Bene Ferenc interjú

"14 év alatt sok kérdés eldől a labdarúgóvá válás folyamatában"

A cikket a dvtk.eu-ról, a DVTK hivatalos oldaláról osztottuk meg. Mivel szívügyünk a diósgyőri utánpótlás, így nekünk is célunk, hogy minél több emberhez jusson el egy hír, egy cikk, ami a fiatalokra vonatkozik. Hadd meríthessen ebből erőt vagy lendületet minden olyan család, aki egy jó sportközegben szeretné tudni a gyermekét.

Bene Ferenc januárban vette át a diósgyőri utánpótlás szakmai irányítását. Az új edzőkről, játékosokról és a csapatok teljesítményéről beszélgettünk vele.

- A nyáron az első félév tapasztalatai alapján kicsit átalakítottad a diósgyőri utánpótlás felépítését, szakmai alvezetők segítik és felügyelik az egyes csapatoknál folyó munkát.
- Egy ember nem érthet mindenhez. A területek vezetését inkább specialistákra bíztam. Felállítottunk egy olyan rendszert, ahol saját szakmai vezetője van az egymáshoz tartozó korosztályoknak, valamint a kapusoknak.

Az ovifocitól az U9-es csapatig Kiss Zoltán, az U10-U13-as csapatoknak Borbély Péter, az U14-U21-es csapatoknál pedig én vagyok az alvezető. Mi segítjük az edzők munkáját.

Mondok egy példát: a tizennégy évestől idősebb korosztályoknál napi lebontásban megvan, hogy melyik edzésen milyen taktikai alapelvet, milyen módszerekkel gyakorlunk. Nagyot léptünk előre a tudatosság terén is. A következő lépés az lesz, hogy a nagy alapelvek elsajátítása után tovább fejlesszük a részleteket. A folyamat végén oda szeretnénk eljutni, hogy a mérkőzéseken ne találkozhassanak olyan játékhelyzettel a játékosok, amit nem tudnának megoldani, mert azt esetleg nem tanulták az edzéseken. Ezt csak szigorúan mérkőzéshelyzetet szimuláló edzéseken lehet megtanulni. Január óta így nincs lépcsőn való szökdelés például és olyan sem fordulhat elő, hogy labda nélkül futnak a fiatalok az edzéseken. Egy kiváló erőnléti edző irányítja az erőnléti munkát, de a legfontosabb, hogy intenzív, mérkőzésszerű körülmények között futballistának neveljük a fiatalokat.

- Több új szakember is érkezett a diósgyőri utánpótlásba.
- Wágner Ádám és Wágner Gábor neve az U16-os csapat olaszországi sikere után lett szélesebb körben is ismert. Ezalatt a rövid idő alatt is bebizonyították, amit korábban is hallottam róluk, hogy rendkívül felkészült szakemberek, akik akkurátusan készülnek minden edzésre. Azt hiszem, szép karrier áll előttük. Nekik is kell még fejlődniük, de az már most látszik, hogy nyert velük a diósgyőri labdarúgás.

Borbély Péter és Kiss Zoltán szakmai alvezetői posztra érkeztek, és nagyon fontos pozíciót töltenek be, mert bevallom őszintén, az elmúlt időszakban a legkisebb korosztályokra nem tudtam kellő figyelmet fordítani. Az előző bajnokságban az U21-es csapat eredményessége volt a legfontosabb, így velük foglalkoztunk a legtöbbet. Ezt a feladatot sikerrel teljesítettük Vitelki Zoltánnal és Kiser Lászlóval.

Kiss Zoltán foglalkozik az ovifocival és a legkisebb korosztályokkal, akinek több, mint tízéves tapasztalata van ilyen korú gyerekek képzésével. Borbély Pétert pedig azt hiszem, nem kell bemutatni. Újra nálunk kamatoztatja rendkívüli tapasztalatát. Két olyan tudású szakemberről van szó, akiknek a munkájában maximálisan megbízom. A tizennégy év alatti korosztályok esetében elég, ha rajtuk keresztül tartom a kapcsolatot az edzőkkel. Ez egy nagyon fontos időszak a gyerekeknél, mert 14 év alatt sok kérdés eldől a labdarúgóvá válás folyamatában

Szintén nagyot léptünk előre a kapusképzés területén, Lippai Józsefet sem kell bemutatni. Dolgozott az A-válogatott mellett, az utánpótlás területén topakadémiákon, illetve évekig a magyarországi kapusképzés vezetője volt.

