisebb ellenfelekkel mérkőztünk meg, mint a román nemzeti 11, a román utánpótlás válogatott és a román bajnok a Ploesti. A két válogatottól 4-2, illetve 4-1 arányban alulmaradtunk ugyan, de a bajnok ellen 1-1 arányú döntetlent értünk el. A válogatott elleni fellépésünket 40.000 néző tekintette meg Bukarestben.

Örökre emlékezetes marad számomra az albániai túránk is. 1961 nyarán abban az Albániában jártunk a csapattal, ahová akkoriban sem jutott el túl sok hazánkfia. Az előzetes várakozásokhoz képest nagyon kellemes csalódás volt mindannyiunk számára az ott tartózkodás. Három mérkőzést is játszottunk Tiranában és két győzelem mellett egy döntetlent értünk el.

---

Az albán túra egyik mérkőzésén balról Paulás, Erdősi, Kovács Mustos, Fekete, Ráczi, Perecsi, Csányi, Papp, Krompaszky, Hódi, Szigeti

---

Visszatérve a hazai bajnokságra, 1960/61-ben edzőváltás történt Diósgyőrben, a csapat pedig 14. helyen végzett a bajnokságban és kiesett az NB-I-ből. Máig sem értem, hogy a diósgyőri vezetők miért döntöttek az edzőváltás mellett! Remélem, nem gondolja senki, hogy a válogatottakkal teletűzdelt vidék legjobbja 2 hónap alatt elfelejtett volna futballozni. Bodola Gyula bácsi válogatott labdarúgó volt, de mint edző az előző csapatainál is kudarcot vallott. Nem értettük, mi vezette a vezetőséget arra, hogy Diósgyőrbe szerződtessék. Sajnos kiestünk, megalázó vereségeket szenvedtünk, a fél csapat hosszabb-rövidebb ideig sérült volt, amit a helytelen edzésmunkának tudtunk be.

---

1960. augusztus 7. - Diósgyőr-Csepel (Csányi sötét mezben veszélyeztet)

---

Következett két NB-II-ben eltöltött év. Az első évben több játékos is elhagyta a csapatot, pl. Iván, Papp, Kiss, Solymosi, Pál és Török.

A 62/63-as bajnokságot Bukovi Márton vezetésével megnyertük, majd 63-ban az NB-1-ben 11.-ek lettünk, a következő évben viszont ismét kiestünk.

---

Az NB II-ben bajnoki címet szerzett csapat

álló sor: Kiss, Werner, Szigeti, Pócsik, Nyíri, Paulás, Bóta, Kovács, Balázs

guggolnak: Ráczi, Sikora, Hódi, Tamás, Csányi, Szamek

---

1965-ben az NB I-B 2. helyének megszerzésével ismét biztosítottuk a helyünket az első osztályban. A Magyar Népköztársasági Kupában is nagy eredményt értünk el, hiszen másodosztályú csapatként többek között az MTK-t és az Újpestet is elbúcsúztatva egészen döntőig meneteltünk. A döntőt a Népstadionban játszottuk a Győri ETO ellen. Sok sérülttel álltunk fel és 4-0-ra kikaptunk, de az igazsághoz tartozik, hogy a teljes csapattal sem lett volna túl sok esélyünk a kupa elnyerésére.

1965 június 6-án Sajószentpéteren játszottunk a MÁV-DAC ellen bajnoki mérkőzést. 4-0-ra nyertünk ugyan, de ezen a mérkőzésen súlyosan megsérültem, ami meghatározta további pályafutásomat. A porcleválásomat meg is műtötték és ezt követően már nem tudtam visszaverekedni magam az első csapatba. Már 1963-ban megkezdtem az egyetemi tanulmányaimat az egyetemen, megpróbáltam itt folytatni a futballt, de sajnos a korábbi térdsérülésem miatt 1966-ban 33 éves koromban labdarugó pályafutásom befejezésére kényszerültem.

---

1963. április 14. Ózd-Diósgyőr - Kovács Mustos István győztes gólja után Csányi a kupac tetején

---

1968 nyarán volt csapattársam, Pesti György, a DVTK elnöke megkeresett, hogy elvállalnám-e a szakosztályvezetői tisztséget. Természetesen igent mondtam a megtisztelő felkérésre, így kerültem a szakosztály élére és dolgozhattam együtt az egykori szövetségi kapitánnyal, Sebes Gusztávval valamint Szigeti Oszkár edzővel, aki korábban szintén csapattársam volt.

---

Képek Csányi József diósgyőri korszakából:

1956.05.27. Diósgyőr-Bp.Törekvés

1959.09.20. Diósgyőr-BVSC - Pál, Kiss, Csányi csíkosban

1959.08.30. Diósgyőr-Dorog Buzánszky Jenő nézi a hálóba tartó labdát, 1959.11.15. Diósgyőr-Szeged - Csányi lövése a hálóban

1960.05.15. Diósgyőr-Szombathely

1960.06.12. Diósgyőr-Újpest - Csányi-Szusza-Göröcs-Fekete

---

Ide kattintva elolvashatod a visszaemlékezés első részét >>>>>>

---

Folytatjuk……

---

---

---