Barczi Dávid - 1. rész

_{Szerző: | 2014-06-06 19:55:32}

Az én édesapám olyan, hogy ha például 10-esre játszok egy meccset, akkor azt mondja, hogy gratulálok, de azért ennél sokkal többet kell futni, és kezet fog, ennyi. Úgy húsz éves koromig meg se dicsért szerintem.

Majdnem egy éve érkezett a csapatunkhoz és nem volt még alkalmunk komolyabb interjút készíteni vele. Az Újpest csapatától jött, és ez nem volt túl jó ajánlólevél a szurkolóink szemében. Pár meccs kellett csak, hogy játékával felhívja magára a figyelmet. Személy szerint azt gondolom, hogy az egyik legjobb 1v1 játékosunk, de a kreativitásával sincs probléma. 3 évre kötelezte el magát Diósgyőrbe. Barczi Dáviddal beszélgettem egy nappal a Videoton elleni bajnoki előtt.

Nem igazán tudunk rólad sokat. Arra kérlek, hogy beszélj a kezdetekről. Mikor és hol kezdtél el focizni?

8 évesen kezdtem el sportolni. Egészen addig édesapám foglalkozott velem. Ő tanítgatott és mutatott meg dolgokat, természetesen rúgtam mindent, amit lehetett már addig is. Tabra mentem egy focisuliba, onnan indult az egész pályám. Ezzel a csapattal mentünk egy teremtornára - úgy 11 éves lehettem - és ott figyelt fel rám az újpest edzője és beszélt a szüleimmel, hogy szeretné, ha náluk folytatnám. Közben már eltöltöttem egy évet Kaposváron a Mézga focisuliban, ahol Gosztonyi Andrissal játszottam együtt. Körülbelül 12 éves koromban kerültem Újpestre.

Kaposvár környékén születtél?

Nem igazán. Nágocson születtem.

Akkor hogy kerültél Budapestre? Felköltözött a család?

Az elég nehéz volt. Az általános iskola utolsó évét már ott jártam. Akkoriban kezdték el összegyűjteni a fiatal tehetségeket és kialakult egy jó társaság. Ez sokat segített. Korcsmár Zsolt, Nagy Olivér, Stieber Zoli, elég csibész társaság volt. Szép és hasznos évek voltak ezek. Összeverődött egy jó csapat és sokáig együtt tudtunk maradni. Jó eredményeket értünk el, de rendre Nikháziék mögött végeztünk, mert az MTK Akadémiával nehéz volt versenyezni. Büszke vagyok arra az időszakra, mert eredményesek voltunk.

Ezután egyből felkerültél a nagy csapathoz, vagy voltak még állomások?

Játszottam a junior bajnokságban, amit nagyon szerettem. Erős csapatok szerepeltek és rutinos játékosok is visszajátszottak. Hasznosnak éreztem azt az időszakot. Hasonlított egy jó bajnoksághoz.

Szerinted jobb volt az a rendszer, mint most az U21?

Úgy érzem, hogy erősebb volt.

Hogyan kerültél fel az első csapathoz? Ki vitt föl?

Elég sokat edzettem már a nagy csapattal. De nem tudtam játszani és bemutatkozni. Urbányi Pisti vitt fel. Nagyon vártam a bemutatkozást, ami egyszer a Honvéd ellen következett be. Mészöly Géza idejében kezdtem el játszani. Abban az időben rá volt kényszerülve a csapat, hogy hozzá kellett nyúlni a fiatalokhoz és egész jól sült el az egész. Sok fiatalt tettek be akkor a csapatba. Végig játszottam azt a szezont és negyedikek lettünk a bajnokságban úgy, hogy azonos pontunk volt a harmadik helyezett Zalaegerszeggel. Akkor kezdett el játszani pl. Simon Krisztián is.

Rosszul indult akkor az Újpest, de sikeresnek mondható az a szezon.

Igen, nagy eredmény volt. Amikor itt Diósgyőrben nyertünk hét meccsen keresztül, akkor sokszor eszembe jutott az újpesti szériám, ahol kilenc meccsen nem kaptunk ki. A pénztelenségben ez még erősebbé tette a csapatot. Akkoriban lettem stabil kezdő a csapatban, rúgtam pár gólt és kezdtek felfigyelni rám.

A Zalaegerszegről jut eszembe, hogy akkor te játszottál a híres Koplárovics Béla ellen?

Ezt nem tudom biztosan, de a fantasztikus góljára én is emlékszem.

