Beszélgetés Horváth Ferivel

Az újonnan kinevezett edzőnket kértük meg egy beszélgetésre az első mérkőzésünk előtt.

Amikor kiderült, hogy Te leszel a csapat vezetőedzője, nagyon megörültem neki, mert az én emlékem veled kapcsolatban az, hogy amikor pályára léptél, akkor ellentmondást nem tűrően harcoltál, és a székfoglalódban is elmondtad, hogy olyan csapatot akarsz összerakni, amelyik megnehezíti az ellenfelek dolgát. Akkor ez nem csak játékosként volt az alapelved?
Ez egy filozófia. Játékos koromban is azt gondoltam, hogy egy labdarúgónak kutya kötelessége az elsőtől az utolsó percig küzdeni a pályán. Egyrészt azért, mert ezért kapja a fizetését, másrészt pedig azért, mert a mérkőzésre kilátogató szurkolókat nem lehet becsapni. És ezt ugyanígy gondolom edzőként is. Mindig olyan játékosokat kerestem a csapatomba, akik ennek maradéktalanul megfeleltek. Diósgyőrbe is ezeket az embereket keresem, hogy egy olyan csapat legyen, akik tűzbe tudják hozni a közönséget, és akik mindent megtesznek azért, hogy ebből a stadionból senki ne mehessen haza úgy, hogy becsapva érezné magát.

Az edzések és az edzőmeccsek alapján úgy látod, hogy vevő lesz erre a társaság?
Érzek elmozdulást. Van olyan játékos, akin sokkal jobban látszik az akarás, mint az első edzésen vagy az első edzőmeccsen. De ha majd valaki kimarad a kezdőből, vagy a keretből, akkor sokkal jobban meg fogja érezni. Meglátjátok majd, hogy tényleg nagyon komolyan gondolom azt, hogy itt mindenkinek mennie kell, mint a mérgezett egérnek.

Minden bizonnyal mind a keretet, mind a játékot át fogod formálni. Mit gondolsz, mennyi idő múlva mondhatod azt, hogy ez már az én csapatom, amikor látszik már a kezed munkája?
Ehhez idő kell, de remélem, hogy minél előbb. A taktikai dolgoknak is nagyon az elején vagyunk, hogy begyakoroljuk azt, amit én szeretnék játszani. Ehhez egy kicsit másfajta erőnlét is szükséges lesz, ebben is lépegetnünk kell előre. Ez mind idő függvénye, ezt most nem tudom pontosan megmondani. Ez a keret egyelőre még nem alkalmas a labdabirtoklós játék megvalósítására, ehhez egy teljesen másfajta játékot kell játszani, egyelőre azt mondom, inkább játsszunk jól és eredményesen, mint szépen. Biztosan fog ez változni majd, ha játékosok érkeznek még, és ha a fiatalok jobban integrálódnak az első csapatba.

Milyen játékrendszerekben gondolkodhatnak a szurkolók, mit fognak majd látni a pályán?
Az a csapat, amelyik sok játékrendszerre van betanítva, az egyiket sem tudja igazán jól játszani. Én két rendszerben hiszek, ezeket szoktam megtanítani. Akkor lehet esetleg egy harmadik rendszer, ha ég a ház. A két rendszer a 4-2-3-1 és a 4-3-3 lesz, amit fogunk játszani.

A szurkolók úgy gondolják, minden adott ahhoz, hogy Diósgyőrben egy tüzes csapat legyen. Valahogy mégsem jött össze az előző edzőknek, jóllehet, a székfoglalójában minden edző azt mondta, hogy itt oroszlánbarlang lesz. Te is ezt mondod, persze, ezt is várjuk, de mi a Te fegyvered, amivel ez megvalósulhat, és ne maradjon meg a hangzatos ígéretek szintjén?
Azt gondolom, hogy – és nem megbántva ezzel senkit – Fehérváron például nem lehetett ilyet mondani. Egész egyszerűen azért, mert más a közeg. Ott nagyon jó és nagyon jól megfizetett játékosok vannak, ott ezt nem kérheted. Ott azt kérheted, hogy focizzon. Nekem ez a közeg itt egy ”vad” közeg és a szó nemes értelmében mondom ezt. Az egész… Minden, ami itt van. Amikor itt játszottam, ugyanezt éreztem. Itt vadnak kell lenni, hogy az emberek elfogadjanak. Ha kell, akkor én berúgom az ajtót. Ezt ígérhetem. Aztán, hogy én fogok-e menni előbb vagy a játékosok, azt nem tudom, de itt csak akkor lehet alkotni, ha egy szenvedélyes csapatot csinálsz. A szenvedély egy nagyon fontos része az életnek, és én egy nagyon szenvedélyes ember vagyok. De azt gondolom, hogy nem is lehet anélkül élni, hogy az ember szenvedélyes legyen. Másképp nem lehet élni és a futball is ugyanilyen, azt is szenvedéllyel kell játszani.

