A siker útja

_{Szerző: | 2015-02-27 07:33:19}

Nem kell sokat keresgélni a városban, ha egy másik sikeres és professzionális egyesületet akarunk találni. A Miskolci Jegesmedvék évek óta bizonyítják, hogy jól felépített stratégiával, nem kapkodva, el lehet érni a csúcsra.

A focival kapcsolatban gyakran előkerülnek gazdsági kérdések. Hogyan lehet egy klubot gazdaságosan működtetni és emellett sikeresnek lenni? A klubok nem szeretnek erről nyilatkozni, hazánkban még nem megszokott az a fajta nyílt gazdálkodás ami nyugaton. Nem kell sokat keresgélni a városban, ha egy másik sikeres és professzionális egyesületet akarunk találni. A Miskolci Jegesmedvék évek óta bizonyítják, hogy jól felépített stratégiával, nem kapkodva, el lehet érni a csúcsra. Megkértük a klub elnökét Egri Istvánt, hogy beszéljen nekünk arról, milyen lépcsőfokok vezetnek a dobogó tetejére? Megkeresésünknek nagyon örült és szívesen válaszolt a kérdéseinkre.

Az ami most nálatok történik, az nem túl gyakori Miskolcon, első helyen áll a csapat a bajnokságban (az interjú még az alapszakasz idején készült – a szerk.). Ami még nagyon figyelemreméltó, hogy sokadszorra áll fel ez a klub, szinte a nulláról. Számunkra van még egy fontos része ennek a nagy egésznek, az utánpótlás. Hogyan lehet egy ilyen tartós és jó minőségű utánpótlást kiépíteni? Amikor jöttünk be a csarnokba, akkor is láttuk, hogy legalább ötven gyerek van a jégen. Hogy sikerült ezt ilyen szinvonalon megoldani, egy ekkora városban?

Azt kell mondanom, hogy sajnos ez még mindig nem a pénzről szól, annak ellenére, hogy a miskolci jégkorongban közel fél milliárd forint van. Ez a teljes hokivertikumra vonatkozik, amelyben a felnőtt csapat csak egy kisebb részt jelent, és összességében eltörpül a futballcsapatok költségvetése mellett. A társasági adón keresztül, közel 300 milliót rakunk minden évben az utánpótlásba. Sajnos ettől kevesebb megy a felnőtt csapatra. A sportág annyira erősödött, hogy már az első húszban van a magyar jégkorong, a világranglistán. Valljuk be, hogy ez egy nagyon komoly és népszerű sport a világban. Mi pedig még mindig ott tartunk, hogy szülőként vagyok itt. 1986-ban lehoztam ide a fiamat, aki azóta már ennek a klubnak a technikai vezetője. Mindenki úgy dolgozik ennél a klubnál, hogy ebből a közegből nőttek ki. Talán ez baj, de nekem rögeszmém, hogy olyan emberek csinálják ezt, akik nagyon szeretik és kötődnek a klubhoz, a városhoz. A szakmai igazgatónk az a Mayer Péter, aki a fiammal együtt kezdett el hokizni, ő az egyik legképzettebb magyar edző. Horváth Szabolcs, megszállottként dolgozott itt velünk ingyen a sajtó és pr-, marketing területen és amikor adódott egy olyan lehetőség, akkor felvettük magunkhoz. De a felszerelés menedzserünket is említhetném, akinek a gyermeke szintén itt játszik. Az edzőink nagy része nálunk játszott, itt nevelkedtek. A felnőtt csapat vezető edzője, Majoross Gergely is játszott nálunk, rajta kívül a külföldi szakemberek azok, akiknek nincs a klubnál előéletük. Az egész érzelmi alapon működik, ami nem biztos, hogy jó. Vagyis az nem jó, hogy ez csak így működik. Igazán átütővé tenni viszont úgy lehetne, ha valaki pénzt tenne bele. Ha valaki ebbe nagyságrendileg nagyobb pénzt fektetne, akkor el tudnánk menni az EBEL-be, akkor tudnánk világszinvonalúak lenni. Az EBEL, Európa hatodik legerősebb ligája, abban szerepel a Volán. Náluk ugyanez van, Ocskay Gábor a saját játékosaiból nevel edzőt. Nem véletlen, hogy ez nálunk viszonylag sikeres, ezt csak “őrültekkel” lehet csinálni.