Amióta itt van, több tehetséges kapust igazoltunk, válogatott kerettagokat is. Ma már minden korosztályban minimum két meghatározó kapusunk szerepel, így nem fordulhat elő, hogy egy csapat tartalékkapus nélkül utazik el egy mérkőzésre, vagy valaki aránytalan terhelést kap. Minőségben és mennyiségben is előrébb léptünk. Lippai József a kapusképzést helyezi olyan szintre, mint amilyenre én törekszem a mezőnyjátékos-képzésben.

- Nemcsak az edzői stábba, hanem a csapatokba is érkeztek új játékosok. Miért volt erre szükség?
- A diósgyőri labdarúgás történetében első alkalommal az összes miskolci óvodást felmértük, akik közülük sokan csatlakoztak is az utánpótlásunkhoz. Továbbra is tartunk félévente toborzókat.

Másrészt szeretnénk olyan játékosokat hozni a klubhoz, akik erősítést jelentenek, mert megvan bennük az a potenciál, hogy NB I-es labdarúgó váljon belőlük. Külön figyeltünk azokra a miskolci vagy Miskolc környéki fiatalokra, akik az elmúlt időszakban elhagyták a várost vagy a DVTK-t. Szeretnénk olyan szakmai munkát végezni és olyan infrastrukturális hátteret biztosítani, hogy senki ne vágyjon el innen, aki pedig elment, az az első hívószóra jöjjön vissza.

- Az utánpótlás bajnokságokból hét forduló múlt el, már lehet az idei teljesítményről beszélni. Hogy látod a diósgyőri utánpótlást?
- A fent említett nyári változásoknak úgy tűnik megvan az első eredménye, de továbbra is az a véleményem, hogy az eredmény nem cél, hanem az elvégzett munka következménye. Ezalól egyedül az U21-es csapat kivétel. Nekik a felnőtt futballhoz közelítve meg kell tanulniuk nyerni is. Minden csapat győzelmének örülök, győztes típusú játékosokat szeretnénk nevelni, akik az utolsó percben is el merik vállalni a tizenegyest, vagy döntetlen állásnál hátukra veszik a csapatot, azonban egy-két vereség miatt egyetlen edző vagy labdarúgó sem tarthat attól, hogy eltanácsoljuk a klubtól.

- Nézzük sorban a csapatokat! Az U21 a zászlóshajó.
- Vitelki Zoltánnal napi munkakapcsolatban vagyok, a legtöbb edzést és az összes bajnokit láttam. Ez alapján mondom, hogy amit a kinevezése után tavaly tavasszal elképzeltünk - azt a modern stílust, azt a játékfelfogást - maximálisan megvalósították. Vitelki Zoltán és Kiser László nagyszerű csapategységet alakított ki. A játékosok megfelelő mentalitásúak és a csapat taktikai szervezettségéről is csak pozitívat tudok mondani. Ígéretesen fejlődnek a fiatalok és azt sem szabad elfelejteni, hogy az U21-es bajnokságban szinte U19-es kerettel veszünk részt. Feltett célom, hogy közülük minél több játékost tudjunk feladni az első csapatba.

- Az U21-es csapat párja az U17.
- Kriston István és Bém Gábor csapata is hasonló pályaívet ír le, mint az U21. Ők is jó úton járnak. Az U21-eshez hasonló stílusjegyeket ők is magukon viselik, de fiatalabb korukból kifolyólag sokkal hullámzóbb a teljesítményük. Az utóbbi időszak eredményei azt mutatják, hogy ez is egy tehetséges és sokra hivatott társaság. Büszkék lehetünk rá, hogy rég nem látott sikeres időszakon van túl ez a két csapat, hiszen együtt hat győzelmet arattak a Ferencváros, az Újpest és a Videoton ellen. Ezek részsikerek, de motivációs szempontból nagyon fontosak.