A 90 percből 10 percnek legalább olyannak kell lennie, hogy nem emlékszel rá mi történt, mert annyira begőzölsz.

Emlékszem, mikor a Honvédot megvertük Diósgyőrben 1-0-ra, amikor fejeltem egy gólt, nem emlékeztem a meccs végére, annyira feldobott ez az egész. Én megpróbálok ilyen játékosokat keresni. Lehet, hogy nagyon nehéz lesz, mert ki kell cserélni 15-öt.

Ki kell őket cserélni vagy át kell formálnod őket?
Ezt nem tudom még. Ha megnézel egy edzést, végig inspirálom őket, nem hagyom egy pillanatra sem, hogy ne figyeljenek. Ugyanezt várom el tőlük a meccsen is. Ha valaki nem fogja ezt csinálni, akkor az nem fog játszani. Valahogy meg kell találnunk, hogyan lehet belőlük előcsalogatni ezt.

Amikor idejöttem, csináltunk egy pszichológiai felmérést. Az látszik az eredményből, hogy nagyon sok játékosban benne van az, hogy nyerni akar, eredményt akar, de vannak olyanok is, akik eredményt akarnak elérni, de félnek a kudarctól. Valahogy úgy kellene kihozni a játékosokból az eredményt, hogy közben ne sérüljön senki, de mégis meg legyen az a vadság, amire szükség van. Nézd meg, hogy egy Cristiano Ronaldo sírva fakad a pályán, mert ő is szenvedélyes, és nem szégyelli ezt kimutatni. Ha mi kimegyünk a pályára, focizunk, hazamegyünk, megint kimegyünk focizni, megint hazamegyünk, akkor az régen rossz. Talán nem tudják még, de ez nem az én bajom. Ezen én már végigmentem. Én tudom milyen játékosnak lenni, mert végigéltem. Kerestem belőle pénzt, elvagyok belőle és tudom, mit kell tenni érte. De ők nem tudják még. Azt hiszik, ezt a fizetést mindig fogják kapni. Aztán amikor majd harmincvalahány évesen azt mondják, hogy köszönjük szépen, na, akkor ott állsz és az a pénz, ami eddig jött, többé nem jön. Először eladod a lízingelt autót, aztán a lakást és nem marad semmi. Én nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket a szemeket kinyissam. Srácok ez nem fog menni. Talán most még azt mondod, hogy tartozik a klub egy hónappal, de eljön az idő, amikor már senki nem tartozik. Abból lesz majd futballista, aki erre rájön, aki majd többet akar. Akinek nem elég egy lízingelt kocsi. A nagy sztárok azért is nagy sztárok, mert ha van egy sportautójuk, ők akarnak még egyet. Aztán egy hajót. Tehát ne legyen elég az, ami van, hogy van egy lakásom meg egy kocsim. Ezt tartom én a hitvallásomnak. Lehet, hogy valaki nem olyan jó játékos, de az végzetes bűn, amikor valaki nagyon tehetséges és nem jön ki belőle. Amikor majd negyven éves lesz, akkor az majd mélyen belül nagyon fog fájni neki.

Látsz a keretben is tehetséget?
Igen, van ilyen. Nagyon fontos, hogy ezt megértsék a játékosok. Amikor megnéztem a DVTK keretét a tavalyi szezonban, csak ámultam… Bognár, Bacsa, Nikházi, ezek nagyon jó játékosok. Lement a szezon és lehet mondani, hogy majd jövőre. De meddig még? Egyszer majd elfogy az idő és maradtál egy örök ígéret.

A szurkolóink is 30-50 éve hallják, hogy majd jövőre… Belefáradnak. Ez látszik a lelátón is. Van pénz, rendezett minden, lesz majd stadion. Mi kellene még?
Én elhiszem, hogy azt mondja minden edző, amit én. De én most nagyon lelkes vagyok. Feldob ez a lehetőség, mert itt nagyon nagy dolgokat lehetne csinálni. Meg kell hogy érezzék ezt az öltözőben is. Én játszottam itt. A fiam itt volt az egyik meccsemen, amit a Honvéd ellen játszottunk. A mai napig nem felejtette el, hogy itt állt és milyen hangulat volt, pedig nagyon kicsi volt még. Ezt kell átérezni, hogy itt a szurkolók bármit megtennének a sikerért. Azt akarom, hogy ne csalódjon a szurkoló, ha hazamegy.