Sok lépcsőfokot kellett meglépni ahhoz, hogy sikeresek legyetek és ez az egység még jobban összekovácsolódjon. Bizonyára nagyon fontos volt a csarnok megépülése.

Színvonalas hokihoz ma már nélkülözhetetlen egy minőségi jégcsarnok. Mi 2006-ban, rengeteg munka árán tudtuk elérni, hogy felépülhessen ez a csarnok. Káli Sándor volt az, aki ezt lehetővé tette akkor és nagyon sok véletlen is kellett hozzá. Akkoriban sok támadás érte az épülő csarnokot, hogy talán nem ez kellene Miskolcra. Az elmúlt idő bebizonyította, hogy nem volt hiábavaló megépíteni. Ma már a nézőinknek a nagy része családokból tevődik össze, az unokától a nagyszülőkig, és rendre megtöltik a csarnokot. A szurkolóink, akik mindig támogatják a csapatot, innen nőttek ki, évek óta velünk vannak. Nem szidják az ellenfelet és nincsennek azok az ellentétek a lelátón, ami például sajnos a fociban megvan. Az Újpest ellen viszont volt pár új ember a lelátón, akik többet foglalkoztak az ellenféllel mint ami nálunk megszokott. Kellemetlenül is éreztük magunkat emiatt, hiszen az nem jellemző ránk, hogy olyan stílusban szidjuk a 8-10 vendégszurkolót, ahogyan tették ezt azok az emberek. Itt nincsenek elzárva a szektorok, itt elbeszélgetnek egymással a szurkolók, megisznak egy sört, megbeszélik a meccset. Itt balhé még nem volt a nyitás óta. Abban a pillanatban amint egy komolyabb botrány kialakulna, már nem lenne családias a légkör, és ez egy nagyon fontos dolog. Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy mi a titok. Ez egy nagy család és komoly érzelmi kötődés mentén alakult ki ez az egész.

Mivel nincs elég pénzünk és nem tudok mesebeli fizetéseket adni, ezért megpróbálunk olyan körülményeket teremteni, amiért öröm ide jönni. Mi vagyunk az országban a második klub, ahol két szabvány méretű fedett pálya van. Amikor kiléptünk a sportiskolából 3 évvel ezelőtt, akkor megszűnt az utánpótlás városi támogatása is. A klub költségvetése 400-450 millió forint körül van, és ebben 250 játékos van, a legkisebbektől a felnőtt csapatig. Ebből a büdzséből a város 18 milliót vállal. Sajnos ez nagyon alacsony öszeg, így a többit nekünk kell előteremteni.

Milyen irányba kell és lehet elmozulni?

Pénzt kell bevonni a rendszerbe, és fejleszteni kell az utánpótlást. Az a tapasztalatunk, hogy ha 10 fiú idejön, abból 9 itt is marad. Egy 7-8 éves kisfiúnak mi kell? Kell egy minimális agreszivitás, ami a gyerekekben benne van. Örök mozgási vágyuk van. Ez a sport látványos, dinamikus, gyors. Amikor játszik, a gyerek úgy érzi, hogy ő egy harcos. Ezért is jön, mert magával ragadja ez az érzés. Persze ezeket a gyerekeket ide is kell csalogatni. Nagyon jó ötlet volt a koriosztály amely a Vörösmarty Általános Iskolával közösen indítottunk el. Ezek a gyerekek testnevelésóra keretén belül jönnek hokizni, a lányok pedig műkorcsolyára, szinkronkorcsolyára. Dolgozunk az akadémiai rendszer kiépítésén, amely a középiskolától az egyetemi szintig biztosítja a magas szintű tanulást és sportolást, mert ez a kettő összefér. A felnőtt csapatban például most hét egyetemistánk van.