Van egy városi legenda, érdekelne, hogy valóban megtörtént-e? Állítólag a Columbus Pub-ban néztetek egy válogatott meccset pár játékostársaddal, amikor a jókedvű emberek elkezdték énekelni az ismert „Amikor kissrác voltam én” kezdetű újpesti nótát.

Valóban így volt. Nem igazán mertem megfordulni, mert nem tudtam mi fog történni. Aztán kiderült, hogy ez egy pozitív fricska volt az emberektől. Gyorsan fizettem is mindenkinek egy kört. Jó élmény volt, jó fejek voltak a srácok.

Amikor Kokóval csináltam az első riportot, akkor neki is elmondtam, hogy ha van olyan csapat, amit nem kedvelek a magyar mezőnyben, az biztosan az Újpest.

Fura, mert nem egy unszimpatikus csapat szerintem. A kupadöntőn is egészen sportszerű volt a szurkolás mindkét fél részéről.

Az igaz, hogy inkább Újpestre megyek idegenbe, mint Paksra.

Nekem úgy volt, hogy Paksra fogok igazolni. Elég erősen benne volt a levegőben.

Térjünk vissza a pályafutásodra. Bekerültél az első csapatba, de aztán jött neked egy kemény időszak.

Először volt egy pár sérülésem. Azt gondolom, ez azért van, mert amikor felkerülsz az első csapathoz, akkor túl nagy a váltás. Talán a játékosok nem kapják meg azt a kellő felkészítést, ami azt eredményezi, hogy stabilan tudjanak játszani.

Nagy váltás lehet az NB1.

Igen. Elkezdtem edzeni Kokóval, Erős Karcsival. Azért ők teljesen más iramban játszották a játékot. A szervezetem nem igazán bírta a felzárkózást. Akkor volt egy sérülésem, ami miatt sokat ki kellett hagynom. A visszatérés után egészen jól ment a játék. Otthon lehengerlő volt a csapat, de idegenben nem ment és a hetedik hely környékén álltunk. Sok kritika érte akkor a csapatot és elkezdtek érkezni a külföldi játékosok. Jött a tulajdonosváltás, ami után teljesen elvesztettem magam. Nem az én tisztem eldönteni, hogy milyen edzések vannak és hogyan bánnak a játékosokkal, de voltak olyan dolgok, amik látványosan mentek. Úgy éreztük, hogy inkább külföldiek játszanak a magyarok helyett. Ebben az időszakban alulmotivált lettem.

Én azt gondolom, hogy azok a külföldiek nem voltak jobbak a magyaroknál.

Azt gondolom én is, hogy ha olyan játszik helyettem, akivel eredményes a csapat vagy tudok tőle tanulni, akkor rendben van. Ebben az esetben nem éreztem ezt. A végén már nem fértem be a 10 a 10 elleni egészpályás játékba sem. Mondták, hogy menjek el különmunkát végezni az erőnléti edzővel. Megtettem ezt is és utána közölték, hogy el tudok menni kölcsönbe. Természetesen szerettem volna megragadni a lehetőséget. A Haladás tűnt a legkomolyabb érdeklődőnek. Sajnos olyan árat kértek értem, ami irreális volt. Ezután két lehetőségem maradt. A B-csapat vagy Belgium. Egérrel együtt mentünk Belgiumba. Ott aztán teljesen elvesztettük a fonalat. Azt sem tudták kik vagyunk, azt hitték próbajátékra mentünk. Rettenetes helyzet volt.

Sikerült játszanotok?

Ott a B-csapatban játszottunk, de csak akkor, ha az első csapatból nem játszottak vissza. A sor legvégén álltunk mi ketten.

Meddig voltál Belgiumban?

Úgy három hónapot.

Hazaszöktetek?

Hát, majdnem úgy nézett ki. Dugiban már összepakoltuk a cuccunkat és vártuk a telefont, hogy mehetünk haza. De komolyra fordítva a szót, többször beszéltünk a tulajdonossal. Volt is kint nálunk. Amikor meséltük a történéseket, akkor teljesen hitetlenkedve hallgatta. Azt mondta, hogy direkt utasításba adta, hogy játszanunk kell, mert értékesíteni akarnak minket. Az édesapjáé a klub, furcsa lenne, ha nem tudott volna ezekről a dolgokról. Aztán sikerült hazajönnünk. Itthon pedig ez lett volna a harmadik klub, amiben játszok, tehát nem játszhattam a B-csapatban sem. Maradtak az edzések.

