Bo, egy óriás Watfordból

Interjú Antal Botonddal

16 évesen került Angliába és négy évet töltött a futball hazájában. Az angolok csak nehezen tudták kimondani a keresztnevét, ezért egyszerűen csak Bo-nak szólították. Nyártól nagyon sokszor fog felharsanni ez a név Veréb Gyuri, a csapattársak és a szurkolók részéről is. A következőkben interjút olvashattok Antal Botonddal, a DVTK kapusával, aki a tavaszi szezont Kaposváron tölti kölcsönben és nyáron kapcsolódik majd be a 2014-2015. évi bajnokság felkészülésébe.

Szia Bo! Üdvözlünk a DVTK nagy családjában és köszönjük, hogy ilyen készségesen rendelkezésünkre álltál!

Hány évesen kezdődött a pályafutásod és hogy lettél kapus?

Sziasztok! Öt évesen kezdtem el focizni az Újpest utánpótlás csapatában. Édesapám is kapus volt, ő is az Újpestben nevelkedett utánpótlás szinten, majd NB-3-ban védett, így nálam nem volt kérdés, hogy én is kapus akarok lenni.

Már gyerekkorodban is magas növésű voltál, vagy később nyúltál meg ennyire?

Mindig magasabb voltam a társaimnál, nem hirtelen nőttem ilyen magasra. Szép folyamatosan elértem aztán a 201 cm-es magasságomat.

Hogyan kerültél 16 évesen Angliába?

Egy utánpótlás válogatott mérkőzésen figyelt fel rám egy angol menedzser és az ő segítségével mentem ki Angliába a Watford csapatához.

Szüleid nem féltettek?

Eleinte féltettek természetesen, de tudták, hogy jó helyre kerülök és ez megnyugtatta őket.

Hogy teltek a napjaid Watfordban?

Az első évben amatőr szerződésem volt, az utánpótlás csapatban védtem. Ebben az időben egy angol családnál laktam Watford közvetlen közelében, ahol teljes ellátást kaptam. Egyébként az akadémián focizó többi játékos is családoknál lakott, nem csak én. Miután profi szerződést kaptam, már albérletbe költöztem. Ekkor már Édesapám végig ott volt velem. A napjaim igazából futballal teltek Angliában, reggeltől késő délutánig folyamatosan a focival foglalkoztam. Napi három-négy edzésünk volt, de nem egyszer előfordult az is, hogy hatszor edzettünk egy nap.

A hat edzés persze nem mindegyik labdás edzés volt, konditermi edzés illetve elméleti képzés is szerepelt a programban. Természetesen kapusedzés is volt mindennap, úgy hogy nem teltek unalmasan a napjaim.

Ott jártál iskolába?

Kint nem jártam iskolába, hanem itthon folytattam a tanulmányaimat magántanulóként. Vizsgáimat a téli és a nyári szünetekben tettem le itthon.

Védtél rendszeresen a korosztályos csapatban?

Az U18-as és a tartalék csapatban is rendszeresen védtem és neves angol csapatok ellen léphettem pályára.

Egy 90.000 lakosú városban, ahol 17.500 férőhelyes a stadion, minden meccs egyfajta ünnep volt?

Igen, Angliában minden meccsnap egy ünnepnap. Nagyon jó hangulat volt minden mérkőzésen. Ezért is örülök, hogy Diósgyőrben folytathatom a pályafutásom, mert a diósgyőri stadion az a hely Magyarországon, ami a legjobban hasonlít arra az atmoszférára.

Milyen élményekkel gazdagodtál Angliában?

Legnagyobb élményem az volt, amikor a Manchester United, az Arsenal, vagy a Chelsea ellen védtem korosztályos bajnoki mérkőzésen, de volt szerencsém az Inter nagycsapata ellen is edzőmérkőzést játszani. Ezen olyan játékosok ellen játszhattam, mint Adriano, Samuel illetve Crespo. Ezek mind felejthetetlen élmények voltak!

A gondolkodásmódodra milyen hatással volt ez a négy év?

A gondolkodásmódom leginkább a futball felé mutatott tiszteletben és alázatban változott meg. Kint minden játékos végtelenül elszánt, mindenki nagyon nagy futballista akar lenni. Ebben a tekintetben rengeteget tanultam kint és nagyon sokat köszönhetek az ott eltöltött éveknek.

Mi játszott közre abban, hogy hazajöttél? Maradhattál volna még?