A szurkolók talán szívesebben látnak a pályán saját nevelésű játékosokat, mint légiósokat.

A jégkorongban, Ocskay Gáborral 6-8 éve szorgalmaztuk azt, hogy korlátozzuk a légiósok számát, mert különben nem lesz a magyar hokiból semmi. Az Újpest úgy nyert bajnokságot jó pár éve, hogy 14 szlovák játékosa volt. Azzal, hogy lekorlátoztuk a légiósok létszámát, rendkívüli módon megnövekedett a magyar játékosok szerepe. Kötelező magyar játékost nevelni, mert nem tudsz kiállni. Egy jégkorong csapat minimum 16 ember, és azok, akik igazán eredményesek, mind 4 sorral játszanak, mert ezt a tempót lehetetlen bírni anélkül, hogy ne menjen a játék és a taktika rovására. A korlátozással két dolgot nyertünk. A magyar hokinak, a válogatottnak nevelni tudunk minőségi játékosokat, másrészt rá vagyunk kényszerítve arra, hogy igazán minőségi játékosokat hozzunk külföldről.

Én a futballban azt látom, hogy nagyon sok légióst alkalmaznak, és kevés a saját nevelésű játékos.

Ha ezelőtt 4-5 évvel valaki azt mondja nekünk, hogy NHL-es és AHL-es játékosok lesznek a miskolci jégen, akkor kinevetjük. Mikor az első AHL játékos megjelent nálunk a jégen 3 éve, külön cikket írtunk meg fotózgattuk. Elsírtuk magunkat, hogy Miskolcra ilyen játékos jön, manapság pedig már korábbi NHL-szerződéses játékos is bennünket választ. Kérdezik, hogy miért jön ide Amerikából valaki? Azért, mert ott rengeteg játékos van, de itt le tud játszani 70 meccset, tud fejlődni, és ha kiemelkedően teljesít, akkor tovább léphet egy sokkal jobban fizető ligába.

Hogy lehet lejátszani 70 meccset egy évben?

Ezt kérdezte pár éve Tornyi Barnabás is tőlem. Azt mondta nekem, ha ő ilyen fizikai állapotba tudná hozni a játékosait, akkor mindent megnyerne. De ehhez ez a közeg kell. A kanadai játékosok azt a mentalitást hozzák ide, hogy ő, aki 100 kiló színizom, naponta 2 órát van a konditeremben. Így a miskolci 60 kilós játékos láthatja, hogy ha erre a szintre akar eljutni, akkor menni kell és csinálni. Nekem ehhez konditermet kellett építeni. Szerintem az országban nincs még egy ilyen speciális eszközökkel ellátott konditerem. Külön, speciális jeges edzőtermet építettünk 20 millióért. Korcsolyázógép az országban csak a válogatottnak van, és nekünk. A szlovák NHL-es játékosok Kassán, ilyen gépen készülnek nyáron. Szintén a TAO-ból spinning termet csináltunk, de van szaunánk, szoláriumunk, puha edzőtermünk. Nagyon lényeges, hogy kialakítottuk a sportegészségügyi centrumunkat, ahol van lökéshullám kezelés, mágnesterápia, lézerterápia és minden egyéb, ami bármelyik sportolónak kell. Ennek köszönhetően a szezonban alig van sérült játékosunk, akinek pedig mégis van valamilyen problémja, sokkal gyorsabban épül fel. Ezt egyébként már felfedezték a kosras lányok is, ők is hozzánk járnak.