Akkor még nem lehetett három csapatban játszani egy szezonban? Az MLSZ szerint mostanában már lehet.

/Nevet/

Mire visszajöttél, addigra szétesőben volt minden. A szurkolók is elfordultak a csapattól.

Igen. Amikor nekünk nem ment a játék, akkor még a szurkolók eljöttek az edzésre és számon kértek minket. Aztán pedig már ők is feladták a harcot. Természetesen elismerem, hogy Roderick megmentette a klubot azzal, hogy kifizette a tartozásokat. De nem tudom felejteni az érzést, amikor mentem edzésre és a recepciós szólt, hogy ne menjek az öltözőbe, mert nem vagyok a listán azok között, akik az első csapattal edzenek.

Amikor ide igazoltál, az újpesti fórumokon azt lehetett olvasni, hogy sajnálják a szurkolók a váltást.

Én végig úgy éreztem, hogy szeretnek a szurkolók és mellettem állnak. Az összes korosztályban próbáltam segíteni az Újpestet és ezt biztosan értékelték.

A saját nevelésű játékosokat talán jobban kritizálják.

Igen, ez biztosan így van.

Konkrétan meddig vagy szerződve Diósgyőrben?

Három évre szerződtünk.

Hogyan kerültél ide?

Előtte elmentem egy paksi túrára. Úgy volt, hogy ott folytatom. Horváth Feriék nagyon pozitívan álltak hozzám annak ellenére, hogy hosszú ideje jegelve voltam. Már megvolt a szerződéstervezet és el is töltöttem ott három napot. Megvoltak a ruháim, amit viszek majd az edzőtáborba. Az aláírás előtt hazautaztam a szüleimhez, ott volt időm gondolkodni, és volt bennem egy hiányérzet. Az rendben van, hogy küzdök a Paks csapatáért, de Újpest után nagy lett volna a váltás. Nem biztos, hogy fel tudtam volna dolgozni a meccsek hangulata közötti különbséget. Nem éreztem, hogy tűzben tud majd tartani a hangulat. Teljesen jó volt a szerződés, amit kínáltak, nagyon korrektek voltak. Ráadásul az edző személye is arra sarkalt, hogy Paksra menjek, de így utólag, hogy ő is elment, én meg ide kerültem, így örülök neki. Végül is az történt, hogy hazamentem, és látták rajtam, hogy nem olyan felhőtlen a boldogságom, mint ahogy azt elképzelték, de hát tudták, hogy miért van. Nem is nagyon tértem magamhoz, otthon ültem, gondolkodtam sokáig a kertben, hogy most akkor, hogy is lesz, és másnap mentem Pestre intézni a dolgaimat. Akkor hívott Kovács Zoli, hogy lenne-e kedvem Diósgyőrbe igazolni. Itt vannak célok, vannak olyan dolgok, amiket szeretnének teljesíteni. Elég sokat dolgoztam már vele, hogy elhiggyem, mi hogy folyik. Mondta, hogy próbajátékra nincs szükség, jövök és akkor itt leszek a csapattal. Mondtam, hogy jó, aztán egyből elő is készítették a szerződést és utána még a paksiakkal beszéltem. Tényleg nagyon korrektek voltak, úgy váltunk el, hogy sok szerencsét kívántak és remélik, hogy bejönnek a számításaim. Így kerültem végül is Diósgyőrbe és Bükfürdőn csatlakoztam a csapathoz.

Vannak olyan játékosok, akik sok néző előtt nem tudnak játszani.

Én nem ilyen vagyok. Annak van értelme, ami a kupadöntőn volt. Ilyen meccseken szeretnék játszani!

Persze, csak ne állítsa ki jogtalanul a bíró a játékosunkat. Az esetnél eléggé mérgesen néztél.

Igen, mert előtte én adtam el kétszer is a labdát egymás után. Az egyikből próbáltak kontrázni az esetnél. Amikor villant a piros, akkor arra gondoltam, hogy ezt jól megcsináltam.

Pont Simon Krisztián rúgta Kádira a labdát. Megbeszéltétek a meccs után?

Nem beszéltünk az esetről. Gratuláltunk egymásnak és pár szót váltottunk. Beszéltem több játékossal és volt aki elismerte, hogy nehéz helyzetbe kerültek volna, ha Tomi maradhat végig a pályán. Amúgy mi is azt beszéltük a hosszabbítás előtt, hogy ez a meccs megvan. Teljesen úgy éreztük.

