Én a Diósgyőrt választottam

Sajtófigyelő - Interjú Farkas Jánossal - dvtk.eu

A dvtk.eu a csapat egykori csupaszív játékosával, Farkas Jánossal készített interjút.

Egy fél év győri kitérőt kivéve, 16 évig folyamatosan a Diósgyőr játékosa volt. Csatárként kezdte, később jobb oldali védő lett. Több éven keresztül viselte a csapatkapitányi karszalagot is.

Farok elmesélte, hogy a „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni” tehetségkutató akció alkalmával fedezték fel és annak ellenére választotta a Diósgyőrt, hogy több kérője is volt: "14 éves koromig kövesdi gyerek voltam, ott is kezdtem el futballozni tíz évesen. Volt a 80-as években egy nagy népszerűségnek örvendő tehetségkutató, amely a „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni” névre hallgatott, ennek köszönhetően kerültem Miskolcra. Hívott a Videoton és az MTK is, de én a Diósgyőrt választottam. Csábító volt az aranycsapat teremtette közeg is és az akkori vezetők, Palotás Laci bácsi, Király Laci bácsi és Palicskó Gyula személyesen eljöttek hozzánk, beszéltek a szüleimmel és meggyőztek, hogy nekem Diósgyőrben van a helyem. A Vidi akkor elég gyengén szerepelt, szemben az akkori Diósgyőrrel, így nem gondolkodtam sokat a döntésen. Felvettek a Kilián György Gimnáziumba, de én inkább egy szakközépiskolát választottam, a Zalka Máté Gépipari Technikumot, ahol szakmát is szereztem és érettségit is."

Sokszoros ifjúsági válogatott volt, a futballnak köszönhetően bejárta a fél világot, többek között járt a világtól elzárt Észak-Koreában is. Ezekre az élményekre így emlékezett vissza: "Nyugat helyett inkább keleten játszottunk sokat. Észak-Koreában megnyertük az Ifjúsági Barátsági Versenyt, sikerült egy hónapot eltölteni Phenjanban, akkor Kim Ir Szen volt a vezető. Érdekes volt már akkor is az ottani kultúra, a légkör és a stadionok."

Több éven keresztül volt csapatkapitány és "pénztáros" is. Erről így mesélt az interjúban: "1996-ban viseltem először a csapatkapitányi karszalagot Verebes József vezetőedzősége idején, majd éveken át folyamatosan. A vezetőedző döntésének értelmében az öltözőben választottuk ki egymás között a csapatkapitányt, és rám esett a választás. Érdekességképpen megjegyezném, hogy Tornyi nagyon játékos centrikus volt, odafigyelt arra, hogy legyen egy állandó játékos bizottság is, akik ha szükséges mennek az edzőhöz, mennek az elnökséghez. A szolgálati útvonalat mindig be kellett nála tartani. Csapatkapitányként én kezeltem a csapatkasszát is. Amikor prémiumosztás volt, odamentem a srácokhoz a vezetőedző által ideadott kis papírosommal, a kis széfemmel és beszedtem a büntetéseket. Pipáltam, hogy Rácz Robi - 50 ezer, Varga Sanyi – 20 ezer, Földvári – 10 ezer. Volt, hogy több mint 300 ezer forint gyűlt össze büntetésből. Tornyinál a prémium felvétele után azonnal ki kellett fizetni a büntetést. Volt, akinek néha több volt a büntetése, mint a prémiuma. Később ezeket a pénzeket mindig hasznosan használtuk fel, előfordult, hogy főztünk valamit közösen, de olyan is volt, hogy zsíros kenyérre költöttük."

A Farkas Család ezer szállal kötődik most is a DVTK-hoz, hiszen Marci az U15-os csapat játékosa, felesége, Marika pedig a stadiont üzemeltető DSM Kft-nél dolgozik: "Marcit nem tudatosan tereltem a labdarúgás felé. Oviban kezdett focizni és mondták az óvónők, hogy Marci átrúgta az óvoda teteje felett a labdát. Öt évesen vittük el először Diósgyőrbe egy toborzóra. Tehetségesebb szerintem, mint amilyen én voltam ennyi idősen. Amit én elértem, azt nem a technikai tudásommal értem el, hanem akarattal. Ha neki meglesz a tudása mellé a szorgalma is, akkor sokra viheti. Ő most 14 éves, de egy évvel fentebb, az U15-ben játszik. Sajnos volt tavaly egy térdkalács-törése. Bízom abban, hogy az új stadionban láthatom majd pályára lépni diósgyőri színekben. Ez megfizethetetlen élmény lenne számomra. Marika 2008 óta dolgozik titkárságvezetőként a DSM-nél. Idén lesz húsz éve, hogy megismerkedtünk és az óta élünk boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban két gyermekünkkel Miskolcon, a komlóstetői városrészben"

Elolvasom a Farkas Jánossal készült interjút a dvtk.eu-n >>>>>

forrás: dvtk.eu