- Az U18 és az U16 a két mostoha korosztály, mert ebben a bajnokságban az első csapat jogán szerepelnek az utánpótlás csapatok is, így ki sem lehet esni. Ezért több, egyébként ide tartozó játékos eggyel feljebb játszik.
- Én semmiképpen nem tartom mostohának ezt a két csapatot sem. Természetes, hogy jobban koncentrálunk a kiemelt bajnokságban szereplő U21-re és U17-re, de a lehetőségeket tekintve minden korosztálynak ugyanazokat a lehetőségeket biztosítjuk, mindenhol két szakember foglalkozik a játékosokkal. Egyetlen különbség, hogy akiket úgy ítélünk meg, azok valóban az idősebbek között játszanak, ezért sem kérhető rajtuk számon az eredményesség, hiszen a kulcsjátékosokat mi magunk emeltük ki a csapatból. Tehát nem az eredményt figyelem náluk, hanem azt, hogy milyen módon készülnek a jövő évi U17-es és U19-es bajnokságra. Mondok egy példát: Gresó Mátyás tavaly az U21-es csapatban nem kapott szerepet, végig az U18-ban játszott, tisztességesen készült, idén pedig az U21-es csapat meghatározó embere. Ez jó példa minden, az U16 és az U18-ban szereplő focista számára. Figyelünk rájuk, egyáltalán nem mostohagyerekek. Amennyiben a felvitt játékosokat visszajátszatnánk, biztos erősebb lenne a csapat, de nem az eredményesség a cél, hanem a tehetségek kibontakoztatása, hiszen az idősebbek között gyorsabb a játék, jobb teljesítményre kényszeríti őket a közeg.

- U15, U14?
- Egyik csapatnál sem rendelik alá a játékstílusukat és a taktikai elveket az eredményességnek. Számomra az a legfontosabb, hogy látom, egységes és szervezett a csapat. Tudatos játékot játszanak, megoldják azokat a játékszituációkat, amelyeket ebben a korban meg kell. A győzni akarást, a küzdést már ebben a korban is erősítjük a játékosokban, de olyat nem akarok látni az edzőktől, hogy előre tolnak egy korábban érő, ezért magasabb, erősebb centert a támadósorba, majd ráívelgetik a labdát, ő pedig három kisebb kortársával a nyakán a hálóig cipeli a labdát. Ez tévút lenne, nekünk felépített játékot kell játszani, gyors, kombinatív, látványos futballt szeretnék látni minden csapatunktól, amelyik agresszívan letámadja ellenfelét. Ezek az alapelvek sokkal fontosabbak, mint az eredmény.

- Ettől az idénytől ismét bajnokságban szerepel az U13-as csapat, illetve létrejött az U15 “B”. Mi ennek a magyarázata?
- Az a célunk, hogy az U13-as csapat is megismerkedjen a bajnoki rendszerrel, hogy minél több játéklehetőséget kapjanak, ezért neveztük be őket az U14 NB II. Északi csoportba. Igazi bajnoki mérkőzéseket játszhatnak idősebbek ellen, ami nagyon jót tesz a fejlődésüknek. Az U15 “B”-ben azok az U14-es és U15-ös játékosok szerepelnek, akik a hétvégén kimaradnak a csapatuk keretéből. Így ők is megkapják a mérkőzésterhelést és mérkőzés-tapasztalatra tehetnek szert.

- Az utóbbi időben rendszeresen érkezik meghívó Diósgyőrbe az utánpótlás válogatott keretébe. Tekinthető ez a Diósgyőrben folyó szakmai munka elismerésének?
- Játékosként és vezetőként is örömteli, ha hazánkat képviselheti valaki. A meghívó kiváló motiváció a játékosoknak, ugyanakkor felelősség is, hiszen ők azok, akik példát mutatnak társaiknak.

(forrás: dvtk.eu)