Banner

Biztos alap kell a fejlődéshez - Tomiszlav Szivics

Szerző: | 2014-08-26 16:20:46

Az alapok legyenek nagyon stabilak, és ha ez majd jó eredményeket mutat, akkor jön a tél és egy nyár, és talán tudunk hozni 2-3 extra játékost. Olyanokat, akik hasznunkra lesznek. Akkor meg tudjuk valósítani a több mint 100 éves diósgyőri álmot.

Amikor megérkezett a klubhoz, elsők voltunk, akik köszöntötték, de megígértük neki, hogy nem fogjuk hetente zaklatni. Hagytunk időt, hogy megmutassa, mi az elképzelése a csapatunkkal. Úgy gondoljuk, megmutatta az irányt, amerre haladni szeretne. Eljött az ideje egy kis beszélgetésnek, és az egyik edzés előtt időt szakított ránk Tomiszlav Szivics.

Tartottuk magunkat az ígéretünkhöz és nem zaklattuk, Mester. Nem is kezdhetjük mással ezt a riportot, mint hogy tolmácsoljuk a szurkolók jókívánságait és köszönetét az eddig elért sikerek miatt. Nagyon sok ilyen komment érkezik az oldalunkra, hiszen a szurkolók tudják, honnan indultunk.

Köszönöm szépen.

Amikor ideérkezett, az eléggé kétesélyes volt a karrierje szempontjából, hiszen lehetett volna nagy bukás is. Ma úgy tűnik, inkább siker lesz vagy lett ebből. Így érzi?

Mikor idejöttem még semmi nem mutatta, hogy lesz siker. Nem is tudtam pontosan, hogy hova jövök. Tudtam, hogy van egy igazán nagy szurkolótábor, ez nagyon csábító volt nekem. A klub belső viszonyairól semmit nem tudtam. Csodálkoztam, hogy olyan játékosállománnyal tizedik volt a Diósgyőr. Kihívás volt nekem, nem is kicsi. Vállaltam, de egy hónap után én sem tudtam, hogy mi lesz itt. Akkor láttam, hogy a munka nem elég, komoly döntéseket kell hozni a csapat érdekében. Akkor előre menekültünk és meghoztunk komoly döntéseket. Az idő megmutatta, hogy ezek jó döntések voltak. Csináltunk egy csapatot, dolgoztunk, és jöttek az eredmények. Két döntőt játszottunk. Egyet nyertünk, a másikat nem veszítettük el. 35 év után kikerültünk a nemzetközi porondra. Azt gondolom, hogy ott is sikereket értünk el úgy, hogy volt nyáron átalakítás a keretben. Tíz játékos ment és kilenc érkezett. Az újonnan érkezők közül ötnek még kell egy kis idő, hogy tökéletesen illeszkedjenek a csapatba. Közben azért ki kellett szolgálni a tulajdonos és a szurkolók elvárásait is. Ez a kettő, ami szent. Hiszen a tulajdonos adja a pénzt, a szurkoló pedig… Nem akarok puncsolni. Sokszor mondtam már, hogy erre a szintre kell jutni a klubnak és a csapatnak, ahol a szurkolók vannak. Akkor leszünk igazán erősek.

Mondhatjuk akkor, hogy nem indult túl romantikusan az itteni karrierje. Volt olyan pillanat, amikor el akart menni?

Volt. De nem vagyok olyan feladós típus. Mindenkiben felmerül néha, hogy most már nem bírom. Sok energiát betettem mint vezetőedző, de ez az egész stábról elmondható. Volt olyan, hogy kaptunk innen-onnan. Azt elismerem, hogy hosszú ideje várják a szurkolók a sikert, de a jó munkához egy kis türelem is kell. Ezt le is nyilatkoztam, amikor megérkeztem. Azt a választ kaptam, hogy mindenki ezt mondja. Mondtam is, hogy ez igaz, de nekem van egy koncepcióm, ami akkor lehet sikeres, ha lépésről-lépésre haladunk. Voltak pillanatok, amikor jöttek az ütések. Az eltiltás, amikor azt mondtam magamban, hogy most vége. Aztán azt felfüggesztették és ez dupla energiát adott nekem. Csak azért is.

