Csucsura emlékezünk - 1.rész

_{Szerző: | 2014-12-25 18:01:09}

Az összes diósgyőri bajnoki meccsek számát tekintve csak Oláh Feri, Salamon Józsi és Veréb Gyuri előzik meg.

---

Görgei Janit a játékostársai és a szurkolók is Csucsunak szólították.

1998-ban 47 évesen hagyott itt minket. Távozásával egy igazi szimbólumát vesztette el akkor a klub és a szurkolótábor. Januárban töltötte volna be a 62. életévét.

16 évig szolgálta játékosként a DVTK-t, 385 mérkőzést játszott piros-fehér színekben, 37-szer talált be az ellenfelek hálójába. Az összes diósgyőri bajnoki meccsek számát tekintve csak Oláh Feri, Salamon Józsi és Veréb Gyuri előzik meg. Pályafutása befejezését követően edzőként is évekig a klub szolgálatában állt.

---

Edelényben született 1951. január 5-én a grundra vezető Arany János utcában. Ez meghatározta későbbi életét. Szülővárosában lett igazolt labdarugó, majd 1971-ben az őszi leszereléseket követően csatlakozott a DVTK keretéhez a Honvéd Papp J.SE-től. Csábította a Vasas is, de Csucsu a szívére hallgatott és a DVTK-t választotta. Az Újpesti Dózsa elleni hazai 1-1-es döntetlennel zárult találkozón mutatkozott be a csapatban. Stabil tagja volt a bajnoki bronzérmet és a kétszeres MNK győztes Aranycsapatnak.

---

Az ő két góljával fektettük két vállra itthon 1980.09.03-án a világhírű Celtic Glasgow-t, de részese volt a Rapid Wien és a Dundee United elleni szenzációs nemzetközi kupasikernek is.

---

A visszaemlékezés első részében a DVTK Sir Alexe, Szabó Géza vezetőedző, majd Csucsu testvére és gyerekkori barátai emlékeznek vissza rá.

A második részben egykori edzője, Csányi Józsi Bácsi és a csapattársak mondják el emlékeiket vele kapcsolatban. Mesél majd Csucsuról Oláh Feri, Salamon Józsi, Szántó Gábor, Teodoru Borisz és Szalai Szilas István is.

---

Szabó Géza, a DVTK bronzérmes és kétszeres Magyar Kupa-győztes csapatának vezetőedzője szerint Csucs igazi csapatember volt:

„Annak ellenére, hogy vidéki kiscsapatnál nőtt fel, magas játékintelligenciával rendelkezett. Emellett a bányászcsapatok labdarúgóira jellemző keménységet, harcosságot is hozta magával Edelényből, mondhatjuk úgy is, hogy nem ijedt meg az ellenféltől.

Az alacsonyabb termetű futballisták közé tartozott, a súlypontja viszonylag lent volt, így jól fordult, jól cselezett, ráadásul nagy erővel tudott kapura rúgni. A szabadrúgásokhoz is megvolt a lövőereje, több gólt is szerzett ilyen szituációból. Több poszton is bevethető volt. Eredetileg csatárt játszott, de idővel a középpályára került – sőt pályafutása vége felé balhátvédként is szerepelt. Meghatározó tagja volt az Oláh - Fükő - Tatár - Görgei középpályássornak.

Bírta a terhelést, középpályásként nagy területeket kellett befutnia, jó kondiban volt. Ha nem volt sérült, akkor általában végigjátszotta a mérkőzéseket. Nem egyénieskedő típusú labdarúgó volt, alárendelte a játékát a csapat érdekeinek, remekül kivette a részét az összjátékból.

---

Csapatkép az1977-78-as bajnokságból

Álló sor: Szalai, Szántó, Oláh, Salamon, Veréb, Váradi, Tatár, Kerekes

Guggolnak: Borostyán, Fekete, Görgei, Fükő, Kutasi

---

Jó barátságban volt a többiekkel, különösen Salamonnal és Váradi Ottóval, utóbbival sokszor ugratták is egymást. Szerette a DVTK-t, s bár hívták más klubok is, nem akart eligazolni más egyesülethez, hű maradt a vasgyári csapathoz.

Csucsu egyik legemlékezetesebb meccse 1980 őszén, a Celtic elleni diósgyőri KEK-visszavágó volt, amelyen az ő két góljával győztük le a világhírű skót csapatot. Sajnos a kinti meccsen nagyon kikaptunk, így a 2–1-es otthoni siker kevés volt a továbbjutáshoz.

Bohém lelkű ember volt, szeretett mulatni is. Nagyon sajnálom, hogy a futball utáni élete nem úgy alakult, ahogy alakulhatott volna, rendkívül szomorú, hogy ilyen fiatalon itt hagyott minket."

---

Fazekas István szomszéd gyerekként így emlékezik Janira: Az utca csapata vérre menő focicsatákat vívott a Kenderföld és az Egres csapataival a Pást-on, ami egy nagy füves tér volt. Rendre mi nyertünk, mert Jancsi óriási tehetségével gyakran döntötte halomra az ellenfél játékosait. Tudtam, hogy nagy focista lesz belőle, mert télen 20 cm-es hóból is úgy ki tudta emelni a labdát, mint senki más közülünk.