Próbáltunk olyan közeget felépíteni, hogy érdemes legyen idejönni. Ma már akár kevesebb pénzért is bennünket választ egy játékos, mert garantált a fejlődése, bekerülhet a válogatottba. Talán nevetséges, de igaz, hogy a válogatottba behívott hét játékosunk között van olyan, aki két világbajnokságon játszott már és 150 ezer forint a fizetése. Kiment Amerikába, a legmagasabb szintű junior ligába, de azután visszajött, mert stabil válogatott akart lenni, és ezt 70 meccsel biztosítani is tudja. A legdrágább kanadai légiósunk nem keres 500 ezer forintot. Egy átlagos magyar focicsapat havi fizetése annyi, mint nekünk az egész szezonban.

Ezek a fizetések, amik itt vannak, azok átlagosak az országban, vagy itt alacsonyabbak?

Egy picit alacsonyabb. Például egy korábbi játékosunk – aki már nem tudta hozni a korábbi teljesítményét - elment a Fradiba, ennek ellenére több pénzt kapott ott. Egy másik játékosunk, aki most a második a kanadai listán a MOL Ligában, feleannyi pénzért jött ide, mint amennyivel a korábbi csapata marasztalni akarta. Azért jött ide, mert tudta, hogy itt egy jó csapat lesz, meg egy jó közeg. Az ellenfelek ismerik egymást, hogy hol-milyen közeg van. De sok fiatal van, akik szívesen jönnek ide, mert innen be tudnak kerülni a válogatottba, és ez néha többet ér a pénznél.

Milyen stílust játszik a Jegesmedvék csapata?

Egyfajta erőhoki, mondhatnám azt, hogy kanadai stílus jellemzi most a csapatot. Nagyon örülök neki, hogy Majoross Gergőt tudtuk leszerződtetni edzőnek, mert ő egyben a magyar válogatott másodedzőjeis, és ő ugyanazt a stílust játszatja most, mint ami a válogatottban megy. Egyre inkább ez a fajta fizikai hoki megy Európában is. De más sportágakban is ez van, nézzük csak meg a kézilabdát, a kosárlabdát. Gladiátorokat kell felnevelni. Azt mondják a szakemberek, hogy a fizikai képességeket, a fizikai állapotot meg lehet teremteni, ez abszolút szorgalom kérdése, a teljesítményben pedig 90 százalék a munka és csak 10 az, amit tehetségnek hívunk. Az edzők azt mondják, hogy inkább 10 vízhordó, de tökéletes vízhordó, mint egy lusta zseni.

Hogyan megy a gyerekek kiválasztása?

A kiválasztás szempontjából a hoki egy kicsit más. A múltkor éppen itt ült Fuhrmann Géza és mondta, hogy ők már az óvodában elkezdik az ovifocit és már ott kezdik kiválogatni a gyerekeket. A jégkorong az teljesen más. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség és a topszakma is azt mondja, hogy 14 éves kor alatt nem kell jégkorongozót faragni. A mindennapos edzés csak U14-től felfelé van. Addig nincs, mert azt mondják: annyira összetett a sportág, a készségeit és az egész munkát illetően, annyira bonyolult mozgáskoordinációt kell elsajátítania, hogy azt csak idősebb korban lehet megvalósítani. A finn kapusedzőnknek itt volt az édesapja, aki az egyik legjobb finn hokicsapat, a Kärpät Oulu alelnöke, és ő is elmondta világosan, hogy 14 éves korig szerződést sem kötnek a játékossal és nem is dolgoznak velük klubszinten. A szülők dolgoznak velük. De én ezt Amerikában is láttam, hogy a szülők intézik a buszt, a jeget, a szállást, az étkezést, a szerelést, ők edzik a gyerekeket. Azért akarjuk kiépíteni az akadémiai rendszert, hogy amikor elvégezte a gyerek a nyolcadik osztályt, onnantól kezdve adjunk neki olyan modellt, amely vonzó sportpályafutást ígér.

Mikortól kerülhet be a felnőtt csapatba egy ifi?