Amikor megérkezett, akkor nem volt túl kerek a történet. Elköszöntünk pár játékostól, és elindultunk egy úton. Jöttek az eredmények és a szezon végére sikeresek lettünk. Mi volt az a plusz, amitől sikeresek lettünk? Jó úton járunk az igazi siker felé?

Mindenféleképpen jó úton járunk azért, mert a kémia a csapaton belül megvan. Van a keretben konkurencia. Megvan az elképzelésem is, hogy merre menjünk tovább. A klubon belül is sok változás történt. Amikor idejöttem, akkor Dudás Hunor volt itt. Utána jött Kovács Zoltán, és mostanra már egyikőjük sincs itt. Érkezett Szabó Tamás és Árki Gábor. Ők is új szemléletet hoztak. Ehhez kell nekem alkalmazkodnom, hogy a koncepcióm illeszkedjen a pénzügyi elképzelésekhez, hiszen ez maghatározza az igazolásokat. Bele kell illeszkednie a keretbe, és meg kell tartani a sikerességet is. Ez nem egyszerű feladat, de remélem, hogy sikerült. Láthatjátok, hogy fiatalítottuk a csapatot, magyarokat is igazoltunk. Ez is egy lépcsőfok. Az alapok legyenek nagyon stabilak, és ha ez majd jó eredményeket mutat, akkor jön a tél és egy nyár, és talán tudunk hozni 2-3 extra játékost. Olyanokat, akik hasznunkra lesznek. Akkor meg tudjuk valósítani a több mint 100 éves diósgyőri álmot.

Minket eléggé dühít ez az ellenszél, ami az országos sajtó egy része felől fúj. Nem igazán tudnak minket dicsérni, nem ismerik el az eredményeinket, nem tisztelnek minket. Tudjuk, hogy ez már a játékosainknak is feltűnt. Az edzőnket is zavarja?

Stabilnak kell lenni, ez egy játék. Érdekes dolog ez, hiszen lehet látni, hogy lehúzzák a sikert, amit elérünk. Vagy miattam, vagy Miskolccal van bajuk. Nem tudom miért van ez, de tény, hogy érezzük. Én úgy gondolom, óriási sikert értünk el egy év alatt. Két döntőt játszottunk, harmadik fordulóban estünk ki a nemzetközi porondról, közben spóroltunk, csináltunk egy új csapatot, közben azért van játék, közben négy meccsből három győzelem és egy döntetlen. De ez sem elég jó, hogy dicsérjenek minket? Megtanultam az életben, főleg itt Magyarországon, hogy nem egészséges úgy kimondani a dolgokat, ahogy én teszem. Emiatt megértem, ha engem támadnak, de a csapat, a játékosok és a klub megérdemli a dicsőséget, amikor ilyen eredményeket ér el. De nem is akarok velük harcolni, nem akarom erre pazarolni az energiát. Azért is ez lesz az a plusz, ami adja az energiát. Erre rendezkedtem be. Foglalkozzunk magunkkal, érjünk el jó eredményeket, és így irritáljuk őket, ha ez irritálja őket.

Mit szól hozzá, hogy Puhl Sándor már nincs a Harmadik félidőben?

Nekem hiányzik. (Nagyon nevet)

Nem fogjuk tudni, hogy a kéz kereste-e a labdát.

Nekem tényleg hiányozni fog.

Szakmán belül azért kapott elismerést?

Azért itt is van némi irigység, de azért kaptam, nem is keveset. Az igazán sportszerű kollégák azért gratuláltak és elismertek. Én mindig gratulálok az ellenfélnek, ha nyertek ellenünk. Nem számoltam, hogy hány szöglet volt vagy hány öngól. Ott a pálya és 22 játékos, ott dől el minden. De nem igazán foglalkozom ezzel.

Hány érkező játékossal lenne boldog?

Most kialakult egy komoly keret. Úgy értem, hogy konkurencia van a posztokon. Tavaly csak pár poszton volt ez meg. Most mindenhol. Jelenleg úgy gondolom, hogy ez jó így.