Azért jöttem haza, mert pont az átigazolási időszak közepén, amikor a Watforddal már felbontottam a szerződésemet, közbejött egy térdsérülés. Előtte még úgy nézett ki, hogy egy másik külföldi csapatban folytatom a pályafutásomat. A sérülésem miatt ez meghiúsult, nem tudtam ugyanis olyan gyorsan felépülni, hogy az átigazolási időszak végére hadra fogható legyek, így inkább hazajöttem és leszerződtem Kecskemétre.

Közrejátszott a Diósgyőrbe történő igazolásodban, hogy Kecskeméten együtt dolgoztál Tomiszláv Sziviccsel?

Mindenképpen segítette a döntésemet, hiszen nála mutatkoztam be a magyar élvonalban. Nagyon jó edzőnek tartom, aki nagy sikereket érhet el a Diósgyőr kispadján. Abban bízom, hogy ezeknek a sikereknek és is részese lehetek majd!

Mi vonzott még Diósgyőrbe?

A diósgyőri szurkolótábor, a drukkerek foci iránt tanúsított szeretete is segített a döntésem meghozatalában. Nem mellesleg a csapat célkitűzési is egyeznek az én jövőbeli terveimmel, ezért nagyon jó lépésnek tartom, hogy a DVTK-hoz szerződtem. Összességében ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Diósgyőrt válasszam.

Ismered Veréb Györgyöt, a kapusedzőt, az egykori legendás hálóőrünket?

Személyesen sajnos még nem találkoztam Gyuri Bácsival. Természetesen ismerem a pályafutását, mert Édesapán mesélt róla, hogy milyen nagyszerű kapus volt. Amikor Miskolcon voltam a szerződésemet aláírni, már akkor is nagyon sok jót hallottam róla. Alig várom már, hogy személyesen is megismerhessem őt és hogy elkezdhessem vele a jövőben a közös munkát.

Szerinted előny vagy inkább hátrány egy kapusnál a 201 cm-es magassága? Mit tartasz az erősségednek és miben kell még fejlődnöd szerinted?

Szerintem egy kapus esetében mindenképpen előny, ha magas, ezért ezt mindenképpen erősségemnek tartom, a többi erősségeimet pedig inkább döntse el a szakma. Hogy miben kell még fejlődnöm? Egy 22 éves kapusnak mindenben fejlődnie kell!

Hogy fog telni az elkövetkező fél év?

A következő fél évet a Kaposvár csapatánál fogom tölteni. A csapat célja egyértelműen a bennmaradás. Az én személyes célom, hogy minél jobb formába tudjak lendülni és segítsem a kaposváriakat, hogy meghosszabbítsák élvonalbeli tagságukat.

Milyen terveid vannak hosszú távon a futballban?

Hosszú távú célom, hogy válogatott legyek, illetve egy külföldi neves csapatban szerepelhessek a későbbiekben. Rövidtávon pedig bajnokcsapat tagja szeretnék lenni Diósgyőrben.

Mit tartanál pályafutásod csúcsának?

Ha elmondhatnám magamról, hogy válogatott és magyar bajnok vagyok, akkor már igazán elégedett ember lennék.

Melyik a kedvenc bajnokságod?

A spanyol bajnokság a kedvencem, az ő stílusuk áll hozzám a legközelebb.

Melyik külföldi csapatban védenél szívesen a későbbiekben?

A Real Madridban szerepelnék a legszívesebben. Ha nem lennének ilyen nagy álmaim, akkor értelmetlen lenne lemenni mindennap edzeni.

Kik a kedvenc kapusaid?

Három kapust tudnék említeni: René Higuita, Oliver Kahn és Gianluigi Buffon. Mind a három más-más ok miatt a kedvencem. A kolumbiai válogatott egykori kapusa azért, mert újdonságokat hozott a futballba, olyan dolgokat csinált, ami addig nem volt megszokott. Oliver Kahn a fanatizmusa miatt szeretem, Buffont pedig egy egészen kiemelkedő képességű kapusnak tartom.

Mi a hobbid? Milyen zenét szeretsz, melyik a kedvenc együttesed?

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen a hobbim a munkám! Zenében mindenevő vagyok, de talán a Heart együttes zenéje áll hozzám a legközelebb.

Bo! Köszönjük az interjút és szeretettel várunk nyáron Diósgyőrbe!

Addig is hajrá Diósgyőr és Hajrá Kaposvár!