A hokis 18 éves korára felnőtt játékos is lehet akár, ez csakis a gyerektől függ. Itt van például Nagy Krisztián, aki most 20 éves és 18 évesen nem hogy a Miskolc felnőtt csapatában játszott, de felnőtt válogatott volt. De mondhatok mást is. Miskolczi Márkot például 19 évesen bevitték a felnőtt válogatottba. Tehát minden a játékostól függ, az a lényeg, hogy 18 éves korára megfelelő fizikai állapotban legyen. Kanadában, vagy Finnországban ez már nem téma. Ezeket a gyerekeket már úgy nevelik fel, hogy tudja, milyen életpálya vár rá. Tehát legalább olyan fontos a fizikai képzés a jégkorongban, de tartok tőle, hogy más sportágakban is, mint maga a technika és a taktika. Azt persze nem lehet megtanítani, hogy lőjél gólt, mert annak benne kell lennie a játékosban.

Elég széles az alap a gyerekekből? Az is szóba jöhet lassan, hogy kell egy fiókcsapat?

Szükség lenne rá. Kevés a gyerek, több kellene, de ehhez ez a város már kevés. Sátoraljaújhelyen már elkezdődött valamilyen szintű hokiélet. Tiszaújvárosban újra lesz pálya remélhetőleg, a város vezetőivel már beszéltünk erről. Van még Kazincbarcika, Erdély, Felvidék, ahonnan már most sok játékosunk van. Azok, akik hajlandóak onnan ide eljönni, azok biztosan akarják is ezt csinálni. Próbálunk programot adni ezeknek a jégpályával rendelkező városoknak, hetente egyszer-kétszer kimenni hozzájuk edzést tartani, mert ahol jégpálya van, ott azonnal hoki is lesz. Szeretnénk így növelni a bázisunkat, de nem a mennyiség, hanem a minőség irányába. Egy játékos rengeteg pénzbe kerül, de kinevelni még mindig olcsóbb, mint megvenni. A szakma azt mondja, hogy ha minden évben beépítesz egy fiatal játékost, akkor fogjál magaddal kezet. Az, hogy olyan csapatod legyen, amiben csak saját nevelésű játékosok vannak, ez ma már nem működik. Ez még a DVTK fénykorában, az Oláh Feriék idejében sem volt így. Ma már teljesen természetes, ha a felnőtt csapatban vannak légiósok, és máshonnan érkezett játékosok. Az persze nagyon jó dolog, ha vannak saját nevelésű játékosok, de azt mindig a szakma dönti el, hogy befér-e a csapatba.

Miskolcon nyolc éve van már jégcsarnok. Aki akkor elkezdte hat éves korában, az még mindig csak 14 éves, ennek ellenére a felnőtt csapatban most van nyolc-kilenc saját nevelésű játékos. Na ők még kint kezdték a három hónapos jégen, a Duschek Dávid, a Ritó Laca, Miskolczi Márkó, a Láda testvérek, és most itt vannak a felnőtt csapatban. Na, ezek a fiúk azok, akik ezt rettenetesen akarták. Az én fiam korosztálya, a 80-81-esek, amikor elkezdték, voltak vagy hatvanan, maradt belőlük néhány felnőtt korára. Ezek a fiúk bele tudtak nőni a felnőtt csapatba. Azért, mert nagyon akarták. De ez most másként van. Ma már nagyon jó feltételeket tudunk biztosítani minden gyereknek.

Hány ember viszi az egyesületet?

A klub vezetése és a közvetlen munkatársak száma öt. Tizenöten dolgoznak az utánpótlásban, edzők, szertárosok, gyúrók, de ebből nem mindenki főállású. A felnőtt csapat mellett öten dolgoznak nap, mint nap.

A TAO-nak köszönhetően az elmúlt négy évben a Miskolci Városi Szabadidőközpont vagyona – amelynek a része a jégcsarnok is - több mint 300 millió forinttal növekedett. Ami mögött új fajta szolgáltatások, tevékenységek vannak. Azzal, hogy lefedtük a kettes pályát, azonnal szűk lett az öltözői kapacitás. Ezekhez az új szolgáltatásokhoz megint emberek kellenek. Így nő ez az egész vertikum.