Itt volt Kovács Zoli, jött Árki Gábor és nyilván a mester is ismer játékosokat. Az újonnan érkezőket ki hozta ide?

Mi megcsináltunk tavasszal egy listát a kiszemeltekből, akkor Kovács Zoli is itt volt. Aztán amikor érkezett Árki Gábor, mi odaadtuk ezt a listát és ő vezette a tárgyalásokat. Ez egy közös munka volt, de minden érkező játékos ki volt szemelve.

Akkor Kovács Zoli fénymásolt egyet magának a listából.

Hát igen. (Nevet) De nem baj ez. Én ezt tényleg nem vettem rosszul, hiszen akit elvitt, mi azzal is tárgyaltunk, hogy nem maradt bent az irodában, az a mi hibánk volt. Kovács Zoli most harcol a klubért, ahol jelenleg dolgozik. Amíg itt volt, addig értünk harcolt. Profi módon tekintek erre, és nem érzem bántónak a dolgot. Ez egy verseny, egy munka, ahol eredményeket kell mutatni. Viszont sajnálom, hogy nem nyertünk az Újpest ellen, mert megérdemeltük volna.

Nem lehetett rossz érzés a padon, amikor ollézott a közönség 9 játékosnak.

Nem. (Újra nevet) Sajnáltam, hogy kaptuk azt a gólt. De kettővel kevesebben voltunk és Takácsnak volt egy nagy helyzete. Ha három meccsel már több lett volna benne, akkor berúgja.

Ott volt az az érzés - bennünk szurkolókban - hogy nagy csapat volt a Diósgyőr. Kijöttünk a pályára és játszadoztunk az ellenféllel. Leszünk még ilyen nagy csapat a szezonban?

Ez a vágyam. Szeretném én is minél többször átélni. Sok munkát fektettem abba, hogy a játékosok bízzanak magukban. Akárhol kimegyünk a pályára, az legyen a fejükben, hogy jó formában vagyunk, jók vagyunk, gyerünk, daráljuk be őket. Nem érdekel, ki az ellenfél, hol játszunk, ki a bíró. Kimegyünk és puff. Ez egy hosszú folyamat, és remélem, egyre többször fog ez látszani. Látom a fejlődést, de van még ezzel munka.

Visszatérve az igazolásokra. Van ez a spanyol vonal. Ez honnan jött? Ez egy olyan letolt dolog az edző torkán, vagy a mester is akar spanyol vonalat?

Én nem foglalkoztam ezzel. Hallottam ezt a spanyol vonalat, hogy Szabó Tamás nyilatkozta valahol. Azt sem igazán tudom, hogy honnan van a kapcsolat. De olyan edző vagyok, akit nem érdekel, honnan jön a játékos és milyen nemzetiségű. Legyen jó játékos, aki hasznára van a csapatnak. Ez a lényeg. Mindegy honnan érkezik. Volt szóba egy ügyes spanyol csatár, akit megnéztem és mondtam is, hogy hozzák el. Végül mégsem érkezett.

Kikkel kellene még bővíteni a szakmai stábot?

Kellene még két edző, mert az egyéni munkához, amit csinálunk, kevesen vagyunk. Látszik a fejlődés a játékosokon, mert maradunk velük még edzés után is. Itt kellene még a segítség. Az erőnléti edző mellé is kellene még egy ember, hogy még jobb eredményeket érjünk el. De azért vagyunk, hogy sokat dolgozzunk, nem panaszkodom. Csak a munkában hiszek.

A mester szeret itt lenni?

Már megszerettem. (nevet) Őszintén beszélek. Az eleje nem volt egy élmény. Aztán megtaláltam, hogy hol tudok kikapcsolódni, hol tudok feltöltődni. Van egy baráti kör, akikkel minden nap találkozok. Ők nem a fociból érkeztek. Egész jól érzem már magam. Új helyre költöztem. Minden ok. Az eredmények is jöttek.

Tomiszlav Szivics boldog ember?

Ez nagyon komplex kérdés. A boldogság sok mindentől függ, nem csak a munkától. Összességében azt mondanám, hogy igen. De mindig van hiánypont. Van családom, de nincs itt. A gyerekek felnőnek nélkülem. Dolgozom, de néha nem jön az eredmény. Komplex kérdés ez nagyon.