Azt akarom, hogy úgy játszanak ezért a klubért, ahogy az játszana, akit a lelátóról tennék be a csapatba.

Ki lehet kapni a jobb csapattól, de a szurkoló azt mondja meccs után, hogy nem csalódott, mert odatett magát a csapat. Ezt akarom én kihozni belőlük. A komfort zónából ki kell mozdítani őket valahogy.

Visszatérve a játékrendszerekhez. Szokták mondani, hogy az akadémiák egy bizonyos játékrendszerben játszatják a csapatokat, hogy aztán könnyebb legyen beépíteni a fiatalokat az első csapatba. Te látsz ilyet most nálunk?
Nem látok még egyelőre. Azt látom, hogy nagyon jó irányba indult az utánpótlás, komoly dolgokat akarnak véghez vinni. Ha valóban hosszú távon tudok itt dolgozni, akkor biztosan fogunk tudni ebben is előrelépni. Kell egy stílus, amit ki kell alakítani. Hogy az országban tudják, hogyan is játszik a Diósgyőr. Egy ilyen csapat van az országban, az MTK. Úgy nőnek fel a játékosok. Olyan rendszert kell kialakítani, hogy az a 11 éves center, aki most itt játszik, az a Diósgyőr centere legyen egy napon. Amikor majd felkerül az első csapatba, akkor tudjon minden mozgást. De ez nem az első csapat edzőjétől függ. Kell a stílus, amiben felnőnek a játékosok. Aztán ehhez a stílushoz és játékrendszerhez kell keresni edzőt majd az első csapathoz. Genkben így működik. 4-4-2-ben nőttek fel a játékosok, és olyan edzőt keresnek az első csapathoz, aki ebben a játékrendszerben jó eredményeket mutatott. Én úgy látom, a diósgyőri akadémia ebbe a irányba indult. Profinak látom ezt az egészet.

Úgy érzed, lehet ebbe a stílusba majd beleszólásod?
Remélem, hogy lesz. Nem feltétlenül az lesz, amit most játszani fogunk, mert az némileg kényszerű most. De mondok egy példát. Magyarországon nem tudod egy felnőtt csapatnál megtanítani a visszatámadást, mert szinte soha nem csinálták. De ha van egy gyerek, aki 12 éves korától úgy nő fel, hogy állandóan visszatámad, az a felnőtt csapatban is ezt fogja tenni. Az országban ezt senki nem csinálja jól.

Mi a legjobb és a legrosszabb diósgyőri emléked?
A legjobb a Honvéd elleni meccs volt, amikor nyertünk az utolsó percekben fejelt gólommal. Én nagyon jól éreztem itt magam, éppen ezért a legrosszabb az volt, amikor szóltak, hogy keressünk egy másik csapatot, mert a klubnak elfogyott a pénze. Az edzőséggel kapcsolatban viszont van egy jó történetem. Amikor Zoran Kuntics jött edzőnek, akkor odajött hozzánk egy szurkoló és azt mondta neki. Zoran, latod azokat a kandelábereket? Ha jó leszel, odáig fogunk felemelni, ha rossz, akkor ott fogsz lógni.

Amikor megtudtad, hogy Egervári nem folytatja, akkor gondoltad, hogy te lehetsz a következő?
Én még nem tudtam hogy lemondott, amikor már hívtak telefonon. Tudom, hogy a Vidivel elért eredmény miatt képben voltam sok csapatnál vészmegoldásnak. De én nem akartam vészmegoldás lenni. Nem akarom azt, hogy felépítek valamit és aztán elveszik. Egy hosszú távú megbízást szerettem volna. Szeretek otthon élni a házamban a családommal, nekem ilyen még nem volt, hogy el kellett onnan költözni, mint edző.

A Vidinél sikeres voltál, ezt nehéz lenne elvitatni. Mégis el kellett jönnöd. Tudtad, hogy ez lesz?
Igen. Amikor megegyeztünk, akkor 8 hónapról volt szó, mert a klub külföldi edzőt akart. Én megpróbáltam eszerint dolgozni, de nem ment. Érzelemmentesen nem ment. Úgy dolgoztam, hogy azt mondtam magamnak, ha megcsinálom, akkor maradni fogok. Most is úgy vagyok, hogy van három év, de ezalatt az idő alatt fel kell építeni valamit. Nagyon nehezen dolgoztam fel azt, hogy szombaton megvertük az Újpestet 3-0-ra otthon, akik jó ideje nem kaptak ki így hazai pályán. Átvettük az érmeket és másnap jött a telefon, hogy gyere, add le a szerelést és az autót. Tudtam, hogy ez lesz, de nem tudtam rá felkészülni.