A szurkolók is így érezték. Aztán a Zuhanyhíradóban Várhidi is azt nyilatkozta, hogy valószínűleg nyert volna a DVTK.

Én is úgy éreztem, hogy fizikálisan jobbak voltunk. Próbáltam mondani a többieknek, hogy a jobb védőjük folyamatosan nyújtotta a lábát, tegyünk rá még terhet és nyomjuk meg azt az oldalt. A bemelegítés alatt nyugtattam magam, hogy nem kell izgulni, ez olyan meccs lesz, mint a BL döntő. Nekem már volt egy hasonló meccsem a Fradi ellen még utánpótlásban. Akkor három góllal vezetett a Fradi és sikerült döntetlenre hozni a meccset. A meccs közben is tudtam, hogy ki fogunk egyenlíteni.

Hozzá is tetted a saját részed a gólhoz.

Próbáltam. Amennyit játszom, annyit fogok küzdeni a győzelemért.

Állítólag sokan nem akartak büntetőt rúgni a csapatunkból.

Úgy tudom, hogy az Újpestnél voltak keveredések. Két biztos rugójuk volt és a többire nem volt jelentkező. Én nem hallottam a nevem, hogy mondták volna a tizenegyesekhez. Mentem megnézni a papírt, mert szerettem volna rúgni. A papíron láttam áthúzott neveket, de a szakmai stáb döntötte el, kik lesznek a rugók.

Az tény, hogy erőszakkal nem lehet senkit odavontatni.

Én sem úgy voltam, hogy azonnal adjátok ide a labdát, de kötelességemnek éreztem azt, hogy odaállok.

Gyakoroltátok a büntetőket?

Nem igazán készültünk külön rá.

Ki a legfőbb kritikusod?

Az én édesapám olyan, hogy ha például 10-esre játszok egy meccset, akkor azt mondja, hogy gratulálok, de azért ennél sokkal többet kell futni, és kezet fog, ennyi. Úgy húsz éves koromig meg se dicsért szerintem.

Te adtad a gólpasszt Bacsának. A beadás az megpattant valakin, úgy látszódik a felvételen.

Igen, az Anton beleért és az le is lassította a labdát, ami nagyon kellett ahhoz, hogy Batioja luftot rúgjon. Amikor a labda a kapu elé került, már láttam, hogy ott csak fekete mezes van és valaki csak berúgja a kapuba. Balajcza Szabi is mondta a rendes játékidő után, nem is tudom, hogy lehetett ilyen nyugodt, ahogy ez a labda megpattant és utána lyukat rúgott a játékosotok és csak nevetett. Mondtam is neki, hogy tudsz te ilyen nyugodt lenni, nem idegesít, hogy a 91. percben gólt kaptok és hosszabbítás lesz.

Kabáttól kaptam is a végén a kispadról rendesen, mikor arra jártam a pályán, hogy mit képzelek magamról, hogy milyen undorítóak vagyunk, hogy ilyenkor tudunk gólt rúgni. Neki különben nagyon sokat köszönhetek, rengeteget segített nekem, mikor odakerültem Újpestre. Rendkívül profi mentalitású játékos. Ha kimegy a pályára, akkor elvárja, hogy mindenkinek meg kell szakadnia, nem csak neki. Mindig azt mondta, hogy gyerünk, jobbak vagyunk, nyerjük meg a meccset, mindig bíztatott minket, úgy hogy nagyon rendes gyerek.

Vannak nálunk vezéregyéniségek a csapatban, akár az öltözőben, akár a pályán?

Szerintem igen vannak vezéregyéniségei a csapatnak. Ha a pályán vagyunk, Kádi a játékával ki tudja vívni, hogy hallgassanak rá. Ő tényleg olyan játékos, hogy el tudja azt érni, hogy ha megbeszélünk valamit a pályán, akkor az úgy is történjen. A pályán kívül meg együtt vagyunk igazán, folyamatosan hívjuk egymást például. Nagyon sokat segít, hogy ugyanaz a korosztály vagyunk, nincsenek kiugróan öreg játékosok köztünk.

Mindig ezen a poszton játszottál?

Igen. Amikor Újpesten elkezdtem játszani, akkor nagyon erős volt a középpálya. Elől játszott a Rajczi Peti, előtte Kabát Peti, jobb oldalon Simek Peti, én meg kikerültem a baloldalra, ott játszottam végig. Nem is játszottam rosszul, talán egy kicsit lendületesebb voltam, mint most, mostanra viszont érettebb lett a játékom, úgy érzem.

Folytatjuk...