Mit szól ahhoz, hogy a sehová sem kellő brazil sztárok mit játszottak a Real Sociedad ellen?

Most kérdezem én. Aki írta ezt, felel valakinek?

A nevüket sem tudjuk.

Ez az érdekes. Ezeknek is bevezetném a licenszet. Ez a csapat lenyomta a Szpartak Moszkvát, a Rosztovot, szerintem a spanyolokat is kiejtik. Amikor én mondok valamit, akkor megbüntetnek. Ők pedig bármit írhatnak úgy, hogy az egész ország olvassa őket. Hogy létezhet ez?

Minden fronton az első csapat fog játszani?

Most vagyunk olyan tárgyalásban, hogy a Ligakupát a fiatal csapat fogja játszani a csoportkörben. Nem azért, mert nekünk sok lenne, hanem azért, mert a jövőre is gondolni kell. Kell ezeknek a srácoknak egy kicsit több lehetőséget adni. Azt gondolom, hogy Vitya nagyon jól összerakta ezt a csapatot és ezt tisztelni kell. A Ligakupa pont az a sorozat, ahol bátran kell adni a lehetőséget a fiataloknak. Gyertek gyerekek, próbáljátok meg! Ez egy befektetés a klubnak. Lássuk, hogyan tudnak versenyezni a felnőttekkel.

Olyan stílusban, mint egy olimpiai válogatott? Visszajátszókkal az első keretből?

Nem akarok én belerondítani. Legyen az U21 és azok a fiatalok, akik az első kerettel edzenek. Legyen az a csapat. Esetleg egy pár visszajátszó, mint Griffiths. Neki szüksége van a játékra, hogy utolérje magát. Esetleg még Szalai, de többen nem.

Akkor Vitelki Zoli is vezetné a csapatot?

Szóba került, de sajnos a szabályok nem teszik lehetővé. Vitya a múltja a Diósgyőrnek, de a jövője is. Teljesen korrekt és jól felkészült edzőről van szó. Dolgozunk azon, hogy ezeken a mérkőzéseken ott lehessen mellettem a kispadon.

A mesternek milyen a viszony a játékosokkal? Főnök-beosztott viszony, vagy lazább?

Itt változtattam az eddigi stílusomon. Muszáj volt, mert volt egy pár játékos, akikkel nem értettük egymást pontosan. Profi a viszonyunk. Ők a játékosok én az edző, ennyi. (nevet)

Kikéri a stáb véleményét döntésekről, taktikákról?

Igen, persze. Beszélünk mindenről. Gyuri bácsi mondja a véleményét a kapusokról. Ő is döntött sokáig, de a Birkirkara után mondtam, hogy most én fogok dönteni. (nevet). Az erőnléti edzővel mindig beszélek, hiszen ő tudja, milyen állapotban vannak a játékosok. Tudja, kinek van szüksége pihenőre. Már hét elején tudnom kell, hogy tervezzem a csapatot. Gosztonyi volt egy példa. Amikor játszottuk az El meccseket, az neki sok volt. Azután leült a padra egy kicsit és újra jól csinálja. A pályaedzővel is beszélünk sokat, amikor feltérképezzük az ellenfelet. Már hétfőn a fejemben van az elképzelés. Ezért is van sok rendszer, hiszen az ellenfélhez igazítjuk. A három pont az szent. Még nem vagyunk olyan csapat, mint az Újpest ellen, hogy kimegyünk és puff. Most kell taktikázni, hogy meglegyen a győzelem. Alkalmazkodunk az ellenfél játékához, és ehhez most olyan keretünk van, hogy valamikor Egerszegi játszik, de máskor majd Nikházi. Tudunk variálni. Én kértem, hogy olyan keret legyen, amiben van variáció. Legyenek olyan játékosok, akik tudnak játszani 3-4 poszton és 3-4 rendszerben. Ez adja az erőnket. Ott van Husic és Németh. Mindkettőnek megvan az erőssége. Németh Milán mindenhol tud játszani, akárhova teszem. De sorolhatnám. Griffiths érkezésével, Takács fejlődésével kaptunk sok variációt. Grumic utolérte magát végre. Türelmesek voltunk és most majd visszakapjuk a pályán. Sok dolog van, ami pluszt ad a csapatnak.