Milyen ezek után nézni a Vidit az Európa ligában? Ott játszik Géresi, akit te vittél fel például.
Természetesen szurkolok nekik még. De nem sokáig. Vasárnap már nem.

Miért tartottad fontosnak azt, hogy arról beszélj, nem vagy megélhetési edző? Honnan jött ez most neked?
Nagy Tamás írt erről nem olyan régen. Nagy divat lett azt mondani, hogy minden magyar edző rossz, de én úgy kategorizálom az edzőket, hogy jó edző vagy nem. Ha megnézed a legutóbbi tabella 12 csapatát, hogy a hátsó hatban mennyi külföldi edző van, akkor meg fogsz azért lepődni. Lehet szidni a magyar edzőket, de én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok és lehetek jó edző.

A szurkolóknak inkább a magyar edzőkeringőből van elegük. Ahol mindenki véd mindenkit és összezárnak. Úgy látjuk, ebből nincs kilépés. Mi az, amiben te más vagy?
Én is részese vagyok ennek az edzőkeringőnek, hiszen négy csapatnál voltam. De engem egy kivétellel mindenhonnan kivásároltak. Én folyamatosan képzem magam. Mindent elolvasok, ami szakmai, és így képben vagyok az új dolgokkal, trendekkel. Amit lehet, azt megpróbálom beépíteni, de nem lehet mindent. Az erőnlétben az angol időkkel nem lehet dolgozni, mert akkor itt a pályán mindenki letérdelne. Ebben is tudnék előrelépni de ehhez idő kell. Engem ez nagyon érdekel, és mindent megteszek, hogy egyre jobb legyek. Nem akarok középszerű lenni. Én a legjobb akarok lenni, és belül azt érzem, hogy az is vagyok. Ha egy pillanatra is azt érezném, hogy az ellenfél edzője jobb mint én, akkor nem tudnám felkészíteni a csapatot. Akkor elintézhetném annyival, hogy majd biztos ki fog valamit találni. De én akarok valamit kitalálni! Éppen ezért nekem nagyon nehezemre esik meccs után odamenni az ellenfélhez és gratulálni, mert egy perce még a torkát átharaptam volna. Sajnos ezt néha el is mulasztom.

Dolgoztam együtt játékos koromban Kótai Misivel. Edzésen elmondta, hogy a következő ellenfelét így szétveri, úgy szétveri. Mondtam neki, hogy semmi tisztelet nincs benned az ellenfél felé? Azt mondta, ha az ellenfele egy pillanatra is meglátja a félelmet a szemében, akkor ő kikapott. Azóta én ugyanezt érzem. Nekem azt kell gondolnom, hogy a legjobb vagyok, még ha talán nem is így van. A csapatommal is ugyanezt kell elhitetnem, hogy a legjobban ők vannak felkészítve.

De visszatérve a külföldi edzőkre. Vannak olyanok, akiktől sokat tanul az ember. Például Dollt egy nagyon jó edzőnek tartom. Vagy ha Souza azt mondaná, most menjek vele másodedzőnek, azonnal indulnék. De vannak sokan, akik nem ilyenek.

Mondtad, hogy szeretsz otthon lenni és három éves szerződésed van. A családdal hogy lesz?
Nekem van négy gyermekem és őket nem egyszerű költöztetni. Jelenleg megpróbálom idehozni őket napokra. Aztán pár napot egyedül vagyok. Hétvégén hazamegyek, amikor tudok. Majd kialakul ez.

Végül egy kicsit a válogatottról. Szerinted mi volt az, ami miatt így tudtak szerepelni?
Az első meccs nagyon fontos volt. Megvertük az osztrákokat és mindenki a csapat mellé állt. Onnantól pedig egy ilyen eufóriában való futballozás volt. Ez volt az egyik tényező. Másrészt fegyelmezetten, taktikusan játszott a csapat. Nagyon jó, hogy így egymásra talált a csapat és a szurkolók.

Gondolod, hogy tovább lehet vinni a vb selejtezőkre?
Nagyon remélem. Helyén kell kezelni azért ezt az eredményt. Kis nemzet vagyunk, sok hibával, és ebben nőnek fel a játékosok. A magyar profizmus más, mint a külföldi, de lehet ezeken változtatni, ahogy ezt a válogatott is megmutatta.

Visszatérve ahhoz, hogy ”minden edző ezt mondja”.

Én legszívesebben nem mondanék semmit, de azt nem lehet. Viszont ezt érzem, ezt akarom megvalósítani. Azt mondanám, gyertek ki a meccsre és döntsétek el.

Köszönjük és sok sikert kívánunk neked és magunknak!

fotó:Szabó Krisztián