DVTK - KTE 2-1 (1-0) - Összefoglalóval

Menekülés a győzelembe

Veretlenül várjuk az esti bajnoki összecsapást, az ellen a csapat ellen, aki velünk ellentétben három vereséggel kezdte az idényt.

A Kecskemét lesz a soros ellenfél. Ők is három bajnoki mérkőzést játszottak le ezidáig, kevés sikerrel. A két hazai meccsükön a Haladás és a Fradi, idegenben pedig a Pápa rabolta el tőlük mindhárom bajnoki pontot. Gólkülönbségük 3-7.

A mieink egy hétközi kupafordulóval és négy idegenben rúgott góllal a lábukban várják a találkozót, ráadásul a bajnokságban eddig csak az UTE vett el pontot tőlünk - azt is úgy, hogy kettős emberelőnyben játszottak. Éppen emiatt a fiúk pozitívan állnak a mérkőzéshez, és természetesen egyöntetűen csak a győzelmet tartják elfogadhatónak a ma este folyamán.

Tomiszláv Szivics szerint kellemetlen ellenfél jön hozzánk, akik ellen tavaly kétszer is remiztünk. Olyan csapat látogatására számít, aki bunkerfocit játszik majd, és emellett - a góllövés lehetőségét nem feladva - a kontrákra építi a támadásait.

Ezt a várhatóan zárt rendszert igyekeznek majd megbontani a játékosok. Véleménye szerint a két csapat közti különbségnek ki kell jönni a találkozón, és semmilyen más cél nem lebeghet előttünk, mint a három pont begyűjtése.

A mester, sajtótájékoztatón történt elmondása szerint már más csapat vagyunk, mint tavaly. Más jellegű játékosok vannak, és a munkás csapatból lassan egy játszó csapattá válunk. Tomiszláv reméli, hogy olyan focit tudnak majd produkálni, ami tetszeni fog a szurkolóknak, ami látványos, de ezek mellett fontosnak tartja a harcosságot és a fegyelmet.

A szurkolók is hasonlóan érzik véleményünk szerint a fentebb leírtakat, ezzel szemben türelmesnek kell lennünk nekünk is és a csapatnak is, ha netán nem érkezik meg olyan hamar a vezető gól. Akkor majd a jól megszokott módon elő lehet venni a második félidőben a darálót. Persze akkor sem csüggednénk, ha a vendégeink már az 5. perctől az eredmény után futnának.

DVTK: Radoš - Okuka, Alves, Kádár, Husić - Egerszegi - Bori, Bognár, Gosztonyi - Bacsa, Grumić.

KTE: Tujvel - Varga R., Karan, Lovrić, Farkas A., Savić, Botka, Vukasović, Kitl, Novák, Balázs.

Az első félidőben a DVTK magához vette a kezdeményezést, és gyakorlatilag annak végéig ki sem adta a kezéből. A Kecskeméti csapat a védekezésre koncentrált és jóformán el sem jutott a hazai kapuig.

A 16. percben Okuka jobbról érkező távoli beadására érkezett Grumic, és jó ütemben, a védőjét megelőzve fejelt a hálóba. 1-0

A DVTK ezután nem mozgósított hatalmas erőket, de erre a KTE nem is késztette őket. A felállt védelem előtt gyakran gurigáztak a játékosok, várva a lehetőségeket és kihasználva a bemozgásokat, kiugratásokat, melyekből nem egyszer alakult ki - mondhatni ajtó-ablak - helyzet. Ebben az időszakban a Diósgyőr növelhette volna az előnyét, és magabiztosabban térhettek volna pihenőre a játékosok.

A KTE szorványos akcióiból egy veszélyesebb fejest jegyezhettünk fel, melyet Rados ütött az alapvonalon kívülre.

A második játékrészben, talán a kényszer, talán a DVTK elkényelmesedése miatt kiegyenlítetté vált a játék, és a KTE többször is felhozhatta a labdát, veszélyes lehetőségeket kialakítva ezzel. Ekkor a széleink nem igazán működtek, az addig aktívabbbal jobb oldali felfutások is elmaradtak, és sajnos a bal oldal nem csak ekkor, hanem az egész meccsen haloványabb volt az eddig megszokottól.

Az 57. percben Vukasovic 30-ról hatalmas bombagólt ragasztott Rados hálójába. 1-1

Vérszemet kaptak a kecskemétiek, és ebben a szakaszban egyenlő részben volt a mezőnyben a labda. A KTE többször is előremerészkedett, de akcióik elhaltak a 16-osnál.

Szivics a 61. percben kettős cserével válaszolt a gólra, Bacsa helyett Takács, Bori helyett pedig Marjanovic foglalta el pozícióját. Majd később Bori helyett Nikházi állt be.

A mérkőzés utolsó 15-20 perce ismét a Diósgyőré volt, ekkor már a hazaiak a kontrákkal is felhagytak, és megint a tömörülő védekezésé lett a főszerep.

Amikor már úgy tűnt, hogy az állás döntetlen marad, akkor a hosszabbításban jött Takács, aki Okuka beadásából pofozta a labdát a kapuba. 2-1

Szerencsénk volt a végén, és reméljük, a játékosok ugyanúgy leszűrik a tanulságot ebből a mérkőzésből, mint a Krasnodar elleniből, csak más vonatkozásban.

Túlságosan elkényelmesedtünk a gól után, talán kissé könnyelműen vettük innentől a találkozót. Betudhatjuk ezt a fáradtságnak, vagy annak, hogy a KTE elaltatott minket, és semmilyen különösebb erőfeszítésre nem késztetett. Ekkor jött az, ami ilyenkor szokott, és a végén már valósággal menekülni kellett a győzelembe, ami hála Istennek, most összejött.

Gratulálunk a 3 pontért!