Stábon belül szokták kritizálni?

Igen, szoktak. Nyitottak vagyunk. Én ezt is kértem. Nem szeretem a pályaedzőt, aki mindig csak bólogat, az nem természetes. Volt is egy vitánk a bolgárok elleni itthoni meccsen. A cseréken vitatkoztunk. A pályaedző kritizált, hogy miért nem raktam be Alvest, amikor nagyon jöttek a bolgárok? Borit cseréltem be akkor. Azért, mert nagyon kockázatos ilyen iramban, a védelemben változtatni. Volt benne logika, és lehet, hogy segített volna. De ha nem, akkor én vagyok a felelős. Bemegy a nagy iramba, rúg egy luftot, kapunk egy gólt és ezzel kiesünk, akkor én leszek a hibás. Viszont Boritól azt kértem, hogy tartsa meg a labdát. Itt volt egy vitánk. De én vagyok a felelős, nekem kell a döntéseket hoznom. A tulajdonos és a szurkoló előtt én felelek.

Ki a legnagyobb kritikusa?

A feleségem. Ő kritizál, hogy voltam öltözve, mit nyilatkoztam. (nevet)

Mit csinál a mester a szabadidejében?

Nem sok van. Az elmúlt időben egy filmet nem tudtam megnézni. 40 nap alatt 11 mérkőzés és az utazások. Nem volt szabadidőm. Minden nap bemegyek a Freibe kávézni. Erre rászánok egy félórát. Ennyi. Nagyon ritkán szoktam teniszezni, de arra régen volt időm.

Ki tud egyáltalán a fociból kapcsolni?

Nem. Szeretem a kispályás focit játszani. Azt imádom. Keddenként szoktunk focizni itt, a klubban dolgozókkal. Épp a napokban kaptam meg, hogy az eredményekkel elrontottam a focinkat, mert állandóan úton voltunk. (nevet) Mondtam is, hogy bocs.

Mennyit dolgozik egy nap?

Tíz órát minimum. Amikor úton vagyok edzésre, az rekreáció nekem. Nézzük a mérkőzéseket, tervezzük a következő meccset, elemzünk. Sok beszélgetés van egy nap. De nem panaszkodom.

Milyenek az új szerzemények?

Jók. Még sokkal jobbak lesznek. Van bennük potenciál. Van lehetőségük fejlődni. Mondtam is, hogy öt játékosnak még kell 2 hónap minimum. De ezt vállaltuk, mert van bennük fantázia. Még jobb játékosokat csinálunk belőlük.

Bajnok lehet ez a csapat?

Korai lenne ezt kijelenteni, de tagadni sem kell. Újra azt mondom, hogy jó úton járunk. Nem kell elszállni, mert még sok van hátra. Ha elkapjuk a fonalat, akkor bármi lehet. Ha a következő két mérkőzésen tudunk hozni 6 pontot, akkor azt mondom, hogy bármi lehet. Ha nem fog sikerülni, akkor is stabilnak kell maradni és igyekezni. A következő évben már reálisabb terv lehet.

Az utolsó kérdés, ami egyből kettő is lesz. Mi a legnagyobb diósgyőri csalódása és élménye?

A legnagyobb csalódás a Paks elleni vereség. Az a legnagyobb. Az esett a legrosszabbul nekem.

Ahogy beszélgettünk a játékosokkal, ez bennük is nyomot hagyott. Nem érezték egy ilyen vereség lehetőségét.

Mindig akkor jön, amikor legkevésbé várod. Egész héten mondtam nekik, hogy vigyázzunk, mert jó csapat. Nagyképűen kimentünk és nyolc perc alatt kaptunk egy hármast. Az a legnagyobb csalódás.

A két döntő a legnagyobb élmény. Nem tudom különválasztani őket.

Köszönjük, hogy rendelkezésünkre állt és sok sikert kívánunk a további munkához!

És ezt olvastad már?
Banner

Ez egy archivált cikk, így nincs lehetőség hozzászólás írására.