A Görgei családban a két lánytestvér is nagyon ügyesen bánt a labdával. Télen, ha nem válogatták be őket a csapatba, bosszúból hógolyózáport zúdítottak a csapatokra.

Csucsu rendes gyerek volt, de benne volt minden gyerekcsínyben. Egyszer rossz jegyet kapott az iskolában és két cimborájával elrejtőzött egy elhagyatott ház padlásán. Csak akkor került elő, amikor a papa megígérte neki, hogy büntetlenül haza jöhet.

Másik alkalommal gépírószalagot feszítettek ki a gyalogjárdán, hogy a sötétben elbotoljon benne az arra járó. Szerencséjére éppen egyik rokona volt a szenvedő alany, így elmaradt a komolyabb büntetés „

Az Edelényi Spartacus megyei II. osztályú csapatában lett először igazolt játékos. Innen igazolta át az Edelényi Bányász csapatába dr. Pécsi Bertalan sportvezető. Az akkor még működő szénbánya támogatta ekkor a nagyközség csapatát.

Mivel Jancsi az általános iskola befejezése után lakatos szakmát tanult ki egy helyi mesternél, a vizsgák után a Bányaüzemnél helyezkedett el. Nem félt a fizikai munkától sem.

---

Egykori játékostársa, Káli István is megosztotta velünk Csucsuval kapcsolatos emlékeit: „Barátkozó típus volt, vidám természetű, szerette a mókát. Amikor edzésen trükközött a labdával, körbeálltuk és csak ámultunk, olyan dolgokat művelt a szemünk láttára. Bányász csapatunkat egy alkalommal a Német Demokratikus Köztársaságba hívta meg egy testvércsapat. Jancsi jól cselezett, kiválóan látott a pályán és remekül dirigálta a csapatot a meccseken. Német barátaink egyszerűen csak „Futballprofesszor”-nak nevezték el a meccs után.

Egy DVTK ellen lejátszott edzőmérkőzésen többször úgy megbolondította az egyik diósgyőri hátvédet, hogy az nagyon ingerülten és nyomdafestéket nem tűrő módon kiabált rá Jancsira. Valószínűleg ekkor vetett szemet rá a DVTK szakmai vezetése.”

1968-ban már 17 évesen játszott a csapatban a Kastélyparki pályaavatón a Fradi ellen. Nem sokkal később a Vasas is leutazott Edelénybe hírverő mérkőzésre. Olyan jó teljesítményt nyújtott ezen a meccsen, hogy a Vasas vezetőinek a noteszébe is bekerült az ifjú tehetség neve.

18 évesen katonai behívót kapott. Honvéd éveit az NB-III-as Honvéd Papp József SE. csapatában töltötte. Jól kellett játszani, mert kimenő, eltávozás csak sikeresen megvívott meccsek után volt. Ez bizony nagy motiváció volt számukra.

---

A leszerelés utáni történéseket Csucsu huga, Marika elevenítette fel:

„Leszerelése napján délelőtt érkezett haza és délben már nálunk is voltak a Vasas képviselői. Délután aztán megjelent a DVTK vezérkara is. Jancsi a szívére hallgatott, borsodi gyerek lévén a Diósgyőrt választotta. Sokszor felvetődött bennünk a kérdés, hogy mire lett volna képes, milyen karriert futott volna be, ha a fővárosi egyesületet választotta volna. Itt mások lettek volna a lehetőségek, közelebb lett volna a „tűzhöz”, jobban szem előtt lett volna.

Sajnos, édesapánk 1972-ben meghalt. Ő nem sokat látta játszani Jancsit, de Édesanyám és a testvérem, ha csak tehettük, kijártunk szurkolni a meccseire és nagyon büszkék voltunk rá.

---

Hamarosan megnősült, két kislánya született, akik gyakran töltötték a nyári és a téli szüneteket Edelényben. Szerető testvér volt, amikor 3 gyerekkel elváltam, segített, támogatott bennünket.

Sajnos, pályafutása befejezése után ő is hasonló sorsa jutott, mint én, mert neki is megromlott a házassága, elvált és 1992 körül hazaköltözött Edelénybe. 1994-ben meghalt Édesanyánk, így Jancsi egyedül maradt odahaza.

Sajnos korán felléptek nála egészségügyi problémák, mert vesecisztát diagnosztizáltak a szervezetében és meg is operálták. Rendszeresen vesekezelésekre kellett járnia. A gyermekei sokat látogatták ebben az időben. 1-2 évig utánpótláskorú gyerekekkel foglalkozott az Edelényi Bányász csapatánál, de aztán ez is abbamaradt.

Jancsi közvetlen, barátságos volt mindenkivel. Itt Edelényben sok barátja volt, rengetegen szerették„

---

A visszaemlékezés első részének elkészítéséhez nyújtott segítségéért hálás köszönettel tartozom Németh László edelényi futballedzőnek és T.Szabó Gábornak, Szabó Géza fiának.

---

Magyar Balázs szerzi a győztes gólt az SBTC ellen, Csucsu már bent látja a labdát

---

Közös fotó Salamon Józseffel és Veréb Györggyel

---

Folytatjuk….

Jáborcsik András

---

---

---