Diósgyőr szurkoló vagy?

A Diósgyőr szó annak, aki itt született, itt nőtt föl, egészen mást jelent. Én is diósgyőri vagyok egyébként, ott születtem a Vasgyárban. Amikor megnősültem, akkor költöztem be a városba. Ott nőttem fel a Torontáli utcában, azért ismerem a régi játékosokat, nekem szomszédom volt a Borisz, meg Oláh Feri. Én tudom, hogy a Diósgyőr mit jelent. Még járni se tudtam, már meccsen voltam. A Diósgyőrnek mennie kell, és mindig is menni fog. Reméljük.

Milyen Miskolc szerepe most a magyar jégkorongban? Tavaly azért voltak érdekérvényesítéssel, fegyelmi bizottsággal gondok, ez változott? Vagy hogy érzik ezt?

Szerintem most már Miskolc ott van a Volán után közvetlenül. A magyar hokinak egy olyan szintű pillére lettünk, ami megkerülhetetlen. Éveken keresztül azt mondtam, hogy ha abbahagyom, kit érdekel, hát én csináltam meg. De ma ez már nem így van. A miskolci jégkorong a városnak és a közéletnek egy fontos része. Nagyon nagy ötlet volt a jegesmedve annak idején. A Gundel Takács Gábor mesélte egyszer, hogy a vetélkedőjében volt egy olyan kérdés, hogy melyik város csapata a Jegesmedvék. Egy veszprémi hölgy volt a játékos, aki azonnal rávágta, hogy Miskolc. Ez most már egy igazi brand. Egy olyan márka, amit gyorsan le is védettünk. Látjuk ezt az ajándéktárgyakon, meg hogy sokszor sárga-feketébe öltözik a város. Volt ezelőtt egy olyan kezdeményezés, hogy legyünk Diósgyőri Jegesmedvék. De azt mondtam, hogy nem, azt ki kell érdemelni. Egy kicsit furcsán is néztek rám, még akkor Sallói volt az ügyvezető a DVTK-ban. Most már azt mondom, hogy ez megfér a Diósgyőr mellett, és ez már olyan szinten beépült a köztudatba, hogy nem szabad ezen változtatni.

Azért egy szponzor, mint Diósgyőrben Leisztinger Tamás, sokat tudna segíteni, nem igaz?

Biztos. Én beszéltem is vele 2-3 évvel ezelőtt, de végül nem let szorosabb a kapcsolat közöttünk. Abban bízom, hogy ha van teljesítmény, akkor jön az elismerés. De egyre nehezebb kiszolgálni bárkit, mert most már az a természetes, ahol most tartunk.

Nem kicsi a csarnok?

Éppen azt mondta a polgármester úr a legutóbbi meccsen, hogy tele van a csarnok, és ha megnyerjük a ligát, akkor építeni kell egy új csarnokot. Mondtam neki, hogy ezt is nehéz fönntartani. Szlovákiában például most nagyon nagy gondokkal küszködnek, például a nagy csarnokok miatt.

Ha már eredmények. A Mol Liga miért lett soknemzetiségű. Milyen döntésből fakadt?

Kicsik a piacok, és azzal, hogy három ország csapatai vesznek részt a MOL Ligában, sokkal vonzóbb lehet a nézőknek, a támogatóknak. Ezt el kell tudni adni. És mit lehet eladni? A jó produkciót, amire jön a néző. Olyan terméket kell csinálni, ami lefedi ezt a régiót. Az EBEL megáll a lábán. Van osztrák, szlovén, magyar, cseh csapata. Nekünk ebben a közép-európai régióban kell kialakítanunk egy vonzó ligát.

Köszönjük a válaszaidta! Sok sikert kívánunk a bajnokságban!